A szobrot Margó Ede szobrászművész alkotta, amellyel a hányattatott sorsú, Frédéric François Chopin lengyel zeneszerzőnek kívánt emléket állítani. A bronzból készült, szecessziós stílusú alkotás a lengyel zeneszerzőt ábrázolja, aki a zongorázásba merülve az utolsó hangot üti le, előtte a romantikus zene hatására extázisba esett szerelmes táncospár látható. A szobor talapzatán a zeneszerző neve olvasható. Az alkotás 1929-ben készült el, amely egyszerre állít emléket a zeneszerzőnek és mutatja be a zene erejét és hatását.
A művet egy budapesti pályázatra készítette, azonban a szobor születése nem járt sikerrel. A kortársak számára ugyanis erkölcstelen volt, így nem nyerte el a tetszésüket. Egyes vélemények szerint az is közrejátszott a szobor iránti unszimpátiában, hogy a szobrász által kedvelt szecessziós stílus felett eljárt az idő. A modern irányzatok főként a letisztult formákra építettek, de jelentős volt a neobarokk szerepe is. Mindezek ellenére Budapest vezetése 1931-ben mégis megvásárolta a szobrot. Budán, a Horváth-kertben tervezték felállítani, végül 1938-ban Kőbányára, a Szent László térre került, a tér névadójáról elnevezett templom mellé, de 1948-ban eltávolították. Innentől kezdve egy valóságos kanosszajárás kezdődött a szobor életében. A Károlyi-palota, majd a Kiscelli Múzeum, azután a Budapest Galéria sülysápi telepe, végül a szentendrei szoborkert jelentette az alkotás „állomáshelyeit”. Pálfalvi Ferenc, a gödöllői zeneiskola akkori igazgatója bukkant rá az elfeledett szoborra és kérvényezte Gödöllőre szállítását.
Törekvése sikerrel járt. A város felszabadításának napjára emlékezve ünnepséget rendeztek Gödöllőn, 1983. december 12-én. (1944. december 12-én vonultak be a szovjet katonák Gödöllőre, amelyet városunk 45 éven át felszabadulásként ünnepelt, ma településünk elfoglalásaként említjük – a szerk.) A párt és a tanács városi végrehajtó bizottsága együttes ünnepi ülést tartott az intézményben, majd a szovjet „felszabadítás” mellett a zeneiskola fennállásnak tizedik évfordulója alkalmából felállították a szobrot az intézmény udvarán, amelyet az ötletgazda Pálfalvi Ferenc mutatott be. (Egyes források szerint Gödöllő várossá nyilvánításának évfordulója volt az ünnepség apropója – a szerk.) Ezután az alkotás gránittal borított betontalapzatot kapott, ahova 1989-ben a zeneszerző neve is felkerült.
1984. január 1-jén, a zeneiskola Magyarországon elsőként felvette Chopin nevét. 2009-ben a Lengyel Intézet és Gödöllő Város Önkormányzata támogatásával döntöttek a szobor felújításáról és áthelyezéséről, így 2010-ben a Chopin emlékév alkalmából a zeneiskola udvaráról – Hernádi Zsolt restaurálása után – az alkotás a bejárat elé került. December 18-án a lengyel és a magyar himnusz hangjai után szakadó hóesésben tartották az újraavatási ünnepséget, amelynek során a szobrot Arkadiusz Bernas (a Lengyel Intézet igazgatója) és Ella Attila (a zeneiskola igazgatója) leplezte le. Az avatás és az azt követő műsor méltó befejezése volt a magyarországi Chopin év eseménysorozatának.
GDL
