Miért döntött úgy az egyesület, hogy indul az idei önkormányzati választáson?
Debreczeni Attila (DA): Mindig hittem a közösség erejében. Civil szervezet vezetőjeként, más civilekkel együtt egy jó értékrenddel, új felfogást és lendületet tudnánk és szeretnénk hozni a városba.
Nemrég eldöntötte, hogy indul a polgármester választáson. Egyértelmű volt a döntése?
Kolozs Csaba (KCS): Semmilyen szinten, bár hiszek abban a mondatban, hogy semmi sem történik véletlenül. Az öt évvel ezelőtti választáson is az a közösség kért fel engem, amely egykor a regnáló városvezetés mögött állt, hogy tartsunk együtt tükröt a városnak és próbáljuk meg visszaterelni abba a mederbe, ahol korábban volt. Ezt az emberhez legközelebb állók tudják megtenni. Annak idején a polgármester aktivistájaként sokat tettem azért, hogy őt válassza meg Gödöllő lakossága. 2019-ben még reménykedtem, hogy a városvezetést vissza lehet terelni az egykori útjára. Rá kellett jönnünk azonban, hogy ez a hajó elment, testközelből éltük meg már az első hetekben ennek ellenkezőjét. Fél év alatt szertefoszlott az a naiv reményünk, hogy hozzá lehet tenni a jóhoz egy patthelyzetben. Láttuk a hatalomhoz való ragaszkodás folyamatát, és azt, hogy nem tudja saját magát megújítani. Sok minden történt az elmúlt években, de ez önmagában is hatalmas belső vívódást eredményezett a számomra. A most engem is jelölő egyesület létrejötte nagyszerű dolog volt ehhez a lépéshez, miközben kaptam mosolyokat, bátorítást az emberektől, hogy ne adjuk fel. Ha nincs a megtartó közösség, ami a legfontosabb, akkor nincs értelme, mert nincs motiváció, küldetés és misszió. Remek érzés volt az egyesület által szervezett eseményeken részt venni. Ezek közül is kiemelném a jótékonysági sportnapokat, amelyeken rengeteg gyermek, szülő, idősebbek mosolygó arcai utólag is pozitívan hatnak az ember döntésére. Szintén lényeges, hogy legyen egy olyan csapat, amely mindezt predesztinálja. A következő szint már könnyebb, hiszen elég csak kilépni az utcára, s láthatjuk: a városnak nincs gazdája. Ez a kisebb motivációs szint, nehezebb volt meghozni a személyes és közösségért vállalt döntést.
Mi az az új lendület, amit eddig hiányolt, hiszen most is egy civil egyesület képviseletében vezetik a várost és alkotják a testületi többséget? Mely dolgok nem teszik teljessé az ön által említett gondolkodást?
DA: Tudjuk, hogy vannak problémák a világban. Mindezek mellett a szűkebb városunkban figyelmen kívül hagyják, hogy milyen adottságokkal bírunk. Olyan kompetenciákra lenne szükség képviselői oldalról a város testületében, akik már bizonyítottak gazdasági és más területeken. Ezen tudás és tapasztalat mellett szeretnénk jó irányba terelni a várost.
Mi volt 2019 legfőbb konklúziója?
KCS: Nem szabad a hatalomhoz ragaszkodni. Az nem mehet tovább, hogy a lakosság legyen az intézményért és ne az intézmény a lakosságért. Elképesztő példákon keresztül érezhetik ezeket a gödöllőiek a saját bőrükön. Lehet látni, hogy az elmúlt ciklusok intézkedései hova vitték Gödöllőt, pedig olyan geopolitikai helyzetben van a két-két autópályájával és kötöttpályás vasútvonallal, 25 kilométerre Budapesttől, több mint 50 százaléknyi zöld felülettel, kastéllyal, egyetemmel, szakképzéssel és ipari parkkal, amely együttesen páratlan Magyarországon. Mégis ott tartunk, hogy az önkényes akarat, a szolgáltatás orientáltság azt váltotta ki a szolgálat helyett, hogy a város nem tudott élni a lehetőségeivel. A városvezetés nem tud visszatérni egykori gyökereihez és értékrendjéhez sem.
Mit tapasztal jelenleg a városban?
DA: Az elmúlt évtizedekben nem olyan mértékben fejlődött a város, mint ahogy azt az adottságok és a környező gazdasági fejlődés előirányozták volna. Például az agglomeráció adta lehetőségek, az épített örökségeink, a kastély és a Grassalkovich-
örökség más elemei nem olyan mértékben kaptak fókuszt, amelyekkel Gödöllőt ki lehetett volna emelni az Budapest melletti körgyűrűből. Újra lehetett volna pozícionálni a településünket. Hiányolom azt is, hogy nem tudjuk egy felsőoktatási intézménnyel megtalálni a szinergiákat, amelyet sikerült megtapasztalnom tanulmányi éveim alatt saját alma materemnél, Miskolcon.
Négy éve alakult az egyesület. Kezdetek óta opció volt, hogy magasabb szinten megméretteti magát a szervezet?
DA: Az egyesület az alapítók által azzal a szándékkal kezdte a működését, hogy az értékrendjüket elfogadó és követő közösséget maga köré építve új irányvonalat próbáljon a lakossággal megismertetni. Ebből adódik, hogy tavaly több alkalommal megszólítottuk a lakosságot, akikkel fontos témaköröket próbáltunk egy párbeszéd során megvitatni. Azt tapasztaltuk, hogy van fogadókészség és nyitottság. Igenis, lehet bizonyos témákat úgy felvetni, hogy az széles körben elfogadásra kerüljön. Ez lehet az alapja olyan fejlesztési irányvonalaknak, amelyeket sokan támogatnak a városban.
Az elmúlt években több nagysikerű rendezvényt szervezett az egyesület az élet különböző területén. Hogyan értékeli a teljesítményt és eredményeiket?
DA: Kiemelném a sokoldalúságot, amely megjelent a programjainkban. A bennünket támogató és életünkben aktívan szerepet vállaló csapatok különböző képességekkel rendelkeznek. A víziókkal kapcsolatos fórumok, sportrendezvényeink, beszélgetős estjeink és a Présház Piknik hétvégék szépen bemutatták, hogy mire vagyunk képesek és mit kínálunk. Mindezt erősen limitált forrással tettük, de rengeteg önkéntes és áldozatkész munkával. A csapat az elmúlt időszakban bizonyította, hogy így is lehet dolgozni, sőt számos jótékonysági rendezvényen komoly segítséget adtunk közösségeknek.
Az elmúlt öt évben sokat tett annak ellenére, hogy a jelenlegi polgármester rendre az együttműködés hiányát hangoztatja. Mi az oka, hogy eredményeit kevésbé tette a kirakatba és keveset kommunikált kifelé?
KCS: Mindig ez volt jellemző rám, én ilyen vagyok. Nekem viszont nem a polgármesterrel kell együttműködni, hanem közösen kellett volna dolgozni a városért. Egy szolgálatra felkért embernek el kell engedni akaratát és egóját, mert nem szabad, hogy saját személye vagy „celebeskedése” legyen a fontos. Az első félévben rájöttünk, hogy erre alkalmatlan a város vezetése. Ők ezt az utat választották, én másfajtát tartok helyesnek. Önmagában semmit sem ér, ha csak beszélünk valamiről, de nincsenek mögötte tettek. A jövőben sem szalagokat szeretnék átvágni, inkább arra lennék büszke, ha az emberek az utcára kilépve észrevennék azt, hogy rendben mennek a dolgok. Ha egy közösség meghív, akkor lehetőségeim szerint ott leszek, de nem nekem kell a közösségeket előteremteni, hanem segíteni és tenni kell értük. Ez egy fontos szemléletváltás. Egy városvezetést nem szolgáltatásként kell eladni marketing munkával, mert maga a szolgálat a legfontosabb. Ha egy pedagógust, mentőst vagy orvost nem emel ki a média, akkor másnap már nem látja el a munkáját? Ha a másikért szeretnék tenni, akkor onnantól nem én vagyok a fontos és ki kell lépnem a bőrömből.
Milyen szempontok alapján döntöttek úgy, hogy Kolozs Csabát kérik fel polgármester-jelöltnek?
DA: Csaba és csapatának eredménye az előző választáson is bizonyította, hogy változásra van szükség. Láthatóan előtérbe kerültek azok az elemek, amelyek rávilágítottak arra, hogy egy régóta regnáló önkormányzati vezetést és annak rendszerét meg kell frissíteni. 2019-ben is majdnem megnyerték a választást. Az akkor köré szerveződött csapat nagy része értékrendjét megtartva, ellenzékből próbálta felhívni a városvezetés figyelmét azokra a dolgokra, amiket másképpen lehetne csinálni. Nagyon kulturált volt az a politizálás, amit az önkormányzatiságban végeztek. Úgy vélem, hogy ezt az értékrendet követve Csaba személyisége számunkra garancia, ezáltal a fontosnak vélt víziós jövőképünkkel a lakosságot meg tudjuk szólítani, és remélhetőleg szolgálni.
Meglepte az egyesület felkérése és volt a fejében más opció?
KCS: Sohasem kerestem a pozíciókat. Ha megvan az ember életében a szolgálat- és tettrekészség, akkor megtalálják a feladatok. Szívesen vállaltam volna körzeti képviselő-jelöltséget is vagy szimplán a csapat kívülről való támogatását. Természetesen nagy megtiszteltetésnek veszem, ha az egyesület engem tart a legmegfelelőbb embernek. Remélem a jó Isten segítségével be tudjuk teljesíteni azt a küldetést, amit hivatottak vagyunk megtenni.
A csapat kiválasztása már közös munka eredménye az egyesülettel? Önnek melyek voltak a legfontosabb kritériumok?
KCS: A bizalom jele volt, amikor az egyesület elnöke engem kért fel elsőként, hogy közösen gondoljuk át a lehetséges jelölteket. Számomra a legelső és legfontosabb szempont az volt, hogy kik voltak mellettem, és velem vállvetve dolgoztak a képviselő-testületben. Velük nem ellenzéki politikai szerepkörben voltunk jelen a testületben, hanem a város ügyeit szem előtt tartó képviselőként. A gödöllőiek érdekében az előterjesztések 95 százalékát megszavaztuk, hogy gördülékenyen menjen a munka. Ezért is öröm, hogy jó páran közülük elfogadták a felkérést és továbbra is itt vannak a csapatban. A többi személyt az elnök úrral közösen kértük fel. Legtöbbjük az elmúlt években is aktívak, elhivatottak voltak, önzetlen segítségükkel sokat tettek azért, hogy az egyesület működik. Mindkettőnk számára minták voltak, s joggal szolgálhatnak rá egy körzet bizalmára. Továbbá bizonyos kompetenciák mentén kerültek kiválasztásra, mert számos olyan szakterület van a városban, amely nem működik jól és változtatni kell.
Tart attól, hogy olyan csontvázak dőlhetnek ki a szekrényből, amik meggátolhatják a város működését és fejlődését?
KCS: Ha valaki megvásárol egy céget, akkor előtte átvilágítja, mert biztos vannak olyan dolgok, amelyekre az ember előzetesen nem gondol. Itt erre nincs lehetőség, de nem is szeretnék belegondolni! Inkább úgy fogalmaznék, hogy ha egy Krisztusi korban lévő fát gyökerestől tépünk ki a földből, nem látjuk, hogy mennyire tiszta vagy agyagos talaj van alatta, így azt sem, hogy milyen mélyre kell ásni, hogy egy újat ültessünk a helyére. Nagy a csend, hogy a hotelperből befolynak-e az ígért pénzek, sajnos érheti még a várost meglepetés. A városháza átadása egy éve húzódik és azt sem tudni, hogy a kivitelezők mikorra fejezik be a munkát. Mindkét példánál gödöllői lakosként is bízom abban, hogy nem lesznek problémák és újabb botrányok. Ezek csak a látható jéghegy csúcsai, de nem tudjuk, hogy mik lehetnek alatta.
Ha egy puzzle játékból kirakhatná Gödöllőt, hogyan nézne ki?
KCS: A régi kort a jelen időszakkal ötvözve nem engedném, hogy a 18-19. századi királyi kastélyt, majd a 20. században ide telepített agráregyetemet, a még fiatal kornak örvendő szakképző intézményt, illetve a gazdasági szemlélettel bíró ipari parknak a szinergiáját ne találja meg a városvezetés. Döbbenetes számomra, hogy még stratégiai együttműködési szándék sincs. A város így nem tudja kihasználni a lehetőségeit, megtartani fiataljait. Nincs ráhatásunk az ipari parkra, amit az utolsó fillérig eladott a város, nincs víziója, hogyan lépjünk tovább a múlt évszázad tudásával. Ennek a munkának egyértelműen Gödöllő lakossága lett volna a nyertese. Ez kiterjedhet a közlekedési káoszokra is, hiszen, ha megtartjuk a munkaerőt, azzal az ingázók száma is csökkenne. Persze fontos kérdés a lakhatás is. Nagyszüleim korában természetes volt, hogy helyben maradtak a gyermekek, ezért tudok én is tősgyökeres lenni. Ma más a tendencia és belefásult a lakosság, hogy a felnőtté vált fiataljaink Szadán, Isaszegen, Pécelen vagy Valkón keresnek családjaiknak lakhatási lehetőséget. Nem teremtjük meg a generációk egymásra épülését, pedig ez lenne a valódi lokálpatriotizmus. Azonban a mindenkit érintő legfontosabb puzzle darabnak a Tormay Károly Egészségügyi Központ azonnali felújítását tartom!
Választási győzelem és testületi többség esetén mit tud ígérni a lakosságnak az egyesület oldaláról?
DA: Mindenképpen megmarad az az irány, hogy színes programokkal szeretnénk a továbbiakban is megjelenni, lefedve a fiatalságtól az idős korosztályig mindenkit. Az egyesülethez kötődő események is megmaradnak, de bízom abban, hogy azok kiegészülnek évente két-három nagyobb, hozzánk köthető rendezvénnyel. Hiszem, hogy minél több képviselőnk az általa bírt kompetenciákkal hozzá tud járulni a város mindennapjaihoz is. Szeretném és kértem is a felkért jelöltektől, hogy legyenek nyitottak és kooperatívak a körzetek lakosaival. Nyitni kell a város vállalkozói, az egyetem, a kastély irányába. Induljon el egy közös gondolkodás, mert tudni kell, hogy kinek milyen elképzelései vannak a jövővel! Azt szeretnénk szolgálni, hogy a szinergiákat kihasználva egy szebb és élhetőbb Gödöllőt teremtsünk.
Mire kéri a gödöllői lakosokat az előttünk álló két és fél hónapban?
KCS: Ha a gödöllőiek is úgy érzik, hogy 34 év után Gödöllőt jó irányba kell állítani, akkor szavazzanak az egyesület jelöltjeire és keressék a szavazólapon a kék pelikán madarat! Azt gondolom, hogy olyan kompetens és szerteágazó szakterületekkel rendelkező csapatot sikerül a választók elé állítani, amely garancia arra, hogy megvalósuljon az új lendület iránti vágy és a város kilépjen abból a zónából, amelybe beleragadt. A csapat erre hivatott és el tudja érni azt, amit a helyiek joggal elvárnak.
GDL – Pelikán
