Szódával elmegy – Interjú Samu Zoltánnal

Ha szikvíz, akkor Samu. Ha új nyílászáróban gondolkodunk, akkor is Samu. De a gasztronómia kapcsán is Samu Zoltán által működtetett Borozó vagy a részben általa működtetett étterem is az eszünkbe juthat. A tősgyökeres gödöllői vállalkozóval beszélgettünk.

Ennyi sikeres vállalkozással a háta mögött feltételezem, hogy generációkon át vállalkozók voltak a felmenői.

Pedig nem, mert édesapám kezdte a vállalkozást, én pedig folytattam.

Nem is volt kérdés, hogy mással foglalkozzon?

Édesapám jó üzletember volt, én pedig már úgy nőttem fel, hogy láttam a vállalkozásának fejlődését. Mondhatni, már az anyatejjel is magamba szívtam az üzletet. Olyan ember volt, aki soha nem akart sokat, csak annyit, hogy megéljünk. Lelkiismeretesen dolgozott, s bízott abban, hogy egy tisztességes életet lehet élni. Az anyagiak csak ilyen mértékben játszottak szerepet az életében, mellette más szempontok is domináltak.

Mit tanult az édesapjától?

Tulajdonképpen az értékrendemet neki köszönhetem. Megtanultam tőle a tisztességes üzletpolitikát, a becsületességet.

Kifizetődő ez a mai felfordult világban is?

Apám ilyen életre formált engem, s ma is úgy vélem, a megbízhatóság kifizetődik, ezt bizonyítja az elmúlt 25 év is. Már kiskorom óta erre tanított. Mindezt viccesen adta át nekem. Emlékszem, ha valaki jött hozzánk vásárolni, mindig rám mutatott, hogy majd a főnök megmondja, hogy mit lehet és hogyan. Pedig csak tizenéves voltam, de ezáltal finoman megtanított a felelősségvállalásra, az etikus viselkedésre és döntéshozatalra is. Ma is így élek. Ha valakivel megbeszélünk valamit, akkor ahhoz tartjuk is magunkat. Hiába változott meg a világ, ma is vallom, hogy azokkal az értékekkel lehet célokat elérni, amelyeket magaménak érzek, ezeken nem kell és nem is szabad változtatni. A világ mássá lett, de ettől még nem kell zsiványnak és becstelennek lenni.

Hogyan kezdődött a családi történet?

Édesapám fiatalon a vendéglátóiparban dolgozott, egész pontosan a Halászcsárdában. 1970-ben nyílt lehetősége arra, hogy a ma is működő, Bajcsy-Zsilinszky és Szilhát utca sarkán lévő Borozót átvegye, mint üzemeltető. Akkor az üzlet a szabadszállási Lenin MGTSZ tulajdonában állt. Mivel én 1969-ben születtem, tényleg egyidősnek tartom magamat a történettel. Az 1990-es évek első felében lehetőség nyílt megvásárolni, amellyel éltünk is, így a mai napig a család tulajdonában áll. Akkor alapítottunk rá céget, felújítottuk, mert célunk volt, hogy ne álljunk meg egy bizonyos szinten.

Hogyan jött képbe a szikvíz? 

Nem volt még ilyen vállalkozás Gödöllőn, így egyfajta hiánypótló tevékenységként kezdtünk bele 1983-ban. Ez már közös vállalkozás volt. Igaz, még csak 14 éves voltam, de sokat segítettem az indulásnál. Jól kiegészítette a Borozót, mondhatni a Borozó elment szódával. Míg élek, el nem felejtem, amikor megérkezett az első – Korona típusú – gépünk (amit azóta a városi múzeumnak adományoztam), és én töltöttem meg az első üveg szódát.

Egy borozónak általában kétes a megítélése, azonban az önök által üzemeltetett helyről nem keringtek rémtörténetek. 

Valóban, mert jó vendégkört sikerült kialakítani és édesapám mindenkivel tudott kommunikálni. Köztük volt a kétkezi munkástól az orvosig, szinte mindenki. Annak idején messze híres boraink voltak, még a fővárosból is kijártak, s nálunk töltötték meg a demizsonjaikat egy hétvégére vagy ünnepre. Édesapám rendszerető ember volt, meg is követelte ezt maga körül mindenkitől. Így a borozóban a kellemes és megbízható hangulat garantált volt. Ez a hír is terjedt rólunk, ezért szívesen jöttek hozzánk az emberek.

A vendéglátás után hogyan jött a gondolat a nyílászáró szaküzlet megnyitása kapcsán?

Építkeztem, s azalatt szembesültem, hogy nem egyszerű helyben megoldani a nyílászáró kérdését. Mivel ez is hiánypótló volt, belevágtam 2001-ben.

Azóta viszont több, hasonló szaküzlet nyílt és a részben ezzel foglalkozó multik is jelen vannak? Nem vetette vissza a vállalkozás sikerét?

Nem. Tiszteljük egymást és békésen megélünk egymás mellett. Alapvetően magammal foglalkozom, nem másokkal. Bőven van munkánk, így nem is érek rá rajtam kívül eső dolgokkal foglalkozni.

Részben ön nyitotta meg a Trattoria nevű éttermet. Visszahúzta a szíve a vendéglátásba?

Ez részben a szerencsének volt köszönhető. Egy ismerősöm szeretett volna egy kis olasz éttermet nyitni többedmagával, de az egyik szereplő visszalépett, így én beugrottam helyette. Ezáltal 2017-ben bővült a családi vállalkozás palettája.

Megbánta?

Nem, hiszen szeretem a vendéglátást. Ebben a szektorban az alkalmazott a legnagyobb kihívás, hiszen sosem tudja az ember, mire kel fel, jön-e egyáltalán a munkavállaló dolgozni. Ma sokan úgy gondolják, hogy elég egy gyorstalpaló, ami után kevés munkával sok pénzt tudnak keresni.

Nemrégiben hangot adott a Bajcsy-Szilhát-Szőlő utca elágazásban kiépült körforgalom kapcsán. Mi volt az oka?

Egy olyan beruházás jött létre, amelynek az árnyoldalait és káros hatásait nemcsak, hogy nem vette észre a városvezetés, de figyelmen kívül is hagyta. A kivitelezés is hirtelen kezdődött el, amely előtt közvetlenül tájékoztatást sem kaptunk. Nem csoda, hogy két nap alatt a környéken élők és az üzlettulajdonosok aláírták a levelünket.

Volt foganatja?

Gyakorlatilag semmi. Sajnos nem működik a megfelelő kommunikáció a városvezetés és a lakosság között, mi is arculcsapásként éltük meg a dolgot, fittyet hánytak az érvekre. Eldöntötték a beruházást és bármi áron, végig vitték. Ezt persze szépen „el lehet” sikerként adni a kampányban, de a választófülkében mi is megválaszoljuk a magunk módján.

Mik a jövőbeli tervei?

Egyértelműen a fejlesztés minden cégünknél, hogy minél jobban igazodjunk a vásárlói kereslethez és igényekhez. Továbbra is fókuszálunk a hiánypótló dolgokra, nemrégiben például jégkocka készítésével bővítettük a szódás cégünk portfólióját. Erre törekszünk minden vonalon.

GDL – Pelikán