Gödöllő sikerrel pályázott a magyar állam által kiírt pályázaton, amelyet bölcsődei férőhelyek kialakítására, bővítésére szántak. A 495 millió forint elnyert támogatást ugyanekkora önrésszel kellett kiegészíteni. Örömteli a pályázat, mint ahogy a részvétel és a siker is az. Az önkormányzat az önrészt viszont hitel formájában kívánta felvenni, erre a pályázat írásakor egyetlen fillért sem terveztek a város költségvetéséből. Ennek miértjére a válasz nem más, minthogy 2023-ban és 2024-ben, azaz a soron következő önkormányzati választások előtt minél több pénzt áldozhasson a regnáló lokálpatrióta városvezetés a hangulatjavítónak is joggal mondható, látványos, infrastrukturális beruházásokra.
Az állam a hitelkérelmet elutasította, amelyen Gémesi György polgármester pestiesen szólva „kiakadt”, majd a közösségi média felületén ki is fakadt. Az országgyűlési képviselő kicsinyes bosszújáról és családellenességről írt és értetlenkedett, mert, mint mondta: “minden egyes forintot a szerinte valóban családbarát Gödöllő fizetett volna vissza”. Előrevetítette azt is, hogy ezt a lépést a város út- és járdaépítési programja bánja meg. A személyes sértettségtől átitatott mondatok mögött tehát egyértelmű a szándék. Támadni a hitelkérelem bírálóját, az államot, amelynek pályázata nélkül Gémesinek saját magától eszébe sem jutott volna bölcsődei férőhelyeket bővíteni és erre a célra amúgy alkalmatlan, több emberöltőnyi kort maga mögött tudó épületet felújítani.
Arról nem írt a posztjában, hogy az elmúlt évek út- és járdaépítéseiben miért nem tudott nagyokat előre lépni a város, pedig a gödöllőiek „papíron” erre fizetik sok éve a kommunális adót, amikor még csak bölcsődei pályázat sem volt, ami mögé bújhatott volna.
Abba pedig talán bele sem gondol a polgármester, hogy alig 10 éve közel 8 milliárd adósságot vállalt át az állam, azaz kihúzta Gödöllőt (is) a bajból. Ezek után esetleg eldöntheti az állam, hogy jó gazda volt-e a városvezető vagy sem, kockázatosnak ítéli-e meg számára a hitelfelvételt, vagy sem. A válaszok a tettek mögötti kommunikációban keresendők? „Gödöllő család- és gyermekbarát város” – hangzik el sokszor a polgármestertől és lokálpatrióta képviselőitől.
Ugyanakkor erkölcsileg megkérdőjelezhető ezen mondat tartalma, amikor a szintén sok éve húzódó városháza építése milliárdos összegre rúg. Az államra mutogat és a bölcsődeépítést hozza példának, miközben a városháza projektre az elutasított hitel többszörösét költötte és költi, ráadásul 100 százalékban önerőből, a város közpénzéből.
Gémesi György szerint a város nem csak mondja, hogy családbarát, hanem teszi is, hogy az legyen. Hogy ezt az itt lakók is így látják-e, erről kifejthetik a véleményüket hamarosan. De egy család- és gyermekbarát város nem a bölcsődeépítés hitelének elutasítását sérelmezi, hanem inkább a saját kényelmét szorítja háttérbe és a gyermekes családoknak ad elsőbbséget. Egy családokban gondolkodó város nem várna több mint 30 évet pályázatra, hogy bölcsődei férőhelyekkel gyarapodjon, mert ezalatt édesanyák százai nem mehettek vissza a munka világába, mivel gyermeküket a férőhely hiánya miatt nem vették be az intézményekbe. De az elmúlt évtizedek során a köztéri padok állapotában, az ivókutak mennyiségében és sok másban is látható a gödöllői „családbarát” jelző. Gyermekbarátként gondolkodva nem építenek macskaköves járdákat és azok végén a süllyesztést is megoldják, amivel a mozgáskorlátozottaknak is kedveznek. Gyerekbarát városban 2024-ben nem látni elavult és balesetveszélyes játszóteret.
A pár hónapja bezárt, sok ezer gyermek és család által a város leglátogatottabb attrakciójának számontartott Gödöllői Erdei Kisvasút fennmaradásának tárgyalása és a nézeteltérések tisztázása közben sem hangozhat el
egy családbarát város vezetőjének szájából olyan mondat, miszerint ha nem működik tovább a kisvasút, az „Gödöllő számára nem nagy veszteség”.
Egy családbarát város valóban teszi is a dolgát, nem csak mondja és mutatja. Igaz utóbbival is volt gond, amikor babazászló sem lenghetett a városban. Talán nem is szabad ösztönözni gyermekvállalásra a családokat, hiszen még bőven van javítanivaló? Talán csak félig igaz a mondás: nem tesszük, de legalább mondjuk? Az éppen egy hónapja elkészült és átadott intézménynek viszont örüljünk mindannyian, hiszen három évtized után a gyermekek egy minden igényt kielégítő bölcsödét kapnak és valószínűleg senki sem bánja, hogy ehhez az államnak és a városnak is hozzá kellett járulnia, mivel egy népjóléti beruházásnak a Gödöllőn élők jövőjéről kell szólni, a politikai felhangokkal pedig nem érdemes foglalkozni.
GDL – Pelikán
