Az események felgyorsultak. A sikeres akciót látva megmozdult az ország, amihez persze az is hozzájárult, hogy nem történt megtorlás, így a települések egymás után kezdeményezték a változásokat. 1989. október 23-án Szűrös Mátyást nevezték ki Magyarország ideiglenes köztársasági elnökévé, s hazánkat sem hívták többé népköztársaságnak. Egy visszafordíthatatlan folyamat vette kezdetét, amelynek előjelei a ’80-as évek második felében, beteljesedése pedig annak végén mutatkoztak. A kommunisták mentették, ami menthető, felbomlott a Magyar Szocialista Munkáspárt, amelyből kivált a ma is létező Magyar Szocialista Párt.
Szűrös Mátyás 1990. március 25-re és április 8-ra írta ki az első szabad országgyűlési választás első és második fordulóját, így az Országgyűlés 1990. március 16-án kimondta a saját feloszlását. A kampány persze már javában zajlott, amelynek „dallamai” még ma is élénken élhetnek sokunk fejében. „Nyugodt erő, biztos kéz” – nyerő szlogennek bizonyult a későbbi kormánypárt, a Magyar Demokrata Fórum részéről. De ki ne emlékezne a FIDESZ akkori kampányslágerére („Hallgass a szívedre, szavazz a FIDESZ-re!”), amelynek aláfestő zenéjét és ihletét a svéd Roxette együttes Listen to your heart című száma adta? „Bort, búzát, békességet!” – hirdette a Független Kisgazdapárt, de a „Hit, remény, szeretet” is sok helyen olvasható volt a Kereszténydemokrata Néppárt tollából.
A mérleg nyelve pozíciót sokszor kihasználó Szabad Demokraták Szövetsége pedig ezt hirdette: „Tudjuk, merjük, tesszük”. 58 párt 1623 jelöltje mérettette meg magát, amely az ellenzéki pártok fölényes sikerét hozta, rajtuk kívül csak az MSZP érte el a parlamentbe jutás küszöbét 6,35 %-kal. Gödöllőn Roszík Gábor ismét nyert, így az MDF adta az országgyűlési képviselőt.
A parlamenti választásokat az önkormányzati követte, amelyet ősszel tartottak. Az azóta is egyetlen kétfordulós önkormányzati választásra 1990. szeptember 30-án és október 14-én került sor. De előtte még a szintén gödöllői ellenzékiek lemondatták Papp István tanácselnököt, így pár hónapra Vass István akkori tanácselnök-helyettes vezette Gödöllőt. Gyakorlatilag előre borítékolható volt a papírforma, csupán az arányszám volt kérdés. Érdekesség volt szintén, hogy a 10 ezer feletti lélekszámú településeken nem közvetlen választott a nép polgármestert, hanem azt a képviselő-testületre bízta. Így volt ez Gödöllőn is.
A 14 egyéni körzeti és 9 kompenzációs listás mandátumon az alábbiak osztoztak: Gémesi György, André László, Baráth István, Bálványosiné Gelencsér Katalin, Csaba Antal, Csellár László, Csontos István, Éder Tamás, Fábián Zsolt, Fejes András, Fischer Ernő, Földi Péter, Fülöp István, Halász Levente, Horváth Miklós, Kecskés József, Köles László, Krassay László, Lelkes László, Mészáros György, Mészáros Gyula, Nacsa János, Novák László, Odorics Ferenc, Pannonhalmi Kálmán, Pesti Rudolfné, Ruda Győző, Sándorné Pálfalvy Beáta, Six Edit, Szabó János, Szepessy Péter, Vancsó Ödön, Varga Kálmán, Vámos János, Vámosi István és Várady Tamás. Az akkori Petőfi Sándor Művelődési Központ színháztermében megtartott alakuló ülésen a képviselők döntése értelmében Gémesi György lett a polgármester. Meg kell említeni, hogy az alakuló ülés korántsem volt „zökkenőmentes”, ugyanis Gémesi azt a Fábián Zsoltot jelölte alpolgármesternek, aki nem kapta meg a szavazati többséget. A korabeli dokumentumok szerint hét alkalommal utasították el az előterjesztést.
Nem tudni, hogy Gémesi színészkedni szerető énje, vagy a magát sokszor áldozati szerepbe helyezése és önmaga sajnáltatása, vagy esetleg érzelmi gyengesége hozta felszínre, mindenesetre Gémesi György elsírta magát. Még a lemondását is kilátásba helyezte, ha akarata nem érvényesülhet, de ez senkit nem hatott meg, így gyorsan visszaszívta a lemondását.
Végül Fábián Zsolt alpolgármester lett, erre válaszul pedig még az év vége előtt öt képviselő lemondott a mandátumáról és ezzel megkezdődött a gödöllői önkormányzatiság tekervényes útja…
GDL
