A gödöllői premontreiek sorsáról Vidákovich Aladár O. Praem. napokkal később született leveleiben számolt be, amelyekből itt közlünk részleteket.
1950. június 26. hétfő. „Leveledet már új otthonomban kaptam meg, ahová 19-én reggeli 4 óra tájban érkeztünk. Hála Istennek, megvagyunk mindannyian. […] Imréék, Stefi, Báró, Náci, Zsiga, Pilisligetre kerültek, megvannak…”
1950. július 5. szerda [sic!]. „Stefi és Keserű Piliscsabán a lazaristáknál, Imre, Báró, Zsiga már eljöttek onnan. […] Kuriózumként megemlíthetem, hogy ideérkezésünk másodnapján jelentkezett a két novíciusjelölt azzal, hogy leérettségiztek sikerrel! Mikor és hol lesz majd a beöltözés, nem tudtam nekik megmondani…”
1950. július 17. hétfő. „Június hó 19-én reggel ½ 2 órakor [sic!] a rendőrség felszólította a gödöllői premontrei rendház tagjait, a rendház 10 percen belül való elhagyására és teherautón Máriabesnyőre vitte át őket, ahonnan nem távozhatnak el. A premontrei lelkészség hivatalos helyisége szintén zár alá került, a hivatalos iratok bennmaradtak és azokhoz a mai napig nem tudtunk hozzájutni. (Iktató, anyakönyvek, nyomtatványok.) A lelkipásztori munka, csökkentett keretek között ugyan, de eddig zavartalanul tovább folyik. […] A gödöllői premontrei rendház lefoglalásával és lezárásával kapcsolatosan zár alá került az úgynevezett préposti kápolna (II. emelet), a szerzetes nővérek kápolnája (I. emelet), továbbá a lelkészi hivatal három szobája a lelkészség összes iratával, könyvtárával és bútorzatával együtt. A kápolnák összes liturgikus felszerelése és berendezése is zár alatt van.”
1950. július 24. hétfő. „A gödöllői lelkipásztorkodásban tevékenykedő Deményi Özséb és Csapkay Mátyás helyzetében újabb változás állott be a mai nappal. A premontrei atyáknak Máriabesnyőre való telepítése alkalmával, tehát 5 héttel ezelőtt őket is Máriabesnyőre vitték, ámbár utánajárásomra engedélyt kaptak arra, hogy naponként átjárhassanak Gödöllőre, miután beosztásuk az Egyházmegyei Hatóságtól ide szól. Néhány nappal ezelőtt arra is engedélyt kaptak, hogy Gödöllőre költözzenek. A mai nappal ezt az engedélyt, mint tévesen kiadottat visszavonták s vissza kell költözniük Máriabesnyőre, hogy »visszaálljon a régi állapot«, ahogyan a rendőrségen mondották. Így tehát újból onnan fognak átjárni…”
1950. augusztus 5. szombat. „Aug. 1-jén beköltöztem Gödöllőre, miután júl. 19-én reggel 1 órakor föloldották kényszertartózkodásomat, mint főnökét. – Ott lakom, ahol misézni szoktál volt és vasárnap ellátom a lelkészségünket, hétköznap pedig Özséb…”
1950. szeptember 6. szerda. „…Minden egyházi holmit kiadnak. – Kiadták civil ruhámat és az ottmaradt készpénzt is. Most válogatjuk a teol. könyveket, amiket szintén kiadnak. – Pontosat senkisem tud mondani, a »testvérkék« pedig absolut precíz választ akarnak mindenre kapni, mérhetetlen naivitásuk következtében, és már türelmetlenek erősen…”
1950. szeptember 15. péntek. „…Náci, Pista hazamentek, Szentjóbi Rákosfalvára, a többi még ott van Besnyőn és várja mi lesz? Stuhlmann tisztára gyerek, szinte már kibírhatatlan, tegnap lépett különben a 80. évébe, hát bizonyos joga van hozzá…”
1950. szeptember 29. péntek. „…Bes-nyőn csak 5 [sic!] vannak már, Gilbert, Kandid, Champier, Vista bácsi, Medárd…”
1950. október 5. csütörtök. „…A rendház homlokzata tetejéről a múlt héten leverték a keresztet és a mellette lévő angyalokat, a rendi címert, Norbert atyánk, akkor még állott, de nem tudom, meddig? Az agráregyetem okt. 1-én ünnepélyesen megnyílt…”
1950. október 16. hétfő. „…Azt bizonyára tudod, hogy rendi ruhát nem szabad viselni. Besnyő lassan kiürül, ha pontos az információm, akkor most csak Champier van még ott, a többiek széjjelmentek. Gilbert bácsit sérvvel operálták, még nem jött ki a kórházból…”
1950. november 11. szombat. „…Mi megvagyunk, az utolsó mohikánok, akarom mondani a besnyőiek is elvonultak a csatatérről és széjjelmentek különböző helyekre. Gilbert és természetes [sic!] apuci voltak az utolsók, Gilbertet operálták sérvvel, és még visszament a holmijáért, apuci pedig bevárta…”
Kara Anna
