Az idézet egy felirat, amely a gödöllői, Dózsa György úti temető legnagyobb alkotásán, az isaszegi csata emlékművén álló táblán olvasható. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tavaszi hadjáratának egyik döntő ütközete zajlott le 1849. április 6-án, amelyben a magyar sereg az egyik legdicsőségesebb győzelmét aratta. Szász Gyula alkotása a városunk melletti isaszegi csatában megsebesült, majd Gödöllőn elhunyt 314 honvédeknek állít emléket, akik egy részét itt is temették el. Az emlékművet nemrég a Nemzeti Panteon Alapítvány restauráltatta, így új külsőt kapott.
Csupán 12 évvel az isaszegi csata után Horváth Ferenc gödöllői lakos emlékoszlopot állított fel a református temetőben. Mivel annak állapota nagy leromlott, ezért 1890-ben létrejött a Honvédszobor Bizottság, hogy új emlékművet állítsanak az elesett katonák emlékére. Az akkor kiadásra kerülő Kegyelet című album 1 forintos árából kívánták fedezni az új szobor költségeit, de az ötlet kudarcba fulladt. 1898-ban ismét egy bizottság alakult, ezúttal a Gödöllői Szoborbizottság, amely jótékonysági bált rendezett, s az abból befolyt összeget a szobor felállítására fordították. Az emlékművet Szász Gyula készítette el, a talapzat Almási Balogh Lóránt műépítész munkája. Az összegyűjtött pénz nem lett elegendő a műemlékre, de Szász és Almási – tekintettel a hazafias célra – nem kért tiszteletdíjat. De nem csak pénzbeli adományok érkeztek. Az 1898. november 20-án megjelent a Gödöllő és Vidéke helyi sajtóban Erdélyi Zoltán három rövid versét tették közzé, amit a költő maga ajánlott a feliratul az emlékműre, s amelyek közül az olvasóknak kellett választani. Egy hét múlva Nagy György újságíró is küldött négy verset, amelyeket szintén közhírré tették.
Végül egy Nagy és egy Erdélyi vers került fel az emlékműre. 1899-ben került sor az avatóünnepségre – feltételezések szerint a csata 50. évfordulóján, azaz 1899. április 6-án. Ugyanakkor a Vasárnapi Újság 1899. június 18-i számának tudósítása szerint a leleplezés június 11-én történt. A vörös lepellel bevont szobor előtt nemzeti színnel díszített emelvényt húztak fel. Teljes egyházi ünnepség keretében került sor a jelentős eseményre, amelyen részt vett Andorffer Alajosváczi egyházmegyei kanonok és vecsési plébános,dr. Pruzsinzsky Józsefgödöllői esperes-plébános, és a besnyői ferenczrendi barátok is. Az akkor 82 éves Andorffer Alajos felszentelte az emlékművet, majd a szónoki emelvényről meghatottan, remegő hangon szólt a múlt dicsőségéről, az elhunyt hősök haza- és szabadságszeretetéről, akiket 50 évvel azelőtt, mint fiatal gödöllői plébános ápolt. A honvédek vezetője, Theodorovits István hadnagy szintén beszédet mondott.
Még korábban exhumálták a 12 tömegsírba eltemetett honvédek maradványait. Két új tömegsírt alakítottak ki egymás mellett, az egyiket a református, a másikat a katolikus oldalra és az ezekre épült sírhalom tetejére helyezték a szobrot. Két oldalt 3-3 ismeretlen honvéd sírja övezi a halmot. Ezen emlékmű állapota is az évtizedek során leromlott. A Horváth Ferenc féle oszlop még ma is áll, amelyet 1882-ben a gödöllői iparos ifjak alakították át. Később a márványtáblát és az egész oszlopot fehérre, a növénymintát feketére festették. Az emlékművön látható női alak egy ágyúnak dől, kezében egy Kossuth-címeres zászlót tart. A szobor a gyászoló Hungáriát ábrázolja egy ágyúra támaszkodva, egyik kezével cserkoszorút tart a sír fölé, míg másik kezében lefelé fordított Kossuth-címeres hadizászló van. Az egész emlékmű hét méter magasságú, a Hungária alak háromméteres és fehér terméskőből van faragva.
A szobor ma sírokkal körülvéve áll egy hatalmas, kövekből kirakott sírhalom tetején. Azon sírhalmon, amely az évek során egyre rosszabb és veszélyesebb állapotba került. Maga a műalkotás az idő előrehaladtával nem csupán veszített pompájából, de pusztulásra volt ítélve. Hiába voltak városi koszorúzások évente, amikor szemtanúi lehettek városunk elöljárói a romlásnak és hiába működött egykoron az életre hívott kegyeleti ad-hoc bizottság is. Az önkormányzati rendelet bizonyos sírok védetté nyilvánítása csak erkölcsi védelmet nyújtott a pusztuló síremlékeknek. Anyagi áldozatvállalás nem történt, hogy tettekben is kifejezésre juthasson a múlt és történelmünk tisztelete.
A Nemzeti Panteon Alapítvány azonban lépett, s tevékenységének országos kiterjedése ellenére fontos ügynek tartotta ezen emlékmű megmentését is. Az alapítvány (amelynek kuratóriumi tagja a gödöllői Varga Kálmán is) legfontosabb célja, hogy megtalálja, leírja, védetté nyilváníttassa a magyar történelem és kultúra nagyjainak sírhelyét, s kezdeményezze, támogassa azok felújítását, rendbetételét. Így 2023 őszén Varga Zoltán Zsolt kőrestaurátor – szobrász által újjá születhetett a temetői emlékmű. Az alapítvány a talapzatot is fel szeretné újítani a közeljövőben, de a szükséges anyagi forrás és a kivitelező kérdése még nyitott. Kérdés, hogy ezt a város fontosnak tartja-e vagy csak tisztes távolból drukkol Gödöllő értékeinek és örökségünk megmentésére irányuló civil és alapítványi kezdeményezéseknek.
GDL
