Királyi gyermek Gödöllőn

Mária Valériát méltán nevezték a kortársak a gödöllői királykisasszonynak. A kis magyar főhercegnő azontúl, hogy Budán született, gyermekkora nagy részét a gödöllői kastély falai között töltötte.

Habsburg-Lotharingiai Mária Valéria Matilda Amália, Ferenc József és Erzsébet királyné negyedik gyermekeként látta meg a napvilágot 1868-ban. A királyné ragaszkodott hozzá, hogy szeretett magyarjainak örömet szerezve a budai palotában szülje meg legkisebb gyermekét. Mária Valéria nevelésének kérdéseit határozottan magához vette édesanyja, nem engedte, hogy Zsófia főhercegné (a nagymama) beleszóljon, ahogy a többi gyerekénél történt. Így főként magyar nyelven szóltak a hercegkisasszonyhoz, magyar nevelőnőkkel és magántanárokkal vették körbe. Mivel Erzsébet (vagy ahogy a szűk családja becézte, Sisi) nagyon kedvelte Gödöllőt, a kislányt is mindig magával hozta. Messze a szigorú bécsi udvartól, itt kötetlenebben, családiasabb légkörben tölthették napjaikat. 

Mária Valériának saját lakosztályt alakítottak ki az emeleten, a felső parkra néző szárnyban. Ripka Ferenc 1896-os pontos leírásában olvashatjuk, hogy világoskék selyemtapétával burkolt falak jellemezték a főhercegnő lakrészét, ami középen egy szalonból állt (ma nappali szobaként definiálhatnánk), ettől balra kis „toilette-szoba” (öltözőszoba),jobbra pedig hálószoba volt. Ez utóbbi összeköttetésben állt a kislány nevelőnője, Korniss grófnő szobáival. A főhercegkisasszony lakrésze nem az édesanyja lakosztálya mellett volt, ezért is volt fontos, hogy a nevelőnője elérhető távolságban legyen. A kor arisztokratikus szokásának megfelelően a királyi gyermekeket elsősorban a nevelőnők, tanítók veszik körül és korlátozott időt tölthetnek szüleikkel. Az utókor hálásan lapozgatja a kis hercegnő naplóját, amit 8 éves kora körül kezdett el írni. Először csak a kor divatjának megfelelően tesz egy-két bejegyzést az utazásairól vagy a gyermeki érzéseiről. Kiemelt élmények számára, mikor édesanyjával („a Mamával” – ahogy ő nevezi) és édesapjával („a Papával”) kettesben tölthet időt. Erre Gödöllőn többször nyílt lehetősége. Naplójából megtudhatjuk, hogy édesanyja tehetségét örökölvén Mária Valéria is verseket írt és szavalt, kis színpadi műveket komponált, amivel családtagjainak kedveskedett ünnepekkor. Szívesen táncolt, valamint négykezest játszott zongorán oktatójával, szülei örömére. Akár itt, akár másutt tartózkodnak, magántanárok kísérték a császári gyermekeket. Még a fesztelenebb Gödöllőn való tartózkodás alatt is Mária Valéria fél 8-kor kelt, megreggelizett, majd 9 órára érkezett meg Rónay Jácint püspök, aki magyar történelemre tanította vagy Dr. Karl Ferdinand Kummer, aki az osztrák, illetve az egyetemes történelmet, a német nyelvet és irodalmat ismertette meg a kis hercegnővel. 10-től 11 óráig franciául tanult, majd ismét a történelmet nézte át. Délben rendszeresen kikocsikázott a kastélyból, ha az időjárás miatt mégsem, akkor szabad idejét naplóírással, szavalással, olvasással töltötte. Két órakor félóra számtan következett (hiszen egy uralkodó leendő feleségének nincs is szüksége többre a 19. századi nézet szerint), majd délután három órakor szüleivel  étkezett. A Gödöllői Királyi Kastély kiállításában ma is látható „a kisebédlő” nevű helység, ami a szűk családi étkezések színhelye volt. Ezután fél 6-ig angolul társalgott tanítójával, majd zongoraóra következett és angol vagy francia leckeírás. Fél 7-re érkezett a tánctanár, 7 órakor pedig könnyű vacsora következett. Rövid játékidő után 8 órakor lepihent a hercegnő. 

Erzsébet királynéhoz hasonlóan Mária Valéria is rajongott a lovakért. Kocsikázása alkalmával kedvenc póniját fogták be, igazi látványosságnak számított a gödöllői gyermekek számára. Karitatív személye már kisgyermekként megmutatkozott: ilyen alkalmakkor gyakorta vitt magával édes süteményeket, melyeket örömmel osztott szét a bámészkodó kortársai között. A királyi család köztudottan sokat jótékonykodott. Karácsony alkalmával, például Erzsébet királyné minden évben karácsonyfát állíttatott a gödöllői iskolákban. Ám húsvétkor is kalácsot, süteményt süttettek (amelyben maga Mária Valéria is segítkezett a korabeli anekdota szerint), illetve piros tojásokat küldtek szét az uradalomban élő gyermekek számára.

Ha Ön is szeretne belekóstolni, hogy milyen hangulatú volt az ünnep a királyi családnál, látogasson el húsvétkor a Gödöllői Királyi Kastélyba! Töltse velünk az Ibolya Napot, elevenítsük fel együtt Erzsébet királyné és a gödöllői királykisasszony emlékezetét!

Villangó-Török Ivett