Az alpolgármesterré avanzsált, idén januártól havi, bruttó 994.500 forintos illetményre és 149.175 forintos költségtérítésre jogosult Bajkó Norbert a választási kampány idején fennen hangoztatta, hogy „Gödöllőnek változásra van szüksége, Gödöllőnek meg kell újulnia!” Igazából a mai napig nem derült ki, hogy pontosan mire gondolt, mert alpolgármesteri cselekedetei alapján nem érzékelhető, hogy sok „megújulást” vitt volna át a városvezetésen. Inkább az látszik, hogy feladatokat kap, amikben elmélyül, aztán javaslatokkal rukkol elő.
Bajkó egyik legnagyobb horderejű ötlete eddig az útdíj bevezetésének szándéka volt. Pontosabban lett volna. Ő már 2021 januárjától megsarcolta volna a bizonyos helyi utakra behajtó, 3,5 tonna feletti súlyú gépjárműveket, többletterhet róva közvetlenül több tucat helyi vállalkozás számára (is), közvetve pedig a helyi fogyasztókra.
A hír hallatán az érintettek tiltakozásba kezdtek, majd tavaly decemberben a Kúria Önkormányzati Tanácsa is döntött a gödöllői szándékról, és felhatalmazó rendelkezés hiányában megsemmisítette azon önkormányzati rendeleti előírást, ami az útfenntartási díj fizetésének kötelezettségére vonatkozott.
Az útdíjasítás ötlete – az utak fenntartási költségeihez történő hozzájárulást szajkózó érvelésen túl – onnan eredt, hogy a koronavírus-járvány terjedésének megfékezése érdekében hozott, az önkormányzatokat érintő kormányzati elvonások ellentételezésére forrást biztosítsanak. Merthogy, a szegény jelzővel nem illethető gödöllői önkormányzat – vélhetően Gémesi György rendszeres kritikai észrevételeinek is köszönhetően – olyan helyzetbe került, hogy nem számíthatott közvetlen állami segítségre. A gödöllőiek viszont igen! Főként a helyi középfokú oktatási intézmények több milliárd forintos fejlesztési támogatása, illetve egyéb, közjóléti- és infrastrukturális beruházások megvalósítása révén.
Kétségtelen, hogy a koronavírus-járvány nem könnyítette meg a városvezetés helyzetét (sem), ám a pandémia elleni védekezés mögé bújni nem lenne őszinte megnyilvánulás a részükről. Több okból sem.
A leginkább szembetűnő a város 2020-as és 2021-es költségvetésében az volt, hogy szinte mindenen és mindenkin spóroltak, kivéve csinosuló „otthonuk”, a városháza milliárdos kiadást jelentő, a kiinduló szerződéses árhoz képest az idő előrehaladtával százmilliókkal dráguló átépítésén.
S ha nem lett volna elég az öncélúságból, fellebbezéseikkel addig húzták az időt a szálloda-perben,
amíg tavaly novemberben 723 millió forint elhagyta a helyi közkasszát, miközben egy korábbi, ide kapcsolódó jogvita lezárása után egyetlen fillért sem sikerült behajtani.
Ráadásul, ez az ügylet odáig fajult, hogy az idei városi büdzsében nyoma sincs a VÜSZI Kft. telephelyén megvalósítani tervezett kosárlabda-munkacsarnokra fordítható, tavaly még a 900 millió forintot is meghaladó fedezetnek.
A kiragadott példák jól érzékeltetik azt a sajátos felfogást, amit a gödöllői városvezetés jelenlegi többsége szavazati fölényénél fogva, érzelmi húrok pengetése, netán hangzatos információk mantrázása közben „ráerőszakol” 34 ezer helybéli polgárra.
Miután az intézményi apparátus tagjainak, valamint a néhány tízezer forinttal támogatott civil csoportosulásoknak nem érdeke az esetleges működési zavarokat, hiányosságokat nyilvánosan észrevételezni, azt hihetjük, hogy Gödöllőn minden a legnagyobb rendben van. Pedig egyre többen érzékelik, hogy – az ésszerű lehetőségekhez képest – nagyon nincs.
Két és fél év van hátra a 2024 őszén esedékes valódi bizonyítványosztásig. Értékelni egy teljesítményt a tanodákban az elégtelentől a jelesig szoktak. És azt is tudjuk, hogy a legrosszabb érdemjegy bukáshoz vezethet…
THT-SG
