Szinergiák egykor és ma

A szinergiában egy dologra ható tényezők hatása nem összeadódik, hanem hatványozódik. Ismerünk ilyet a fizikai és lelki folyamatokban, a gazdaságban, a történelemben is. Vannak olyan napok, amikor ez bekövetkezik. A helyszínek, a szavak, a mozdulatok évszázados távlatban is élők. Ilyen 1848. március tizenötödike is.

Az 1848. március 15-i napban benne van a megelőző időszak – a reformkor –, belőle lobbant ki a magyar szabadságharc. 1825-1848 között rendkívüli egyéniségek – Wesselényi, Batthyányi, Kossuth, Klauzál – váltak a magyarság szószólóivá, beváltva Széchenyi gondolatát, miszerint Magyarország nem volt, hanem lesz…  Elég a legnagyobb magyar munkásságát említeni, megírta a Hitelt, nevéhez fűződnek folyószabályozások, a Lánchíd építése, de a Nemzeti Akadémia kezdete is. A magyar nyelv forradalma pedig a nemzeti költészet rendkívüli fejlődését eredményezte, elég Kölcseyt, Vörösmartyt, Aranyt említeni. Petőfi 1848-ban még csak huszonöt éves, de már ünnepelt költő, a március 15-i események emblematikus verse, a Nemzeti dal eggyé vált a forradalommal. Új nemzeti intézmények születtek: a Nemzeti Múzeum és a Nemzeti Színház, mindkettő emblematikus épület volt a forradalom idején, nem véletlen, hogy fontos a szerepük lett március 15. történéseiben. Legfontosabb üzenete a nemzeti szuverenitás és a polgári átalakulás, valamint a függetlenség és az alkotmányos berendezkedés kivívása volt.

Az első világháború utáni Trianon traumája mély sebet ütött újfent Magyarország számára a nemzetet elválasztó országrészek elcsatolásával, ami után a magyar politika fő célja a területi revízió lett. Ezt átmenetileg siker koronázta az első és második bécsi döntés, de az 1947-ben aláírt párizsi békeszerződés végérvényesen megpecsételte és visszaállította Magyarország 1938 előtti határait, sőt három további települést Csehszlovákiához csatolt.

A 2004. december 5-én történt kettős állampolgárságról szóló népszavazás után végzetesnek tűnő sebet kapott nemzeti identitás helyreállításáért 2010-ben kezdődött küzdelem mára a Trianon által szétszakított magyar közösségekkel együtt határokon átívelő nemzetegyesítésben csúcsosodik ki. Trianon után több mint 100 évvel Magyarország él, megerősödött, folyamatosan nyeri vissza gazdasági és nemzeti függetlenségét, politikai cselekvőképességét, és szerencsére növeli is szerepét a régióban. Az elmúlt tizenkét évet látva határozott párhuzamok vonhatók a reformkorral, hiszen gazdasági szabadságharc kezdődött a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Unió vezetőivel szemben, hogy az ország pénzügyi önállósága megmaradjon. 2010-ben Magyarország több súlyos válsággal küzdött: a magas államadóssággal, devizahitelezéssel, és az önkormányzati eladósodással, mégis gyakorlatilag az első pillanatban szuverenitás harcot kezdett a külföld pénzügyi befolyásával szemben, és a “Talpra magyar!” szellemében cselekedett.

A jelenkort, azon belül az elmúlt évek eseményeit látva az Európai Unió liberális alapértékei miatt érezhetünk aggodalmat az ország szuverenitását féltve, amikor különféle ideológiai eszmékkel és jogállamisági mechanizmusok által próbálnak nyomást gyakorolni az ország nemzeti önrendelkezésével szemben. Mindeközben Gödöllőn is „forradalmi hangulat” lett úrrá hat évvel ezelőtt, amikor 2016. március 15-én Gémesi György meghirdette a „Józan Ész Forradalmát”, amely rá egy évre Új Kezdet párttá alakult. A magát jobboldali és konzervatív pártnak valló formáció a „Talpra Európa” programot meghirdető Európai Demokrata Párt tagja, ami az európai liberális frakció családjához tartozik. A város polgármestere a Szabad Városok Szövetsége ellenzéki önkormányzati csoporttal együtt fontosnak érzi, hogy a települések közvetlenül is Európai Uniós forráshoz tudjanak jutni, kikerülve a kormányt. Az Európai Egyesült Államok megvalósításáért küzdő frakció tagjaként, Magyarország kormányát élesen bírálva, a visszatartott uniós forrásra direkt igényt tartva valóban gondolhatjuk ezt a „józan ész forradalmának”?

A nemzeti identitástudat erősödésére utal, hogy hazánkban az aggasztó népességfogyás ellen rendkívüli küzdelem kezdődött. Más nyugati országok demográfiai problémáikat az európaitól eltérő kultúrájú népesség korlátlan beengedésével, addig a magyarság az illegális migráció határozott, következetes megállításával, és a családtámogatási rendszer kiterjesztésével kívánja orvosolni. Alkotó energiák törtek fel az egyénekben, a családokban, munkahelyeken, ezek adódnak össze. Második reformkor következett be? Talán igen, csak nem tudatosul bennünk!

2010 után döntési helyzetbe került egy új reformnemzedék, akik hazai és nemzetközi sikereik, illetve országépítő teljesítményük alapján összevethetők a XIX. századi reformnemzedékkel. Politikai hovatartozástól függetlenül objektíven kijelenthető, hogy az országban, a Kárpáthazában jelenleg tudatos nemzetépítés folyik! Kérdés, hogy az elmúlt évtized történései összeállnak-e egy szinergiává, ezáltal össze tudnak-e sűrűsödni az elmúlt időszak energiái egy újabb, még biztatóbb korszakká? Ez is kiderül hamarosan!

LT