Magyarországon sok település kötődik Petőfi Sándorhoz. Gödöllőn is többször átutazott és kétszer hosszabb időt is itt töltött. Emlékét utca, iskola és egy szobor őrzi.
1843-ban az ifjú költő fordítói munkát kapott Nagy Ignáctól, a Kisfaludy Társaság „Külföldi regénytár” című sorozat szerkesztőjétől. A megbízás két mű magyarra fordítását tartalmazta, az egyik Charles de Bernard francia író regénye, amely magyarul „A koros hölgy” címen jelent meg. A másik James George Payne Rainsford „Robin Hood” című könyve volt. Mindkét könyvet németből fordította. Német nyelvtudásra az aszódi és pápai diákévei alatt tett szert. Valószínűsíthetően a szerkesztő beleegyezésével az utóbbi regény fordításakor hosszabb leírásokat és versbetéteket hagyott el a majd 900 oldalas eredeti könyvből. Mivel Petőfi Pesten nem igazán haladt a fordítással, ezért augusztus elején, barátai tanácsára, szobát bérelt Gödöllőn. Gödöllői itt tartózkodása alatt Petőfi Szombat János özvegyénél bérelt szobát. Szombaték háza a mai Török Ignác Gimnázium mellett állt. És valóban, itt mintegy három hét alatt végzett a fordítással. A kötet 1944-ben látott napvilágot. A fordítás mellett kirándulásokat tett a környéken volt aszódi iskolatársaival. A kastélyt is felkereste augusztus 29-én egy baráti társasággal.
Gödöllőn két verset is írt Petőfi: a „Merengés” és a „Temetőben” című költeményeket, amelyek közül az elsőt álnéven publikálta. A fordításért kapott pénz nagyobb részét egyébként színészi jelmezek vásárlására fordította, valamint könyveket és egy erős útiládát is beszerzett, mivel ekkor Erdélybe készült színésznek.
A második gödöllői időzésére 1845-ben került sor, amikor az előző ittléte alatt megismert Erdélyi Ferenc református lelkész meghívására többször kilátogatott Gödöllőre. A lelkész házában ismerkedett meg 1845 augusztusában Mednyánszky Bertával, a gödöllői Grassalkovich uradalom jószágkormányzó lányával. Nem sokszor találkozhattak, de közös sétáik olyan hatással voltak a költőre, hogy Petőfi a rövid ismeretség alatt beleszeretett a karcsú, kék szemű, szőke leányba, és levélben meg is kérte az édesapjától a lány kezét. Berta csak akkor szerzett erről tudomást, amikor szigorú apja már el is küldte az elutasító levelet: „poétához, pojácához nem adom a lányomat… ennyivel tartozom őseimnek” indoklással, miután Petőfi felindultan elhagyja Gödöllőt. A csalódott költő szerelmének gyümölcse egy 39 versből álló ciklus lett, amely 1845-ben nyomtatásban is megjelent „Szerelem gyöngyei” címmel. A verseskötet egy példányát a Bertától kapott, nemzetiszín szalaggal átkötött préselt csokorral együtt küldte el a költő a szerelmének. Ezek a relikviák a Petőfi Irodalmi Múzeum állandó kiállításán láthatóak.
A hálás utókor már 1899-ben táblát helyezett el Szombat Jánosék házán, majd később egy emlékbizottság is alakult, amelynek célja volt, hogy felállítsák Gödöllőn a költő szobrát, de az első világháború meghiúsította a terveket. Végül 1955. augusztus 21-én leplezték le Petőfi Sándor szobrát a városban. A két és fél méter magas bronz szobor Turáni Kovács István alkotása. Az 1960-as években elbontották Szombat Jánosék egykori házát, ma már csak egy emléktábla őrzi az új házon Petőfi emlékét.
VKI
