Héthatár

A határokon átnyúló kulturális, gazdasági kapcsolat jelei az autópályák, utak, hidak, élő gazdasági, turisztikai együttműködés bontakozik ki. A határok légiesítése fizikailag, lelkileg megtörtént

Hála a hatékony járvány elleni védekezésnek, újraindultak az utazások. Egy érdekes útról kaptam hírt egy ismerőstől, aki korábban elhatározta, hogy minden érettségizett unokájával elmegy egy hat-hétnapos útra. Levélben számolt be erről:

„Külföldre most még nem lehetett menni (első unokámmal egy V4-utazást tettünk Csehország, Lengyelország, Szlovákia érintésével), ezért most egy régi tervet vettem elő: utazzuk körbe a mai magyar határokat… Az utunk szimbolikusan a Nemzeti Összetartozás Emlékhelynél kezdődött, ahol a központi kőszobor a Trianon utáni magyar határokat jelképezi.

Hét ország, nem véletlenül lett a kirándulásunk címe: Héthatár.

Az emlékhely közepén, ahol a mai Magyarország van, ég az örökmécses – valójában ezt a tüzet jártuk körül kettesben! Unokám földrajzból is érettségizett, megnéztük együtt a magyarországi régiók fejlettségi szintjét.

Azt láttuk, hogy az északi, keleti és déli régiók lassú felzárkózása megkezdődött – így is még csak az európai fejlettség ötven százaléka körül állnak –, a nyugati régióké meghaladják a hetven százalékot. Persze az eredendő történelmi, földrajzi, népességbeli, gazdasági tényezők is színezik az összehasonlítást.

Meséltem neki a rendszerváltozás előtti határokról: »gyepű« alakult ki a tria­noni határokon belül a szocializmus közel fél évszázada alatt: Győr, Sopron, Szombathely szinte tiltott városok voltak, a rendőrök már a vonaton igazoltatták az ide utazókat. Az északi, keleti és déli végeken nem volt fejlesztés, itt az ingatlanok értéke a nullához tartott (ezeket a kutatásokat titkosítani kellett, nehogy a Béketáborhoz tartozó szomszédok megtudják, hogy számunkra nincs értéke a határterületeknek… Ezt a szocialista »gyepűt« jártuk körbe, megvizsgálandó, mit hozott az elmúlt harminc és különösen az utolsó tíz év.

Észak felé indultunk az Ipoly mentén, azonnal láttuk a változást. Hidak épülnek, a két ország együtt újított meg Madách-emlékhelyeket – Csesztvét és Alsósztregovát –, egyre szebb a hajdani megyeszékhely, Balassagyarmat, a Civitas Fortissima, megújul a Rákóczi emlékét őrző Szécsény. Világszám az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület.

Aggtelek és Jósvafő a szlovákokkal közös Nemzeti Park része. A borsodi falvakban – de még Salgótarjánban és Ózdon is – találkoztunk a szegénységgel, a rossz utakról nem is beszélve, viszont számos község határában a helységnévtábla mellett ott van a Magyar Falu Program tábla, bizonyítva a megújulási készséget. Gibárt Hernádon létesült vízi erőművének eredeti Ganz-turbinái olyan becsben vannak, hogy kicserélésükkor ezeket emlékműben állították ki. Útközben az épülő M3-as autó­pályát kerülgettük, amely hamarosan átnyúlik Kassa felé.

Füzér főnixmadárként emelkedett ki a határ menti esettségből, köszönhetően a várrekonstrukciónak. Pálházán a kisvasút és az autóbusz találkozásánál egy remek buszpályaudvar létesült. Széphalom a Kazinczy-kultusz helye a remek Magyar Nyelv Múzeumával, amely határszélről az összmagyarságot képes megszólítani. Sátoraljaújhely számos új helyszínnel gyarapodott – ezek között a minap átadott Rákóczi Tábor és Rendezvényközpont üzenetet hordoz a határ másik oldalára is, hiszen ott éppen most fejeződik be Rákóczi Ferenc születési helyszíne, Borsi várkastélyának a felújítása, közös magyar–szlovák beruházásban.

Továbbhaladva Karcsa Árpád-kori templomát, Pácin reneszánsz kastélyát, Kisvárda kiemelkedő fejlődését láthattuk. Vásárosnamény után Tákos, a „mezítlábas Notre-Dame” és Csaroda Árpád-kori temploma következett. Nyírbátor fejlesztésével a helyi identitást erősítették, országos jelentőségű templomai, a Báthory-várkastély nemcsak a városnak fontos, de üzenet Erdélybe is, hiszen a Báthoryak fejedelmeket, lengyel királyt is adtak. Egy nagy történelmi család kerül méltó helyére. Nagykereki várkastélya Bocskai Istvánnak – Erdély és Magyarország fejedelmének, a hajdúk letelepítőjének – állít emléket. Geszten, a határszélen áll a Tiszák – Kálmán és István miniszterelnökök – ősi fészke, amely a Trianon előtti Magyarország egyik fontos emlékhelye.

A remek Gyula után irány Mezőhegyes, ahol a 18. században alakult Ménesbirtok 21. századi megújulása kezdődik. Keresztezzük az M43-as új autópályát, amely Arad és Temesvár felé halad. Makó szövetkezett Makovecz Imrével, fürdője és művelődési háza mágnesként vonzza a távolabbról idelátogatókat. Szegeden számos olyan létesítmény – például a Tiszavirág Sportuszoda, kézilabdacsarnok – jön létre, amelyek a déli nagyvárost Szerbia felől is vonzóvá teszik. Mórahalom a Homokhátság hátrányos helyzetű adottságait számolta fel egy varázslatos kisvárost teremtve. Baja a Duna mellett rengeteg csodával gazdagodott az elmúlt évtizedekben.

Mohács felé menet szót ejtettünk az 500. évforduló előtti ásatásokról, amelyek új szempontokkal formálhatják az ütközetről vallott szemléletünket. Villány, Siklós, Harkány kihagyhatatlan, a déli határ mentén a borászat és a turizmus fellegváraivá váltak. Szaporca a horvátokkal közös Duna–Dráva Nemzeti Park Ős-Dráva Látogatóközpontja bemutatja az Ormánságot is. Csurgó, Nagykanizsa, a horvát határvidék – Letenye és Csáktornya között az Adriára vezető autó­pályával – olyan helyek, ahol a fejlődés kitapintható.

Az Őrség csodái, Szentgotthárd – benne Brenner János vértanú emlékével – egyre szebbek és izgalmasabbak. Körmen­den elkezdődött a Batthyány-kastélyegyüttes rekonstrukciója. A jáki román kori országos jelentőségű templomegyüttes műemléki felújítása éppen folyik. Szombathely belvárosában harmóniában él a megújuló egyházi és a világi központ, az Iseum épületegyüttes kiállítása világszám, megmutatja, hogy a hajdani Savaria, Szent Márton szülővárosa a Római Birodalomban is jelentős város volt.

Kőszegen át érkeztünk Sopronba, mellette Sopronbánfalván a hajdani pálos, majd karmelita kolostorból kialakított szálló valódi elmélkedőhely, megőrizve az épület eredeti funkcióját. Fertőrákos felé haladva útba ejtettük az 1989-es – a vasfüggöny és a berlini fal lebontását is előkészítő – páneurópai piknik helyszínét.

A Fertőtáj hatalmas változáson megy keresztül, a fertőrákosi kőfejtő rekonstrukciója világszínvonalú, a benne lévő színház a tágabb környék – Bécs, Pozsony – attrakciója is. Az, ami Fertőd, Nagycenk kastélyaival történik, a magyar és az európai identitás és kultúra szempontjából is fontos. Mosonmagyaróvár rekonstruált várát – egyben egyetemi központot – éppen ottjátunkkor adták át. Győr fejlődése töretlen, az ország egyik ékköve gazdasági, építészeti, turisztikai szempontból.

A komáromi új Monostori-híd Csallóköz felé ível át. A Liget Budapest Projekt részeként átépült Csillagerődben lesz az ókori és középkori Szobormásolatok Múzeuma. Esztergom is új impulzusokat kapott, amiben nagy szerepe van a vasútfejlesztésének. A Dunakanyaron át visszaérkeztünk utunk kiindulási pontjára. Hét nap, hat éjszaka, csaknem 2100 km utazás.”

Eddig szólt az úti beszámoló, amiből kiderült, a szocialista „gyepű”, a határ menti senki földje megszűnt. A határokon átnyúló kulturális, gazdasági kapcsolat jelei az autópályák, utak, hidak, élő gazdasági, turisztikai együttműködés bontakozik ki.

A határok légiesítése fizikailag, lelkileg elsősorban az elmúlt tizenegy év politikája révén megtörtént. Nemcsak megszűnt a Trianon utáni „száz év magány”, de olyan Kárpát-medencei szövetség van kialakulóban, amelynek Magyarország a természetes központja. Jövőre egy esetleges kormányváltás esetén ez a fejlődés az ellenzék vidékellenessége, a határon túli magyarsággal szembeni ellenségessége miatt nem csupán meg fog torpanni, de le is fog állni. Ne engedjük nekik! 

László Tamás

(A szerző építész, volt országgyűlési képviselő)