A Tokióban első olimpiáján szereplő gödöllői Mészáros Eszter sportlövő friss világkupa-győztesként érkezett a japán fővárosba, hiszen alig egy hónappal az Aszaka-lőtérbe állva nyerte meg az utolsó jelentős sportlövő-versenyt a női légpuskások 10 méteres mezőnyében Eszéken. Városunk büszkesége 18 évesen szerezte meg az első versenyszám aranyérmét, majd a második csapat aranyérem előtt töltötte be az egy híján huszadikat, így június végén háromszor is ünnepelhetett, remek formában fejezte be az idényt és készülődhetett a nagy tokiói utazásra.
Sajnos az olimpián a gödöllői puskás nem kezdte jól az alapversenyt, hiszen az első sorozat és több kilences lövése után az 50 fős mezőnyből a negyvenen kívül állt, miközben a többi sportlövő stabilan lőtte a tízeseket. A harmadik és negyedik körre viszont összeszedte magát, jöttek a szép lövések és az erős tízesek, az ötödik sorozat végére pedig megközelítette a legjobb húszat, de ennél előrébb már nem tudott kerülni, mivel az élmezőny továbbra is stabil volt. Szokásához híven az egész versenyt gyorsan letudta, nem tartozik a lassú versenyzők közé. Viszont kiderült, hogy 628 kör alatt nem lehet bekerülni a nyolcas döntőbe. Az alapverseny utáni nyilatkozatából kiderült, hogy az elején izgult, finomkodott és lassú volt, így nem az ő megszokott tempójában lőtt. Amikor Szucsák László edzőjével az első sorozat végén rendezte a gondolatait és visszaállt a megfelelő ritmusra, akkor máris jöttek a tízesek, az utolsó négy sorozata szinte tökéletes volt, és kiadott magából mindent, ami benne volt. Az élbolyt azonban nem tudta utolérni és első olimpiájának első versenyszámában végül 625,3 körös teljesítménnyel a huszadik helyen zárt. Érdekesség, hogy az eszéki eredményével éppen be tudott volna jutni a nyolcas döntőbe – a VK versenyen hetedikként jutott be a fináléba -, míg az ottani döntőben elért 250,6 körös eredményével harmadik helyen végzett volna Japánban.
Ahogy Eszéken Eszter megnyerte a női 10 méteres légpuska versenyszámot, úgy rá pár napra a légpuskás csapatviadalon is győzedelmeskedett Péni Istvánnal a vegyes párosok csatájában. Mészáros Eszter edzője elmondta, hogy a vegyes csapat előnye az összeszokottság lehet a japán fővárosban, de tanítványa eszéki aranyérméről azért úgy fogalmazott a szakember, hogy önbizalom növelésnek kiváló, viszont messzemenő következtetéseket nem érdemes levonni belőle, hiszen nem minden tokiói ellenfél volt jelen. Ezt mára kiderült, hogy igaza volt, de bíztunk a párosban. Az olimpián most debütáló számban a 29 páros az alapversenyben először harminc-harminc lövést adott le fél óra alatt, és a legjobb nyolc folytathatta a negyeddöntőben. Itt is kijött Eszter gyors tempója, hiszen amikor befejezte az első harminc lövését, akkor Péni még alig volt túl a felén. Az alapszakaszban egyértelműen a csapat férfi tagja vitte a prímet és a stabil tízeseknek hála 627,9 körrel a nyolcadik helyen jutottak be az olimpiai döntőbe. Ott húsz lövést adtak le és nem fért bele sok hiba, ha dobogóra szerettek volna állni, vagy legalább a pontszerző helyre odaérni. Sajnos, ahogy mindegyik sorozat elején, itt is jöttek a kilencesek mindkét versenyzőnél és gyorsan kiderült, hogy a dobogó elúszott. Később már mindketten jobban lőttek, ami ahhoz volt elég, hogy megelőzzék a lengyeleket és végül 414,6 körrel a hetedik helyen végeztek az ötkarikás játékokon, így éppen lemaradtak a pontszerző helyről.
Végezetül a női sportpuskások összetett versenyén indult el múlt hét szombaton Mészáros Eszter. A fiatal gödöllői sportlövő térdelő testhelyzetben 388 kört ért el 40 lövésből, fekve 391-ig jutott, míg állva 382-ig jutott. 1161 körös teljesítményével a 37 fős mezőnyből végül a 26. helyen fejezte be az alapversenyt, ez pedig sajnos azt jelentette, hogy nem tudott a döntőbe kerülni. A fináléba kerüléshez 10 körrel jobb eredményt kellett volna elérni. Ezzel élete első olimpiáján érem és pontszerző hely nélkül maradt a gödöllői légpuskás lány. A három versenyszám után azt nyilatkozta, hogy összességében közepes teljesítményt nyújtott a nyári játékokon, de élvezte az olimpiát és örül, hogy átesett a tűzkeresztségen, sőt az utolsó összetett versenyen már nem is izgult annyira, addigra sikerült rutint szereznie. Reméljük, hogy lesz még jó pár olimpia, több is belefér, így akár már Párizsban, 2024-ben elérhető lesz az érem. Hajrá Eszter!
Gödöllőről még egy olimpikon vett részt Tokióban, mégpedig a 34 éves Gémesi Csanád kardvívó teljesítette az olimpiai kvalifikációs szintet még 2019 év végén, így neki is drukkolhatunk itthonról kitüntetett figyelemmel. Navarrete József tanítványa sajnos nem vívhatott egyéniben, mert a hazai vívószövetség május végi döntése értelmében a csapat negyedik számú versenyzőjeként tartalék lett. Öröm az ürömben, hogy csapattársa, Szilágyi Áron történelmi tettet hajtott végre, hiszen egymás után harmadik olimpiáján nem talált legyőzőre és ezzel megszerezte az idei ötkarikás játékok első magyar aranyérmét. Ezáltal egy feldobott hangulatban várta a kardcsapat, hogy július 28-án az egyéni bajnokot kiegészítve akár a férfi kardcsapat is szép eredményt érjen el. Itt is jó előjel volt, hogy az elmúlt négy évben minden világversenyen érmet szerzett a Szilágyi, Szatmári, Decsi, Gémesi kardcsapat kvartett, Tokióban pedig ők maguk is kijelentették, hogy egyértelműen az aranyért léptek pástra, amivel véget vethettek volna a rossz szériának, hiszen 1988 óta nem sikerült egy fegyvernemben sem csapataranyérmet szereznie a magyar küldöttségnek, viszont hét egyéni aranyérmet igen.
Az első ellenfél a negyeddöntőben az Amerikai Egyesült Államok csapata volt és gyakorlatilag végig vezetve (csak az első két tus nem volt a miénk) magabiztosan jutottak az elődöntőbe, az eredmény 45-36 lett ide. Decsi Tamás önkívületben vívott, a csapat egyik legjobb embere volt, így sejthettük, hogy nem az elődöntőben cseréli be bátyja, Decsi András a tartalék Gémesi Csanádot a csapatba. Ráadásul pont az olimpiára hoztak egy olyan furcsa szabályt, ami szintén nem kedvezett a cserére, mivel azt egyszer lehetett megtenni, ha ez megtörtént, akkor már nem lehet visszacserélni vagy másra cserélni az éppen tartalékként pihenő versenyzőt. Az elődöntőben ettől függetlenül sokáig minden szép volt, az első asszóját a 2017-es világbajnok Szatmári András ugyan elvesztette, de Szilágyi Áron gyorsan megfordította az eredményt, aki újra vívta a tokiói olimpia egyéni döntőjét Luigi Samele-vel és ha lehet ilyet mondani, még jobban, 7:1-re elverte olasz ellenfelét, amivel megmutatta, hogy nem véletlenül ő a kardvívás egyéni olimpiai bajnoka, ráadásul Samele ezek után már nem is vívott többet, lecserélte őt az olasz kapitány. Innentől kezdve pedig egészen az utolsó előtti asszóig nem is adta ki a kezéből az előnyt. Sajnos Szatmárinak nem ment az elődöntőben és 8:4-re kikapott olasz ellenfelétől és Szilágyi egyetlen tus hátránnyal állt fel az utolsó asszóra, ahol sajnos az olaszok legjobbja, aki az elején még előnyhöz juttatta a nemzeti csapatukat, újra megmutatta klasszisát és 5:4 arányban még a háromszoros bajnok Szilágyit is le tudta győzni, ezzel pedig 45:43 arányban ők jutottak döntőbe, Magyarország pedig a bronzmérkőzés jöhetett. Az elődöntő után Decsi Tamás már jelezte, hogy várhatóan cserélni fog a vezető edzője és Gémesi Csanád lesz a harmadik személy, aki pástra lép a helyosztón.
A bronzmeccsen Németország volt az ellenfél, de mint utólag kiderült, gyakorlatilag esélyük sem volt a bronzérem megszerzésére, hiszen végig vezetve, az első asszótól magabiztosan vívott a válogatott csapat mindegyik tagja egészen az utolsó asszóig, amit Szatmári András 14 tus előnnyel adott át a szokásos befejező emberünknek, az olimpiai bajnok Szilágyi Áronnak. Itt valami történhetett, vagy talán már mindenki úgy érezte, hogy zsebben a bronz, mert a német vívó 14 tust adott, miközben a magyar mindösszesen hármat. Itt megijedt minden magyar, de az egyéni bajnok végül rutinból behúzta a végét és 45:40-re megnyerte Magyarország a csatát. A gödöllői Gémesi Csanád is remekül helyettesítette Decsi Tamást, a németek legjobbja ellen döntetlent ért el, a második asszójában szinte letolta a pástról német riválisát 5:1-gyel, míg a harmadik harmad első vívójaként ő növelte tizenötre a különbséget a két csapat között, ami a legnagyobb differencia volt a két csapat között. A mérkőzés után így nyilatkozott: „Én így szoktam. Az a jó, hogy én ezt csak a páston, vagy mellette csinálom, ha utcán találkozunk, én egy olyan kedves, barátságos ember vagyok. De itt nincs helye a barátságnak, itt gyilkolni kell, itt van egy ellenfél, akit szét kell csapni. Az utóbbi időben jól ment a németek ellen, általában megvertem őket.”
Ezzel több kérdésre választ kaptunk. Az egyik választ az elődöntő után megkaptuk, mégpedig azt, hogy az 1988 óta tartó rossz széria sajnos nem szakadt meg, mivel utoljára akkor sikerült a Bujdosó Imre, Csongrádi László, Gedővári Imre, Nébald György, Szabó Bence összeállítású kardcsapatnak diadalmaskodnia Szöulban. Ellentétben az egyéni küzdelmekkel, hiszen azóta a mostanival együtt nyolc olimpián sikerült begyűjteni az aranyakat, ebből három Szilágyi Ároné. A másik kérdésre a helyosztó után pozitív választ kaptunk, hiszen a kardcsapatok versenyében – bár toronymagasan Magyarország a legeredményesebb nemzet az eddig megszerzett 10 olimpiai bajnoki címmel – érmet legutóbb éppen negyed évszázada, 1996-ban szerzett hazánk válogatottja, amikor a Köves Csaba, Navarette József (Csanád jelenlegi edzője) és Szabó Bence triója lett második és szerzett ezüstérmet Atlantában. Bár a srácok az aranyért jöttek, de mégis minden elismerésünk az övék, ahogy ezt a teljesítményt elérték. Ráadásul ahogy a koreai csapat lemosta a pástról az olasz válogatottat a döntőben (45:26), talán inkább volt ez így egy megnyert és csodás bronzérem, mint egy elveszített arany.
És végül, de talán számunkra a legfontosabb, hogy ezzel a bronzéremmel Gémesi Csanád gödöllői sporttörténelmet írt, hiszen a város és a GEAC első olimpikonja, aki éremmel tér haza egy ötkarikás játékokról és szinte biztosak lehetünk benne, hogy a nagyon fiatal és az idei nyári játékokon rutint szerző Mészáros Eszter is követni fogja őt hamarosan.