Pünkösd és nyitás a járvány után

Ferenc pápa egyik pünkösdi elmélkedésében a Szentlélek erejét allegorizálva aktualizálta azt, ami pünkösdkor az apostolokkal történt: „Meleget fúj a hidegben, enyhülést ad a forróságban, vizet a szárazságban. Megváltoztatja a szíveket is: megmozdítja azokat, akiket a félelem bénít meg, a Szentlélek leküzdi az emberek belső ellenállását, továbblépteti azt, aki félmegoldásokkal akar megelégedni, újraindítja azt, aki úgy érzi, célba érkezett, álmokat ad a bátortalannak.” Csupa olyan dolog hangzik el, ami a mostani időnkre – a koronavírus-járvány miatti kötöttségek alóli megszabadulásra – rímel.

A fokozatos nyitást sokféleképpen élik meg az emberek. A legtöbben, elsősorban a fiatalok úgy, hogy most már – végre! – legálisan szervezhetnek bulikat; a családok, baráti társaságok nagyobb létszámban is összejöhetnek, az elmaradt jelentősebb családi ünnepeket meg lehet tartani; el lehet menni sport- és kulturális rendezvényekre, színházba, moziba. Vagyis vissza lehet térni a járvány előtti időbe…. 

A hosszúra nyúló – és sok nehézséget, szenvedést, lemondást is hozó – járvány azonban ennél sokkal többre tanít minket. A hosszúra nyúló védekezés az állam, az intézmények, a kisközösségek, a családok, az egyes ember erőtartalékait emésztették, de nemcsak ez történt. Volt időnk az eddigi életünket átértékelni. Ebből a nézőpontból a járványt speciális ajándéknak is felfoghatjuk. A sűrű mindennapokban, a sokféle elfoglaltság, a felfokozott fogyasztói világ nem – vagy csak a tudatosabbaknak – ad lehetőséget arra, hogy az életünket időről időre felülvizsgáljuk. Így tekintve a mögöttünk lévő egy-másfél évre, a hívő emberek azt mondhatják, hogy ez az időszak kegyelmi idő volt. 

Mikor tört ki a világjárvány? Egy olyan vészesen polarizálódó világban, amelyben a kereszténység a legüldözöttebb vallás lett, a közösségi, nemzeti, sőt az alapvető emberi identitás és értékek is megkérdőjeleződnek. Nemcsak a mélyben, de a felszínen is olyan összecsapások és feszültségek törnek ki, amelyek romboló erővel vannak jelen a fejlett világban, sőt láthatóan ki is éleződnek. Hadseregek vonulnak fel országhatárokra, a fenyegetettség a közelünkben van. Ebben a helyzetben mintha a Teremtő egy kis szünetet rendelt volna el a világban: Gondolkodjatok el, emberek, mi végre vagytok itt a földön? Mintha azt üzenné, hogy a járvány után ne éljetek ugyanúgy, mint előtte!

Itt van egy új pünkösd esélye, éppúgy, mint a II. Vatikáni zsinat után, amikor egy szellemi-lelki megújulás kezdődött, ahogyan Suenens bíboros, a zsinati atyák egyike mondta majd 30 éve, a mai időkre is érvényesen: „… hiszem: Isten új arcot ölt minden reggel, és most teremti a világot, nem valahol az elfelejtett múlt ködében. Ez késztet minden percben készen állni a nagy találkozásra. Mert a váratlan a Gondviselés szabálya. Ez a kiszámíthatatlan Isten ment meg minket és szabadít meg minden determinizmustól, kijátszva a szociológusok borúlátó jóslatait. Ez a kiszámíthatatlan Isten szereti gyermekeit, az embereket. Ez reményem forrása. A remény embere vagyok: nem emberi érvek, nem természetes optimizmus táplálja bennem a reményt, hanem egyszerűen hiszem, hogy a Szentlélek működik az egyházban és a világban, akár tudunk róla, akár nem. (…). Miért merülne ki éppen most Isten képzelőereje és szeretete? Remélni kötelesség és nem fényűzés. A remény nem álmodozás, ellenkezőleg: eszköz, hogy álmunkat valóra váltsuk. Boldogok, akik álmodni mernek, s álmukért kemény pénzzel fizetnek, hogy testet öltsön az emberek életében.”   

Rendkívüli esély van a kezünkben, pünkösd és a világjárvány utáni idő összekapcsolódásában. A Teremtő magasra tette a lécet, ne fussunk át alatta, éljünk az általa kínált új és kézzelfogható reménnyel. Mindenekelőtt „adódjunk össze” József Attila szavaival élve, és fogjuk meg egymás kezét, próbáljuk együtt megérteni a mögöttünk álló időszak üzenetét! A kérdés: mivel tudjuk megtölteni a megújulási esély idejét? Megújult reménnyel, az új, felelős szabadsággal, vagy folytatva mindazt a rosszat, ami szinte belénk ivódott és a világ élhetetlenné tételéhez vezetett? Rajtunk a sor!

Változzon meg a szívünk, ne engedjük, hogy félelem bénítson meg minket a változással szemben, küzdjük le a belső ellenállásunkat, ne elégedjünk meg félmegoldásokkal, indítsuk újra a világot a legmélyebb álmainknak engedelmeskedve! Higgyünk benne: pünkösd üzenete, a Szentlélek kiáradása megadja hozzá az erőt!

lt