Mert amikor adunk, akkor kapunk…

Tavaly novemberben nyugdíjba ment, mégis tele van erővel és élettel, sorban születnek az unokák, és mindig ott van, ahol segíteni kell, ez az élete. Egyszer a gyermekei családi életkezdésénél, máskor a város megújításánál kell aktívan építkezni egy jobb jövő érdekében. Máthé Lászlóval, a blahai körzet önkormányzati képviselőjével beszélgettünk.

Máthé László

Életpályája mély szociális érzékenységre vall, sokat segít másoknak önzetlenül is. Ez vajon családi örökség?

Gyermekként azt láttam, hogy a házunk egy nyitott hely, ahová sokan jönnek segítséget kérni. Édesanyám rendelkezett ezzel az érzékenységgel, aki a család motorja volt, és amit ő is a szülői házból hozott. Emlékszem nagybátyámra is, aki kőműves-ácsként dolgozott és sokat nyaraltunk nála. Megható volt látni, amikor vasárnap is eljárt dolgozni, hogy ingyen segítsen a nehéz anyagi helyzetben lévő falubelieknek. Édesanyám nagybátyja Blahán élt: ő egy kápolnát épített a közösségnek, és karácsonykor ajándékcsomagokat készített a szegény sorsú gyerekeknek. Már felnőtt voltam, amikor egy idős blahai személy könnyes szemmel mesélte, milyen ízei voltak annak a csokinak és gyümölcsnek, ami a csomagban volt. Gyerekként, ha ritkán narancshoz vagy csokihoz jutottunk, mindig szét kellett osztani a testvéreim között.

Hűséges ember, hiszen az elmúlt harminc évben a Máltai Szeretetszolgálat gödöllői csoportját vezette, míg a Kastélykápolna és Szentháromság plébánia gondnoki feladatait közel negyven évig látta el a nyugdíjazásig. Hogyan látja a több évtized szolgálatát, és milyen helyet foglal el az életében?

Nagyon szerettem a munkámat, szerencsére elég önállóan tudtam dolgozni, rengeteg időt töltöttem el benne, és sok emberrel kerültem kapcsolatba, így nagy ismeretségre tehettem szert. Hálás vagyok családomnak, különösen a feleségemnek, aki a háttérből segítette a munkámat. A rendszerváltás után a munkaköröm elismertté és megbecsültté vált, szeretnek az emberek, és ez egy jó érzés. A Máltai Szeretetszolgálat egy önkéntes, díjazás nélküli szolgálat, de az adás öröme kárpótol minden fáradságomért, ahogy Assisi Szent Ferenc mondja: „mert amikor adunk, akkor kapunk”.

A rendszerváltás idején az országban elsők között élesztette újjá a történelmi múltra visszatekintő Szent Korona Cserkészcsapatot. Milyen emlékeket őriz a cserkészetről?

Életem gyönyörű emlékei közé tartozik egy-egy romantikus és izgalmas nomád tábor megszervezése. Láttam a gyerekek növekedését, majd párválasztását, családalapításukat, gyermekeik születését. Hálás vagyok a Jóistennek, hogy meghívott erre a feladatra is, így az Ő eszköze lehettem a hazai cserkészet bölcsőjének számító gödöllői csapat vezetésében.

2010-ben elköszönt a képviselői feladatoktól, de 2019-ben a blahai közösség nagy örömére újra vállalta a körzeti feladatokat. Hogy látja az elmúlt másfél évet, tud-e segíteni a helyi embereknek?

Sajnos a fejlesztésekre, javításokra szánt forrásokat a vírushelyzet miatt a város vezetése átcsoportosította, így ezek elmaradtak. Polgármester úr nem fogadja el a helyi lakosság döntését, vagyis azt, hogy itt Blahán én lettem a képviselő. Együttműködésre hív minket, miközben azokat a feladatokat, amelyeket a lakosság által megválasztott képviselőnek kellene elvégeznie, más felelősre bízza, olyanra, aki nem is él itt. Kisebb problémák megoldását tudtam csak elintézni, de a helyiekért végzett valódi szolgálat nem egyeztethető össze azzal a politikai játékkal, ami jelenleg a városban zajlik. Hasonló tapasztalatról számolnak be frakciótársaim is. A szavak és a tettek sajnos nem találkoznak egymással.

Az elmúlt év sok feladatot jelentett a városnak. Hogyan tudott segíteni az időseken és a rászorulókon a pandémia során?

Különböző módokon segítettünk a helyi embereknek és a közösségeknek. Az első időszakban családok és asszonyok segítettek maszkokat varrni, ekkor a város még nem foglalkozott a járványhelyzettel. Amikor láttuk, hogy a 70 évnél idősebb korosztályból csupán 65 főt jelentett le a város vezetése a Járási Hivatalnak (első körben mindössze ennyien kértek segítséget), akkor proaktívan mi is megkerestünk több időst, hogy azzal tudnak a leginkább segíteni, ha otthon maradnak. Jó volt látni a fiatalok tevékeny szolgálatát, ami számomra különös örömöt és a jövőbe mutató reményt jelentett. Önzetlen szeretet által vezérelve végezték a bevásárlásokat, és láthatóan átérezték a társadalmi felelősségvállalást. Nem kerültek ki a közösségi média felületeire, nem kaptak kitüntetést sem a város vezetésétől, számukra a valódi szolgálat volt az elsődleges, amit a város részéről az elmúlt években sajnos egyre ritkábban tapasztalhatunk meg.

Rengeteg támogatást nyújt a gyermekeinek az önálló családi életkezdésükben, mára sok unokája van, a helyi közösség szereti Önt. Milyen tervei vannak még Gödöllőn?

Még nem érzem, hogy nyugdíjas lettem. A kilenc unoka valóban sok örömet ad. Blahán születtem, szeretem ezt a városrészt az itt élő emberekkel együtt, és szeretnék értük többet tenni, de egy olyan polgármesterre lenne szükség, akivel együtt lehet gondolkozni, dolgozni, aki építeni tudja a várost, nyitott, és a fontossági sorrendben másokat maga elé tud helyezni. A közösségünk talált erre egy megfelelő jelöltet, akivel a meglévő ciklusprogramunkat is meg tudnánk valósítani, de a fent említett okok miatt sajnos erre még várni kell.

SZG