30 „lokál” hiányosság a 30 éves önkormányzatiság során

A rendszerváltás egyik legfontosabb és talán egyik legsikeresebb vívmánya az önkormányzati rendszer. Az Országgyűlés 2000-ben nyilvánította szeptember 30-át a helyi önkormányzatok napjává annak emlékére, hogy 40 év után, 1990-ben ezen a napon tartották az első helyhatósági választások első fordulóját.

20 éve ünnepeljük tehát e jeles napot, ezért joggal adódik a kérdés, hogy valójában mit is ünneplünk? Ennek megítélése az állampolgárok szintjén szinte biztos, hogy országszerte az éppen aktuális településvezetés, vagy kormány iránti szimpátia függvényében változik. Gödöllőn nem csupán az elmúlt 30 esztendő, de a polgármesteri tisztséget 1990 óta megszakítás nélkül betöltő Gémesi György személye és három évtizednyi regnálása még szélesebb lehetőséget nyújt a visszatekintésre, elmélkedésre. Jelen gondolatokkal nem arról szeretnénk vitát gerjeszteni, hogy ki mennyire érzi jól magát városunkban, hiszen a legtöbben ragaszkodunk hozzá. Sokkal inkább a hagyományok miatt, a család és a barátok miatt, vagy éppen a gyerekkorunk kapcsán. Sokan, sokféleképpen érzünk. Az eredmények elvitatása nélkül sokszor a közvélemény-kutatók megítéléséhez hasonlítható, kétséges kimutatások alapján összehasonlítjuk településünket más, hasonló nagyságú várossal. Mi hiányzik? Mi nem hiányzik? Hol tarthatnánk egy-egy rossz döntés meg nem történte nélkül? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok foglalkoztatják az embert, s persze az, hogy miként szeretné látni a települését. Nem könnyű feladatra vállalkoztunk annak érdekében, hogy összegyűjtsük a be nem váltott ígéreteket, illetve a köznyelv által hiányosságnak vélt dolgokat, hibákat, amelyek nem jó irányba formálták a gödöllői életet és komfortérzetet, illetve a be nem váltott ígéreteket. A virtuális bizonyítvány minden egyes sora az elmúlt 30 év sűrítménye. Ezek között számtalan helyben megoldható önkormányzati feladat van, de vannak köztük olyan ígéretek is, melyekhez az állammal történt folyamatos kommunikációs problémák alapján lehet eljutni. Lássuk hát a 30 évet 30 pontban, amely a tényeken és az objektivitáson alapul. A legtöbb pont az ígéreteké, amiket nem sikerült megoldani, de van olyan is, melyet nem ígért, szembe ment a gödöllői polgárokkal és felháborodást váltott ki.

Ciklusokon át tartó,
soha meg nem valósult igéretek:

  1. az elkerülő út megépítésének kampányokon átívelő ígérgetése,
  2. az alsóparki gyógyvíz hasznosítása (termálfürdő létrehozása),
  3. a Gödöllői Királyi Kastély rekonstrukciójának befejezése,
  4. városi uszoda építése,
  5. elsők között ígért városi strand létrehozása,
  6. nemzetközi igényeket is kielégítő multifunkciós sportcsarnok építése,
  7. Erkel Ferenc Általános Iskola új tornacsarnokának építése,
  8. a Hajós Alfréd Általános Iskola teljes felújítása,
  9. Szent István Egyetemmel közös fejlesztések,
  10. lakótelepeink energetikai megújítása, panelprogram kialakítása,
  11. a helyi egészségügy infrastrukturális fejlesztése,
  12. modern elővárosi HÉV közlekedés,
  13. a helyi közösségi közlekedés racionális és időtálló fejlesztése,
  14. a város útjainak koncepcionális forgalomszabályozása,
  15. okosváros-fejlesztések,
  16. zöldváros megoldások a fenntarthatóvárosfejlesztésben,
  17. a geotermikus energia hasznosítása,
  1. minden utca legalább egyik oldalán járda kiépítése,
  2. kábelégetés felszámolása,
  3. illegális hulladék lerakók teljes
    felszámolása,
  4. Hattyús csónakázó tó kialakítása,
  5. Gödöllő és Isaszeg közötti tórendszer és környékének turisztikai célú fejlesztése,
  6. a város épített örökségeinek ápolása és rehabilitációja,
  7. bölcsődei és óvodai férőhelyek bővítése.

…és dolgok, melyek
jobbak lettek volna, ha soha nem valósulnak meg:

  1. Városháza lebontása és az ügyintézés
    több helyre történő „szétdarabolása”,
  2. kommunális adó bevezetése,
  3. koncepciótlan kerékpárutak építése,
  4. politikai szerepvállalás, az éppen aktuális
    kormányzatokkal állandó hadakozás,
  5. az Egyetem „állam az államban”
    szerepének meghagyása,
  6. Pazarló és túlzott hatalommal felruházott tanácsadók előtérbe helyezése.

A felsorolás akár tovább folytatható. Hogy milyen települések közötti rangsorokat vezethetnénk mindezek birtokában, talány marad. Az is kérdés, hogy valójában mennyivel élne jobban a lakosság, ha olyan intézkedések maradtak volna el, mint például a kommunális adó bevezetése, vagy mennyivel komfortosabb lenne az élet, ha nincs a szélrózsa minden irányába történő szétdarabolása a városházának. Választások előtt mindig visszatér az elkerülő út, a kastély komplett rekonstrukciós terve, de ezekben már vélhetően maga a város vezetője sem hisz. Ez idén télen lett nyilvánvaló, amikor a helyi ellenzéki képviselők gyors párbeszéd után hónapok alatt elérték a lassan 20 éves ígéret első, M3-as lehajtó megépítésének lehetőségét. Ígéretek és szavak helyett most már valóban tettekre lenne szükség! Együtt, szövetségben a gödöllőiekért!

(szerkesztőség)