Folyamatosan azt közvetíti Önök felé a polgármester, hogy nem szabad behozni a városba a pártpolitikát, mintha Önökre célozna. Mi ebben a realitás?
Ha röviden kell válaszolni a kérdésre, nem érdekel, hogy kire céloz, hiszen a szavak nem tükrözik vissza a tetteket. Az elmúlt évtizedben annak a közösségnek a segélykiáltásait nem hallotta meg a városvezetés, akik régen támogatták, ezért mivel sok egykori barátnak és hozzájuk közel álló személynek a szavai, kérései nem értek célt, így 2019-ben nem maradt más út, mint felvállalni a demokrácia egyetlen eszközét: megkérdezni a lakosságot is a helyes irányról. Nagyon kontraproduktív az elmúlt négy év politikai támadása, hiszen egykori saját közösségét provokálja folyamatosan. De nem kell ezt túlmagyarázni, hiszen mára mindenki látja, hogy valóban nem magunk és a pártok miatt, hanem a gödöllőiekért vállaltuk a küldetést. A döntésüket pedig maguk hozták meg, miszerint közel három és fél évtized városvezetői tapasztalat után az együttműködés helyett inkább velünk foglalkoznak és nem a városban élőkért tesznek meg mindent.
Nem látja úgy, hogy ezt félelemből teszik és a kormányt ellenző gödöllői embereket próbálják önök ellen hergelni?
Lehet, de inkább úgy látom, hogy nehéz tükörbe nézni és visszatérni a helyes útra, ami ugyan keskenyebb, de célravezetőbb. Büszke vagyok arra, hogy amikor 2019-ben páran megkerestük a kormányzó pártok helyi szervezetét, akkor látták bennünk a szakmai kompetenciát és hivatástudatot, hiszen az általuk is fontos értékek mentén szerettük volna visszahozni a normalitást a városba. Az önkormányzati munka nem központból irányított feladat, amikor a polgármester ezeket mondja, akkor saját magáról állít ki bizonyítványt, hiszen szinte minden régi és jelenlegi párttal volt vagy van kapcsolata. A probléma ott van, amikor valaki nem tud együttműködni egyetlen kormánnyal sem, mivel ekkor válik öncélúvá a folyamat és elfelejti, hogy a városban 33 ezer ember él, akikért felelős.
Egy jó vezetőnek nem a saját maga akaratát kell megvalósítani, hanem egy közösség érdekében szükséges tárgyalni és meghozni a helyes döntéseket.
Több, nagy port kavart ügy látott napvilágot idén. Hogy látja ezeket helyi ellenzéki képviselőként?
A legnagyobb probléma, hogy Gödöllő legnagyobb beruházása még mindig a polgármesteri hivatal építése. Gondoljunk bele, egy kisvárosnak az elmúlt években, de idén sincs ennél nagyobb összegű fejlesztése önerőből! Mindezt úgy, hogy feszített költségvetésről és kivéreztetett önkormányzatokról hallunk folyamatosan. Olyan ez, mint amikor egy cég vezetője luxusautót vásárol magának, miközben az alkalmazottaknak botrányos piaci helyzetről prédikál és nadrágszíj meghúzást prognosztizál, így kéri a megértést és a támogatást. Az egyéb ügyek emellett eltörpülnek, de általánosságban sajnos tény, hogy
sok esetben nem a városban élők igényeit vették előtérbe, hanem úgy csavarták a kommunikációt, amivel a lakosságot szembeállíthatták a kormánnyal,
mint például a besnyői posta esetén. Még az egész város által támogatott körforgalomnál is sikerült úgy meghozni egy döntést, hogy legalább 5-6 másik helyszínen fontosabb és szakmailag indokoltabb lenne egy ilyen csomópont építése. Mondom ezt úgy, hogy sűrűn használom, mert a közelében élek, de ha már a folyamatos sírás mellett fél milliárd forintos fejlesztési összeget kisajtoltak utak, járdák, zebrák és parkolók építésére a választások előtti év költségvetéséből, akkor érdemes lenne olyan helyre tervezni ciklusonként egy körforgalmat, ahol leginkább szükség van rá és az ott élők is támogatják. Apróságnak tűnik, mégis egy olyan beruházásból sikerült problémás ügyet kreálni a belvárosban, amely körforgalmat amúgy talán nincs ember, aki ne támogatna máshol.
Jó pár éve húzódik Gödöllőt két, talán hosszú időre meghatározó pere, illetve beruházása. Mikor zárulhatnak le és ki tud-e jönni jól ezekből a város?
Mint gödöllői lakos azt kívánom, hogy mihamarabb legyen vége és pozitív eredménye a hotel pernek és a városháza építésnek. Előbbinél félő, hogy semmi sem történik, a „sikertörténet” kommunikáció elhangzott, de azóta csend van. Ha megkérdezzük, akkor láthatóan frusztráltak, mivel az elmúlt évek hotel nyereségességére hivatkozva kitérnek a konkrét válasz elől. A városháza befejezése is elemi érdeke a városnak, mert most már hiába mutathatunk vissza a 2020-as költségvetési döntésre, hogy bezzeg mi megmondtuk. Igen, megmondtuk Török Sándor képviselőtársammal, hogy nem lesz jó, ha egy évtizedig tartó gazdasági fellendülés végén, a recesszió kezdetén vág bele a város egy ekkora önerőt igénylő fejlesztésbe. De mivel a kérésünk süket fülekre talált és Gémesi György aláírta a szerződést, így hiába őt terhel minden felelősség, mégsem nézhetünk egy torzót a város központjában újabb évekig, ami mára egy közpénz temető lett és épp a harmadik közbeszerzést írják ki annak kivitelezésére. Minél gyorsabban le kell zárni a projektet, ez nem kérdés. Jól ebből már nem jön ki a város.
Ha a régi városházát szerkezeti szintig lebontja és újraépíti egy modern, minden igényt kielégítő hivatallá, akkor az eddig elköltött összeg mintegy felénél megáll a beruházás a válság előtti építőipari árakon,
a legmegfelelőbb helyen marad a hivatal és a kormányablak, a felső szinteken pedig kisebb gödöllői vállalkozások is bérelhettek volna irodákat, amivel a város még bevételt is generálna, nem csak üzemeltetési kiadásokat a jövőre nézve.
Mit vár 2024-től, amelynek első fele a választások miatt feltehetőleg túlzottan is átpolitizált lesz?
Az átpolitizált közélettel, a várható provokációk sokaságával nem lesz dolgunk, hisz eddig sem volt. Helyette újfent szeretném megköszönni a Szövetségben a gödöllőiekért egyesület egész éves kitartó munkáját, akik alázattal és szakmai kompetenciákkal tettek a helyi közösségekért. A magazin megjelenésén, valamint a különböző jótékonysági és beszélgetésekkel egybekötött közösségi rendezvények megszervezésén túl, idén komoly eredménynek tartom, hogy valaki végre érdemben megkérdezte a lakosságot, majd személyesen egyeztetett velük, hogyan látják a település jövőjét és milyen területeken kellene változtatni. Ezek a szakmai munkához sokkal fontosabbak, mint bármi más.
Egy város hosszú távú stratégiája, amelyet nemrég fogadott el a testület, talán még ennél is fontosabb, nem?
Így van, de Gödöllő Integrált Településfejlesztési Stratégiája akkor ér valamit, ha az abban foglaltak nem csupán papírra vetett tervek, hanem meg is valósítja a város. 15 éve például volt egy szakmailag kiváló Turisztikai Fejlesztési Koncepció is, de mivel a gyógyvíz hasznosítása sikertelen volt, gyakorlatilag a teljes anyag a fiókba került. A hotel ugyan megvalósult, de egy stratégia nem lehet egyetlen önálló fejlesztés vagy beruházás, ahhoz sok mindennek csatlakozni kell. A 2023 év végén elfogadott 2021-2027-es ITS pozitívuma, hogy látszik a hivatal, legfőképp a főépítész asszony munkája, aki bevont további szakértőket is. Az eddigi tervekre valószínűleg ez nem mondható el, mert a régi polgármesteri hivatal energiahatékony és funkcióbővítő felújítását tervezték, aztán mégis lebontotta a város, amit egyetlen építész sem tarthat szakmailag helyes döntésnek. Ezek alapján mi értelme van ciklusokon átívelő stratégiára, ha kifizet a város ezekért az anyagokért rengeteg pénzt, de végül egyetlen cselekedet hosszú évtizedekre átírja a tervet vagy éppen meg sem valósul, mint az alsópark rehabilitációja a hattyús tóval, de akár a repülőtér rekreációs és üzleti célú fejlesztését is említhetném. Ugyancsak a tervekben van szerintem legalább 20 éve az egyetem gazdasági kapcsolódása és infrastrukturális integrációja, a legújabb anyag már pezsgő egyetemvárosra utal.
De hogyan lehetséges az, hogy az elmúlt évtizedekben még egyetlen stratégiai megállapodás sem köttetett az egyetem, a szakképző intézmény, az ipari park és a város önkormányzata között?
Óriási potenciálja van azon városoknak, ahol van egyetem, pláne egy kisebb településnek, mint Gödöllő. Mégsem él ezzel az önkormányzat, hanem vár az államra, hogy tegyen valamit helyette a gazdasági előnyökért.
Milyennek látja a gödöllői közhangulatot, hogyan élik meg a közösségek a városi hétköznapokat és eseményeket?
Ha általánosan kell jellemezni, akkor elég közömbös hangulatot érzek az emberekben, akik sajnálják, hogy nem tud a városvezetés megújulni, pedig számtalan lehetősége volt rá. A 2019-es választás után egy okos városvezetés kihasználta volna a lendületet, hogy van egy csapat, aki ugyan számára tükröt tartott azzal, mert elindult a választáson, de egyúttal remek lehetőséget kínált arra, hogy a Gödöllőn élőket együtt szolgálja. Ha a választás utáni szinergiákat erre használja fel és engedi, hogy a munka a városért tenni akaró ellenzékkel együttműködve menjen, akkor valljuk meg őszintén, a három évtizedes tapasztalatával bíró, de egy magát mégis megújítani képes városvezetés működhetne abban a mederben, ahogy a 2000-es évek közepéig volt. Nem így történt, a hiúság és hatalomvágy politikai trükkök sokaságához vezetett, úgy gondolták, hogy sikerül éket verni egy önzetlen, saját maguk érdekeiről lemondani képes, viszont másokért tenni akaró csapat mindennapjaiba, akik előbb-utóbb feladják. Ez a terv sem sikerült, inkább sokan értünk aggódva bátorítottak, hogy ne adjuk fel. Azt nem tudni, hogy az országnak mikor lesz még egyszer olyan jó 10 éve, mint amilyen az elmúlt évtized volt, de bízzunk abban, hogy a geopolitikai lehetőségek mentén Gödöllő még saját kezébe tudja venni a jövőjét. A nagyon közeli időszakra az apátia helyett pedig azt az örömöt és békét kívánom minden gödöllői ember számára, amit a karácsonykor megszületett Krisztus hozhat el számunkra!
SZG
