Sok élményt, emlékképet, hangulatot hív elő az ember lelkéből, gondolataiból a karácsony, és mindannyian percekig tudnánk sorolni, hogy milyen előkészületeket teszünk a nagy napig. Közben pedig arra talán nem is gondolunk, hogy ezek a ráhangolódások, rituálék még Európán belül is milyen eltérőek lehetnek. Most képzeletben tegyünk egy kisebb karácsonyi körutat, bekukkantva néhány európai ország szokásaiba.
Induljunk el Németországból, ahonnan a karácsonyfa állítás ötlete ered! A XIX. században kezdték el rendszeresíteni a hagyományt, a németeknek köszönhetjük a fenyőfákra aggasztott díszeket és édességeket. Az angolszász országokkal ellentétben itt is december 24-e a legszentebb nap, ami a családé, ilyenkor a családtagok meghitten együtt vacsoráznak az aznap feldíszített fa pompájában, és ünnepélyesen kibontják az ajándékokat, amiket a gyermek Jézus (Christkindl) hoz. Az adventi időszak a vásárok mellett a baráti találkozások, a közös forraltborozás, a téli grillezések ideje, és szinte mindenki a saját sütésű Plátzchennel (különböző ízű, formájú és töltetű aprósütemények) örvendezteti meg kollégáit és barátait.
Ha egy kicsit odébb állunk és elutazunk Belgiumig, egy egészen más tradíciójú ünnepkörrel találkozunk. Flandriában és Wallóniában a gyermekes családok a Sinterklaas (december 6., nálunk Mikulás) eljövetelére készülnek, aki Spanyolországból érkezik lóháton, a Zwarte Pietek (mór szerecsen kinézetű, rosszalkodó segédek) társaságában. A ruházata hasonló a Mikuláshoz, télies, talán kicsit díszesebb, azaz nem tükrözi a mediterrán eredetet. A Sinterklaas mintájú, formájú édességek Belgiumban elárasztják a boltokat, de ezek csak kísérő ajándékok a csomagokban, mivel a mi szokásainkkal ellentétben nem a karácsony a nagy ajándékok ideje, hanem a „Mikulás napja”, a bőséges kívánságlistát ő teljesíti: játékok, sportszerek, ruhák és minden egyéb, amire a kisebbek egész évben vágyakoznak. Az éves látogatása után búcsút int a lurkóknak, de cserébe itt hagyja a karácsonyfát, ami alá „Karácsony Apó” tesz még egy-két meglepetést a család minden tagjának. A karácsonyfa tehát hagyomány szerint december 6-tól – január 6-ig, azaz Vízkereszt, vagy ahogy Belgiumban mondják, a Három Királyok napjáig áll. Az ünnepkör a köztudatban jó ideje sajnos már nem kötődik karácsony lényegéhez, Jézus Krisztus születéséhez, sokkal inkább egy mesevilág köré szőtt legendához.
De mi a helyzet kicsit délebbre? Amikor eljön december elseje, Franciaországban nemcsak a házakat öltöztetik díszbe, hanem a karácsonyi történetet felelevenítő házi betlehemek is jól látható helyre kerülnek. A karácsonyfák is beköltöznek a nappalikba, de arra szaloncukrot és ehető díszt sohasem akasztanak. December 6-án nem a vörös-fehér Télapó, hanem Szent Miklós mindenkori utódja osztogat apró ajándékokat, édességeket. December 24-én a tradicionális családok éjféli misére mennek, az ajándékokat pedig csak ezt követően lehet kibontani, amiket Pére Noel (Télapó) csempészett a fa alá. Náluk a hivatalos ünnep december 25-e, ezen a napon van a karácsonyi ebéd, aminek fogásai szigorúan a következők: előétel, főétel, sajt, desszert, bor, majd kávé. Itt nem csupán a karácsonyi ünnepeknek van hagyományos ételsora, hanem január 6-án is egy kulináris különlegességgel, a Galette De Rois (Királyok kalácsával) búcsúztatják a legszentebb ünnepet.
Végezetül nézzünk be a csizma formájú Olaszországba, ahol tartományonként is van különbség a szokások között! Mindenképpen egyedi, hogy Itália egyes területein, Mária születésnapját (szeptember 8.) kilenc hónappal megelőző napon, december 8-án díszítik fel a karácsonyfát, és ekkor készülnek el a jászolok is. A jászol a feljegyzések szerint Assisi Szent Ferenc ötlete volt, mert 1223 szenteste, egy Greccio nevű faluban (Lazio tartomány) az első megemlékezést Jézus születéséről ő szervezte meg élő bemutató formájában. Ma már az „élő jászol” telepítése nagyon ritka, de a „csizma” minden régiójában gondoskodnak a művészek gyönyörködni való alkotásokról, fa, üveg, gipsz, kő és egyéb alapanyagú formákról. Az ajándékot nem a gyermek Jézus vagy az angyalok, hanem a Mikulás hozza december 25-én. Az itthon szokásos mikulás csomagot az olasz gyermekek január 6-án, Vízkereszt napján kapják zoknikba töltve, Befana nevű vén boszorkány jóvoltából.
Egy ilyen változatos barangolás után jó hazatérni és a szokásos módon készülni az ünnepekre. Szaloncukrot, mákot, diót vásárolni, jó esetben a családot várni, hogy azon a szép estén együtt énekeljük a Mennyből az angyal dallamát, amely elhozza közénk az Üdvözítő születésének örömhírét.
ZLB Dóri
