Pedibusz, azaz sétáló busz vagy lábbusz. A mozgalom célja, hogy ne a szülők vigyék iskolába a gyerekeket, hanem a tanulók gyalog, de önkéntes felnőtt kísérettel jussanak el az intézménybe. Ezáltal csökken az iskolák körüli autók, így a dugók száma, amivel védjük a környezetet, valamint a diákok megtanulják a biztonságos gyalogos közlekedés szabályait – nem beszélve a séták közösségépítő hatásáról. Életszerű kezdeményezés, hiszen bizonyára számos család van, amelynek ez valós segítséget jelent. Reggeli után rögtön munkába lehet indulni, a gyermek pedig felügyelet mellett megy iskolába. Addig is levegőn van – mondják sokan, és a reggeli „bandázásnak” is van élénkítő hatása.
Óhatatlanul felsorakoznak az érvek és ellenérvek, mint ahogy a kerékpáros közlekedést preferáló városvezetés és az azt ellenzők között is. Igazságot mi sem szeretnénk tenni, mindkettőnek van előnye és hátránya, csupán pár érvet világítunk meg.
Bezzeg a mi időnkben vagy a ti időtökben, mondják szüleink visszautalva a saját gyerekkorunkra. De valljuk be, nekünk is eszünkbe jutnak az iskolás éveink, hiszen reggelente az autóban ülve azon gondolkodunk: elkényeztetjük-e a gyerekeket az autóztatással? De vajon volt-e akkor ennyi autó? Biztonságosabb volt-e a közlekedés? Árultak-e drogokat az iskola közelében? És egyáltalán jobb volt-e a közbiztonság? A kérdésekre egyértelműek a válaszok, s általában ezekkel (is) védekeznek az autó mellett voksolók. De akkor még mindig itt van a pedibusz, hiszen, ha szívesen rábízzuk egy leinformálható „idegenre” a csemeténket – ahol a szülők számára azért kérdés a felnőtt kísérő felelőssége, ha valami történik az úton -, akkor reggelente egy jót sétál a levegőn, a barátaival pedig megbeszélhetik a maguk kis dolgait.
Három tényezőt azért nem szabad figyelmen kívül hagyni. Az egyik az időjárás. Tudjuk, senki sincs cukorból, ahogy mi sem voltunk annak idején, de túl sok más választásunk nem volt, mint egyedül és gyalog közlekedni a suliba. Valljuk be, csúnya időben bizony vizes nadrággal érkeztünk meg, hogy aztán cseppet sem komfortosan üljük végig az egész napot.
A másik szempont az iskolatáska. Manapság az alsó osztályos gyerekeknek nem egyszer tíz kilogrammot is meghaladó nehezékkel kell közlekedni. Bármilyen kényelmes hátizsákról van szó, félő, hogy a táska súlya irányítja a lábakat vagy a kerékpár kerekeit.
A harmadik kérdés a távolság. Hiába vannak körzetekben az iskolák, sokan a város másik végéből járnak a kiválasztott intézménybe. Például egy Blaha felső részén élő gyermek minimum 45 perces tempós sétával jut el gyalog az iskolába. Ha pedig a szülőnek egy pedibusz gyülekezési helyre kell vinni a gyermekét, akkor már elviszi az iskoláig is.
A kerékpár is lehet alternatíva, de ez mindaddig jó, amíg az időjárás és a közlekedés megengedi. Bővülnek a kerékpárutak, de az útburkolaton sárga festékkel „érvényesített” jelzés ezt nem pótolja, így biztonságot sem ad a kétkeréken haladóknak, ami kvázi az autósokra van bízva.
De van egy másik lehetőség is, ami komolyabban sajnos szóba sem került a városban: a ZÖLD BUSZ. E megoldás mellett – akár iskolabuszként szolgálatba állítva – szintén érvek sorakoznak. A károsanyag-kibocsátása elenyésző, a fenntartási és üzemeltetési költségek jóval kedvezőbbek a hagyományos buszokétól, és minőségi utazást biztosít a felhasználónak. Egy reggeli komfortos buszozás éppúgy közösséget erősítő lehet a fiataloknak. Biztonságban, kényelmesen, szülőmentesen és forgalmi dugó nélkül, mivel az autók nem egyszerre indulnak el otthonról, illetve nagy valószínűséggel sokkal többen vennék igénybe, mint a pedibusz programot. A zöld iskolabusz indítása fontos szakmai célja volt a Szövetség Gödöllőért jelöltjeinek 2019-ben a fenti okok mentén.
Pár hónapja lapunk hasábjain Steiner Attila államtitkár elmondta, hogy a lakosság visszajelzése a tesztek során pozitív volt, az önkormányzatok ilyen típusú gondolataira pedig nyitottak, sőt idén már hidrogén hajtású buszokat is forgalomba állítanak. A Zöld Busz Program keretében közel 51 milliárd forint áll rendelkezésre a 25 ezer főnél nagyobb lélekszámú városok és közlekedési közszolgáltatók számára, elektromos meghajtású buszok beszerzésének támogatására. A sikeres pályázat esetén a forrás 80 százalékát biztosítja az állam. Tíz városban már működnek zöld buszok, köztük a Gödöllőhöz közel fekvő, lélekszámban csak kicsit nagyobb Dunakeszin. Egyébként, ha Gödöllőn a napközi, alacsony számú utasokat olcsó üzemeltetésű elektromos kisbuszokkal (okos rendszert használva) szolgálná ki a város rugalmas menetrenddel, míg csúcsforgalomban az É-D és K-NY utak mentén nagyméretű buszokkal valósulna meg az utasszállítás, akkor ez olyan léptékű fejlődést eredményezne a helyi közösségi közlekedésben, amelynek töredékét sem értük el az elmúlt 32 év alatt.
Összegezve minden tisztelet a Pedibusz-program résztvevőinek, az önkénteseknek, a szülőknek és a gyerekeknek egyaránt. Mindezek mellett kár, hogy a zöld busz projektről nincs hír a városunkban, bár az elmúlt hónapok során megtapasztalták az ellenzéki képviselők, hogy a város által benyújtott pályázatokról csak később kapnak értesítést, annak előzetes terveiről és a benyújtott támogatási kérelmekről nagyon ritkán.
Lehet, hogy kivételesen a képviselőkkel együtt a gödöllői lakosok is örülnének egy pályázati meglepetésnek, amely május 5-én nyílt meg, határideje pedig: 2022. szeptember 30-a.
