A testvérvárosi kapcsolat kialakulásának előzményei
Az 1980-as években az akkori nevén Gödöllői Agrártudományi Egyetemnek már jó kapcsolatai voltak a gießeni Justus von Liebig egyetemmel. Az egyetem kapcsolataihoz később a város tanácsi vezetése is csatlakozott. Mivel én 1986-90 között társadalmi munkában a város felsőbb vezetésében is részt vettem, így több irányból is közvetlen kísérője lehettem a testvérvárossá válás folyamatának. Továbbá olyan szerencsés helyzetbe kerültem, hogy a gödöllőiek közül talán elsőnek lehettem a gießeni egyetem vendége. 1980-ban ugyanis meglepetésként, a szocialista országok közül elsőként, megkaptam a Stiftung F.V.S zu Hamburg által adományozott ösztöndíjat (5000 DM) azzal a céllal, hogy annak segítségével az NSZK tudományos intézeteit, egyetemeit tanulmányozzam. Tanulmányutam során Kiel, Hamburg és Hannover után érkeztem Gießenbe, az egyetemre. Az egyetem vezető oktatóival való találkozás során már akkor felvetődött a két egyetem közötti kapcsolatok fejlesztése.
Justus von Liebig Egyetem
Gießen (egyetemváros) nevezetességei közül azért emelem ki az egyetemet, mert ez az intézmény volt később az első testvérvárosi kapcsolatunk megszületésének a kulcsa. Ezért néhány fontosabb információt is közölnék vele kapcsolatban: Németország legrégebbi egyetemének már a XV. században is voltak előzményei, de az alapítását 1607-re, II. Rudolf császár (patrónus) idejére teszik. A történelem viharai jelentős hatással voltak az intézményre is. Jelenlegi nevét 1946 óta viseli, az egyetem világhírű oktatójáról kapta. Az egyetemnek mintegy 28.000 hallgatója és 11 kara van, ahol jól megférnek például az agrár, az orvosi, a közgazdász vagy éppen a pszichológiai tudományok.
Személyes élményeim
A gießeni egyetemen két hetet szándékoztam eltölteni. Az első napokban a várossal és az egyetemmel ismerkedtem, majd kérésemre Zoschke professzor kivitt az egyetem kísérleti állomására, Rauischolzhausenbe. Itt az egyetemhez tartozó, a XIX. században épült csodálatos romantikus kastélyban (többek szerint a világ egyik legszebb épülete) volt a szállásom, és itt terveztem maradni három napig. A második nap estéjén sajnos felkeresett az egyetemről T. Harrach professzor, aki átadott egy táviratot, amelyben az állt, hogy odahaza váratlanul, 3 napja, szívinfarktusban elhunyt az édesapám. Másnap hajnalban Harrach prof. bevitt a frankfurti vasútállomásra, és éjjel Gödöllőre értem. Az összes itt szerzett szép emlékemet elnyomta a gyász, és bár később többször is lett volna alkalmam visszamenni (mivel a mi tanszékünk volt az összekötő), erre többé nem tudtam rávenni magam.
A kapcsolatok további alakulása
A későbbiekben a két egyetem között széleskörű együttműködés alakult ki, majd 1988 után a két város élénk kulturális és egyéb cserekapcsolatot létesített. Javaslom mindenkinek, hogy ha teheti látogasson el Gießenbe, sok élményben lesz része, hiszen az ott megcsodálható látnivalóknak csak a töredékét említettem meg!
Dr. Máté András
