Berente István orvosi tanulmányait 1910-ben fejezte be Budapesten, majd 1913-ban letelepedett Gödöllőn. 1920-tól lett ügyvezető községi orvos, tb. járási orvos. 1924-től 1946-ig a gödöllői premontrei rendház, konviktus és gimnázium orvosa, és az iskola egészségtan tanára volt. 1950 után az Agrártudományi Egyetem orvosa volt.
Unokája, dr. Fülessy Emil visszaemlékezése szerint nagyapja „eléggé zárkózott, végtelenül puritán ember (volt), aki betegeinek és a családjának élt … Széles körű szakmai ismeretekkel rendelkezett, megvette a legújabb német nyelvű orvosi könyveket és lefordította, legépelte. Nem volt szakbarbár, igen széleskörű ismeretekkel rendelkezett az irodalom, történelem, a földrajz és a csillagászat területén”.
A rendelőjében laboratórium és röntgenszoba is volt, hogy a nem biztosított betegeket is teljes mértékben el tudja látni. Dr. Berente István nem politizált, de a társadalmi kezdeményezésekben aktívan részt vett. Tagja volt a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége gödöllői fiókja és az 1871-ben alapított Gödöllői Kaszinó tisztikarának. Aktívan foglalkozott Gödöllő történetével, azzal a céllal, ahogy ő maga fogalmazott: „hogy ezzel emeljem polgártársaim önérzetét, de mondhatom, igen kevés érdeklődést értem el vele”. A Gödöllői Hírlapban 1940-41-ben részletekben jelentette meg a helytörténeti sorozatát Tanulmányok Gödöllő és környékének történetéből címmel. A cikkeket később egy kötetbe szerkesztette. 1942-ben Egyházművészeti és Történeti Múzeumot rendezett be a kastélyban a helyi plébános, Királymezei Tibor támogatásával. A kiállítótermeket a kastély akkori használója, Horthy Miklós biztosította. A gyűjtemény a 2. világháború alatt megsemmisült.
Dr. Berente István 47 év orvosi szolgálat után 1958 tavaszán ment nyugdíjba, nyugdíját a rendszer megvonta. Halála előtt másfél évvel már diagnosztizálta saját magán a szívbajt, amely végül szívtrombózis formájában a halálát okozta. Berente volt a háziorvosa Brüll Adélnak, amikor Léda Gödöllőn élt. A Diósy házaspár nem igen kereste a kapcsolatot a gödöllőiekkel, kivéve az orvost, aki Léda depresszióját kezelte. Léda igen nagyra becsülte Berentét, akinek egy alkalommal még könyvet is küldött ajándékba egy ausztriai fürdőhelyről: „Egy okos orvos könyve egy okos doktornak: Kedves Berente barátunknak szeretettel küldik, szívélyes megemlékezés jeléül. Badgastein, 928. Diósy és felesége”.
Dr. Berente István a halála előtt a családjának írt visszaemlékezésében saját magának nagy bűnéül rója fel, hogy az oroszok érkezésekor ő „cserben hagyta Gödöllőt, mivel családjával együtt egy időre elmenekült”. Ugyanebben a visszaemlékezésben írja, hogy kevés emberrel sikerült igazán mély kapcsolatot kialakítania, de végtelenül hálás a premontreieknek, akik közt szellemi társakra talált, valamint sok kollégájának, akik idős korában segítették.
