Egyes biblikus teológusok azt mondják, hogy ez a szentírási hely egyetlen mondatba sűrített evangélium (Jn 3,16). Ez az egy szentírási ige összefoglalja az egész Biblia lényegét. Karácsony és húsvét ünnepe között valóban van kapcsolat. Karácsony és húsvét egyaránt Isten szeretetéről tesz tanúságot. Azt szoktuk mondani, hogy kereszténységünk legszebb ünnepe: karácsony, legnagyobb ünnepe pedig: húsvét. Karácsonykor lélekben megállunk a betlehemi jászol mellett – megható pillanat a földre született gyermekarcú Isten-Fiát szemlélni. Húsvétkor a golgotai kereszt alatt mi is ott állunk lélekben Szent Jánossal és Szűz Máriával, húsvét hajnalán pedig egy üres sír bejáratánál Szent Jánossal és Szent Péterrel, és velük együtt szinte értetlenül próbáljuk kiolvasni az üres sír rejtett üzenetét: Jézus Krisztus feltámadt, az Isten Fia győztesen él!
A főpap pár nappal a zsidó húsvéti ünnep előtt azt mondta: „Jobb nekünk, ha ez az ember meghal.” Az Atyaisten üzenete húsvét hajnalán pedig az, hogy mindenkinek az a legjobb, ha Jézus Krisztus él. Ezért föltámasztotta őt a halálból. Friedrich Nietzsche úgy volt vele, hogy jobb, ha Istent halottnak nyilvánítjuk. Jézust jól elzárt sziklasírba temették – még a sírt is lepecsételték, és római katonákkal őriztették. Amikor egyesek úgy gondolták, hogy ezzel vége mindennek, mondhatni, „a Jézus-ügy le van zárva”, akkor kezdődött el csak minden. Az emberi történelem legnagyobb eseménye megváltoztatta életünk irányát és menetét. Jézus kilépett a sírból, a „legyőzött” győzött, és ezzel új világ kezdődött, az élet világa. A halált legyőzte az élet. Az egyházatyák hármas győzelemről beszélnek: Jézus legyőzte a halált, a bűnt és a Gonoszt. A sírkövet, amely a halált tartotta fogva, az angyal messzire dobta. Beszédes jelenet. Óriási jelkép.
Húsvétnak fontos üzenete van nem csak a krisztusi emberek számára, hanem az egész emberiség számára is. Húsvét ünnepe azt mondja, hogy Isten szeretete győzött, és az emberiség bocsánatot nyert. Húsvét azt üzeni, hogy nem a temető az emberi lét utolsó állomáshelye. A sír nem „öröklakás”, hanem ideiglenes tartózkodási hely. Húsvét azt hirdeti, hogy van élet az élet után, van élet a halál után, és van élet a halál előtt. Minőségi élet, tartalmas élet, az Isten szeretetében eltelt élet. Húsvét azt tanítja: az utolsó szó az életé, és nem a halálé.
A keresztény ember számára nagycsütörtök, nagypéntek és húsvétvasárnap az Isten szeretetének legmélyebb titkát hordozza. A kereszt, a feszület – mint nagypéntek és a megváltás szimbóluma – nekünk nem szégyenfa, nem korabeli kivégzőeszköz, nem talizmán vagy nyakban hordott ékszer, hanem Isten szeretetének a legmagasabb fokú kinyilatkoztatása. Húsvét nem csak emlékezés, nem csupán egy keresztény ünnep a többi mellett, hanem maga a megváltás és az örök élet. Egy gondolkodó különleges módon fogalmaz: „Isten egy gyógyíthatatlan betegségben szenved – végtelenül szereti az emberiséget.” Ennek a végtelen szeretetnek – görögül „agapé” – ünnepe a húsvét. Húsvét megváltásról és megmentésről tesz tanúbizonyságot. Húsvét azt hirdeti: Isten nem halott, Isten él és velünk van.
Akik húsvéti hittel hisznek, azok nem csak értelmük logikájával és lelkük vakmerőnek tűnő bátorságával teszik le voksukat a feltámadás tanítása mellett. Erről Jézus nem csak előre beszélt, nem csak tanított, hanem ezt mintegy prezentálta is. A keresztények azért hisznek a feltámadásban, mert életükben találkoztak a feltámadt Krisztussal. Gondoljuk végig, hogy Isten nélkül, húsvét titka nélkül az ember könnyen a félelmek, a kételyek és a teljes létbizonytalanság pókhálójába gabalyodik bele. Ezt különösen akkor tapasztaljuk meg, amikor teljes kiszolgáltatottságban vagyunk, és egyedül szenvedünk. Mi tudjuk: nem a szenvedése az utolsó szó. Nem a halálé. Van valami, van Valaki, aki erősebb a halálnál. A saját halálunknál is. És ez a Valaki utat mutat: az örök haza felé. Elkísér, velünk van, bátorít és vigasztal: „Én legyőztem a világot.” A mi reménységünk úgy hangzik, mint a jól ismert szólás: „Egyszer élünk.” De hozzátesszük: „Örökké!” Ez húsvét valódi üzenete: örök életünk van. Mi ezt az örök életet éljük az élő Isten szeretetében.
Kozsuch Zsolt helyettes plébános
