Első ránézésre egy „átlagos”, fiatal nagycsalád benyomását keltik, pedig nagyon eltérnek az átlagtól. Gödöllőn sokan tudják, hogy református lelkipásztor házaspárként szolgálnak a gyülekezetben. Hogy vezetett ide az útjuk?
Boglárka: Különböző háttérrel indultunk. Dani – hozzánk hasonlóan – lelkészcsaládba született, az ő szülei is lelkészek, sőt az egyik nagyszülő is. Ennek megfelelően több helyen éltek, Fejér vármegyében, majd Pápán és 11 éves korától Budapesten, ahol egy XVI. kerületi gyülekezetet vezetnek a szülei. Tehát az ő pályaválasztása sokkal inkább adott volt, mint az enyém. Én Szerencsen születtem, a szüleim civil foglalkozásúak, ezért az én döntésem kicsit meglepőbb lehetett a környezetem számára. A teológián ismerkedtünk meg egymással és tanulmányaink ideje alatt kötöttünk házasságot.
Dániel: Mivel a középiskolai tanulmányaimat a Líceumban végeztem, tudtam, hogy az itteni gyülekezeti élet nagyon összetett, ezért hasznos lenne itt töltenem a gyakorlati évemet. Bogi pedig Tamást (Balogh Tamás – a gyülekezet vezető lelkipásztora – a szerk.) ismerte meg másodéves teológusként egy két hetes gyülekezeti gyakorlat során. Mikor teológiai tanulmányaink lezárásaként gyakorlati helyen gondolkodtunk, úgy éreztük, hogy Tamástól szeretnénk és tudnánk tanulni. Néhány kanyar után végül az is egyértelmű vált, hogy az Isten Lelke is ide vezet minket, így kötöttünk ki Gödöllőn. A gyakorlati évet mindketten a gyülekezetben töltöttük, majd felszentelésünk után a gyülekezet elnöksége és presbitériuma is úgy gondolta, hogy lenne hely itt számunkra, mert a szolgálati lehetőség bőven adott volt. Egyébként ez nem törvényszerű, hogy egy házaspár ugyanabban a gyülekezetben szolgáljon, hiszen sok gyülekezetnek nincs lehetősége két lelkipásztort alkalmaznia, de mi ebben is az Isten tökéletes gondviselését éltük meg, mert idekerülésünk után is mindent olyan szépen elrendezett. Hálásak vagyunk ezért!
Nehezebb vagy könnyebb, hogy nem csak az életben, hanem a munkában is társak? Kihívás az önök számára, hogy az életük minden területen kapcsolódik?
D: Nekem volt otthonról erre mintám, nem gondoltam, hogy ez nehézséget jelentene, hiszen a szüleimnél is azt láttam, hogy ez jól működik. Jelenlegi élethelyzetünkben nehezebb lenne, ha valamelyikünknek civil foglalkozása lenne, mert a mostani munka- és életrendünk nagyon vad. Nálunk fordítva működik, mint egy átlagos munkarendben élő és dolgozó családnál: minden hétköznap délután és este foglalt, valamint hétvégén és ünnepnapokon is fixen dolgozunk. A lelkigondozói beszélgetéseket és család látogatásokat mi osztjuk be és ez ad egyfajta rugalmasságot is, de épp emiatt nincs két egyforma hetünk. A temetési/keresztelési szolgálatokat nem látjuk hetekkel előre és a találkozásokat sem tudjuk előre eltervezni. Mindketten ebben mozgunk és igazodunk, ami a másiknak könnyebbséget jelent, mert csak így tudunk időt szakítani a családra is.
B: A gyülekezeti szolgálatban és a családunk menedzselésében is megvan mindkettőnknek a különböző feladata és szerepköre. A gyülekezetben Dani legfőbb feladata a fiatalok köré szerveződik, ő az ifjúsági lelkész, én pedig leginkább a családokkal foglalkozom. Teljesen különböző karakterek vagyunk, máshogy is gondolkodunk és ez jól jön, amikor egy kérdést, feladatot más oldalról közelítünk meg, miközben mindketten az Istenre fókuszálunk. Kiegészítjük egymást a különböző látásmódunkkal és gyakorlati szokásainkkal, ezáltal úgy látom, hogy többféle emberhez tudjuk eljuttatni az Isten üzenetét.
Említették a szolgálati területeket. Mit jelent az ifjúsági lelkészség?
D: Ez az én misszióm. Nagyon szeretem, de a kezdetekben nehéz volt. Amikor belevágtam a szolgálatba, leginkább az intuícióimra tudtam hagyatkozni. Szerettem volna elérni a fiatalokat és az ő nyelvükön, az ő csatornáikon eljuttatni az evangéliumot. Nagyon nagy szükség van, hogy elérhetőek legyünk a tizenévesek számára. Ez egy erősen kritikus életszakasz, amit leginkább a baráti közösségekhez való kapcsolódás jellemez. Itt vagyok, itt vagyunk, baráti közösségként hívogatjuk őket. A világ nagyon gyorsan változik, ezt én tényként kezelem, már nem állok le ezen gondolkodni, ezzel együtt kell élnünk. Ebben a változásban a digitalizáció a hátrányaival együtt nagyon sok lehetőséget is biztosít, én az előnyeire figyelek és igyekszem kihasználni az internetes világ adta pozitívumokat. Azzal foglalkozom, hogy miként érhetjük el a leghatékonyabban a fiataljainkat. Az időközben összegyűjtött tapasztalataimat már tudatosan használom és tovább is adom az olyan elhivatottságot érzőknek, akik szintén az ifjúság lelki ügyéért dolgoznak. A misszionálás ilyen értelemben érdekesen változik. Nem földrajzi helyekre kell elutaznunk, hanem dimenziókat kell váltanunk, hogy hirdethessük a megváltás adta lehetőségeket. Az elvem, hogy figyelem, hol vannak a fiatalok, és ahogy akkoriban Jézus tette, ahol az ember, oda megyek közéjük.
Boglárka küldetése talán egy kicsit hagyományosabb. A kezdő családok és a már régebb óta működő családok szolgálatát viszi. Mit jelent ez pontosan?
B: Az én területem egy nagyobb életszakaszt ölel fel, hiszen a házassági felkészítőtől egészen az esketési szolgálatig foglalkozom a jegyespárokkal, valamint a keresztelésre jelentkező családok is hozzám tartoznak. Heti rendszerességgel vezetek egy baba-mama kört és Danival közösen egy kisgyermekes-családos házas csoportot is. Emellett a gyülekezetünk fenntartásában működő óvodába is én járok ki bibliakört tartani az óvodai dolgozóknak és szülőknek. Az én szolgálati területem nagyon sokrétű és ebből adódóan nagyon sok anyukával, családdal vagyok kapcsolatban. Ez az élethelyzetünkből adódóan is törvényszerű, hiszen a saját óvodás gyerekem miatt ugyanott ülök mellettük az ovis szülői értekezleten és az egy éves legkisebbel érintettek vagyunk még a baba korosztályban is. Nem is mindig könnyű összeegyeztetni ezeket a szerepeket, de elképesztően hálásak vagyunk azért, hogy kölcsönösen számíthatunk egymásra a gyülekezettel. Sokszor éltük meg azt, hogy a gyülekezeti tagok maguktól álltak szolgálatba a mi családunkban, hogy én elmehessek egy megbeszélésre vagy prédikálni egy istentiszteletre, amikor Dani szintén valahol szolgált. Nagyon szívmelengető látni és érezni a gyakorlatban megvalósuló szeretetközösséget, ahol együtt kutatjuk Isten igéjét, amely által a hétköznapi dolgok megoldásában is számíthatunk egymásra.
A szeretetközösség említése kapcsán: hogy látják a különböző keresztény felekezetek együttműködését Gödöllőn?
B: Mindkettőnk nevében mondhatom, hogy az ökumené nagyon jól működik a városban. Minden lelkész és pap kollégával nagyon jó kapcsolatot ápolunk, keressük, alakítjuk az együtt szolgálás lehetőségét. Őszinte tisztelettel és szeretettel állunk egymáshoz és egymás nyájához. A januárban szokásos ökumenikus imahéten is nagy érdeklődéssel, nyitott szívvel látogatjuk egymást templomát. Nem a különbségeket, hanem a közös pontokat keressük és azokra támaszkodva építjük fel az alkalmakat.
D: Megerősíteni tudom Bogi szavait, máshol is tud jól működni ez a terület. Már kívülről is többen megállapították, hogy itt nemcsak testvéri, de feltűnően baráti is az egymáshoz kapcsolódás. Egymás iskoláiba, táboraiba is elmegyünk szolgálni. Abszolút közös a küldetésünk, hogy minél több embert megérintsen Isten hívó szava.
Közeleg Húsvét, a kereszt(y)én(y) egyházak legnagyobb ünnepe. Hogyan készülődik a gyülekezet idén erre az alkalomra?
D: Gyülekezetünk minden nagy ünnepkor szeretne az ünnep átélésére minél többeknek lehetőséget biztosítani. Ezért szervezünk olyan alkalmakat, ahol lehetőségük van gyülekezetbe régóta járóknak és a most érkezőknek, férfiaknak és nőknek, a nekik megfelelő alkalmakon együtt lenni, beszélgetni, dicsőíteni, együtt átélni a nagycsütörtöki vacsorát, vagy elcsendesedni nagypénteken. Hisszük, hogy Jézus szenvedése, áldozata, és feltámadása – valamilyen módon – mindannyiunknak aktuálissá válhat most 2024-ben is.
B: Gödöllői szolgálatunkat és az egész életünket átjárja egy olyan gondolat, ami hasonlít az Efézus 5:2-höz: “Éljetek szeretetben, ahogyan Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk.“ Igyekszünk minden tőlünk telhető módon és helyzetben megtalálni a lehetőségét annak, hogy miképpen szerethetjük a gyülekezetünket, a körülöttünk élőket, és otthon is egymást, de valójában mi csak továbbadjuk azt a szeretetet, amit mi is kaptunk, amely minket is éltet, segít és támogat napról-napra.
GDL – Pelikán
