Persze minden fejlesztésnek örülni kell, amelyből sosem elég. Pláne egy olyan városban, ahol a település vezetője sportot űz abból, hogy hadakozik az aktuális kormányzattal, nehogy esetleg több pénz jöhessen a településre. De így van ez, amikor a polgármester állammal szembeni vívódása többet ér egyéni politikai haszonszerzése céljából, mint jót tenni a lakossággal.
A látszatra ugyanakkor adni kell. És a választásra is, hiszen a legkésőbbi cselekedet és gondolat erősen befolyásolhatja az emberek döntését. De mit is szolgál egy kampányberuházás? Az egy olyan végrehajtott pénzügyi befektetés, amely egyértelműen támogat egy marketing tevékenységet, ez esetben jelesül akár egy jelölt „eladását”. Célja, hogy növelje az ismertséget, erősítse a kampányt végrehajtó imidzsét, vonzza a kampány haszonélvezőit, és ezzel eredményeket érjen el.
Nincs ebben semmi extra, így működik a világ. Csak azt sem szabad elfelejteni, hogy ezért a lakosok nagy árat fizetnek.
A „Gémesi adóként” elhíresült kommunális adó elvileg azt a célt szolgálja, hogy az abból befolyt összegből infrastrukturális fejlesztéseket hajtson végre a város. Ennek mértéke a ciklus alatt meghaladja az 1 milliárd forintot. Gémesi György rutinos vezető, ezért nem véletlenül „tartalékolja” a fejlesztési pénzeket, hogy az utolsó másfél évben lényegesen többet költsön a közjóra, mint előtte összesen három évig.
Jóllehet, a mérleg másik serpenyőjében ott áll a városháza beruházásnak csúfolt torzó, amelyre képesek minden összeget belapátolni. Jóval többet, mint amennyi a kommunális adóból befolyt. Ha úgy tetszik, minden befizetett kommunális adó forintot elnyelt a városháza projekt, de ez helyettesíthető egyéb, olyan nem kívánt beruházással is, ami nem arat osztatlan sikert és csak viszi a pénzt.
De ha már a beruházásoknál maradunk és a 2023-as, illetve 2024-es fejlesztéseknél. Míg egyes, még nem pormentes utcák lakói csak úgy kaphatnak ígéretet a beruházásra, hogy a költségek egy részét állják, addig Gémesi igazságosságról beszél. Minden eddig leaszfaltozott utca térítésmentesen kapta a szilárd burkolatot. Akkor miért vannak másodrendű utcák és állampolgárok? Ilyen alapon a most felújításra kerülő járdákért miért próbáltak hozzájárulást szedni a lakosságtól? A kérdés persze költői, hiszen így egyetlen felújítás sem kezdődhetett volna el és nem is ez a cél.
De ha már belekezdtek, legalább a szakmaiságot illett volna szem előtt tartani. Történt ugyanis, hogy a Szőlő utcában, az Arany János utcában és a Bethlen Gábor utcában bőven tél volt még, amikor a kivitelezés zajlott. Eshetett a hó, fagyhatott, a kivitelezésnek mennie kellett, hiszen kampány van és az időzítés sokkal fontosabb az időjárásnál. Olyan ez, mint amikor Pistike a viccben megkérdezi apukáját, hogy kimehet-e cseresznyét szedni, mire az apuka válaszol, hogy tél van. Pistike pedig válaszol: tudom, sál, sapka, kesztyű. A marketing persze nem maradt el, mert ahogy Gémesi említette, akkor volt szabad kapacitása a kivitelezőnek. Nem kell szakembernek lenni, hogy tudjuk, bizonyos hőmérséklet alatt nem lehet ilyen típusú kivitelezési munkákat végezni, mert a hideg időjárás miatt a beton és más építőanyagok állapota megváltozhat. A hideg befolyásolhatja a beton szilárdságát és minőségét, ami hosszú távon problémákat okozhat és a fagy okozta talajmozgások károsíthatják is az épített járdát. A talaj fagyásával és olvadásával járó ciklikus mozgások repedéseket, elmozdulásokat és más gondokat okozhatnak a járdában, amely javításra szorul, így kerül igazán sokba az ésszerűtlen kampányberuházás.
A hó és a sár persze nem kis felfordulást okozott az érintett szakaszokon, amelynek erős hangot adtak az helyben élők a közösségi média felületein. Az pedig szintén költői kérdés marad, hogy miért kell duplasoros cápafognak kinézni egy újonnan felújított járdaszegélynek, amint a képeken látható Arany János utcában?
GDL – Pelikán
