III. Károly halálát követően a Pragmatica Sanctio értelmében megnyílt a nőági örökösödés felé is az út, azonban a környező államok jelentős része annak ellenére, hogy azt Bajorország és Pfalz kivételével mindenki elfogadta, gyakorlatilag egyszerre támadtak a szomszédos államok a Habsburg Birodalomra. Az osztrák örökösödési háború (1740-48) volt a valódi szakítópróbája a magyar rendekkel kötött kompromisszumnak. A későbbi legenda, mely szerint Mária Terézia a csecsemő Józseffel kérlelte a rendeket, aligha történt meg, de az kétségtelen hogy a Magyar Királyság komoly segítséget nyújtott Mária Teréziának, amellyel sikerül elérniük kiváltságaik megerősítését, a birodalmon belüli pozíciók erősítését és biztosítani az ország határainak védelmét is. A magyar támogatás biztosításában fontos szerepet töltött be Grassalkovich Antal is, így végül a magyarok fogadalmat tettek Mária Terézia támogatása mellett „Vitam et sanguinem!” felkiáltással. Mindennek köszönhetően bár a birodalom Sziléziát elvesztette, mégis képes volt fennmaradni.
Mária Terézia egyik legfőbb bizalmasa, a hatalmas pályát befutott Grassalkovich
I. Antal volt. Ő egy szegény köznemesi család sarjából vált az ország egyik legbefolyásosabb és leggazdagabb főurává, aki saját gyarapodásán túl az ország érdekeit is mindig figyelem előtt tartotta. Mária Terézia már 1741-ben tervezte a Budára való látogatását, ám erre csak az osztrák örökösödési háborút követően került sor 1751-ben. Mindeközben azonban nem feledkezett meg egy a Buda felé tett szimbolikus jelentőségű lépésről sem, és Antalt bízta meg, hogy kezdjék meg az egykori királyi palota újjáépítését.
Grassalkovich I. Antal, és ezáltal Gödöllő kiváltságos helyzete onnan is látszik, hogy 1751-es budai látogatása alkalmával Mária Terézia meglátogatta a grófot is. Borovszky Samu erről így ír: „A kastély, melybe száz lovastól kísérve este vonult be a királyné, 70.000 lámpától tündéri világításban úszott. Másnap a kastély és a park megtekintése után, a pazar fényű ebéden több ezren vettek részt; ott volt az egész udvar, a környék urai, az előkelőbb megyei nemesek; ott volt a papság, a polgárság s minden számot tevő tényező.” A legenda szerint Grassalkovich Antal felhintette sóval az utat a kastélyig, így Mária Terézia szánon érkezett meg a kastélyhoz. De ez aligha történt meg így. Egyrészt bizonyára Mária Terézia tetszését sem nyerte volna el az akció, valamint aligha elképzelhető, hogy a takarékos és roppant intelligens Grassalkovich ilyenre költötte volna a pénzt. Az viszont kétségtelen, hogy Antal összességében rengeteget költött Mária Terézia illő fogadására. A gróf fejedelmi pompával tisztelte meg uralkodóját. Így például egy márvány hálószobát alakított ki a számára, amely napjainkban Mária Terézia szobája nevet viseli. A korabeli leírások szerint a három napos látogatás során csaknem 20 ezer ember fordult meg a kastélyban. Különösen érdekes belegondolni abba, hogy ezen személyek többségének az elszállásolását és étkezését is Grassalkovich Antal oldotta meg.
A krónikák szerint még a királynő fogadására készült ünnepi tányérokra is külön feliratot festettek: „Thereziánk éljen, kiáltja Gödöllő, Férfi, mégis asszony, s egyben angyalunk ő!” Egy 1775-ben kelt levélben, melyet Grassalkovich II. Antalhoz írt, így fogalmaz: „…ezen ünnepély eszembe hozta amazt, melyben Gödöllőn részt vettem és így megemlékeztet azon mindenkor érezhető veszteségre, melyet atyja, régi barátom halála által szenvedtem…”
Mária Terézia látogatása mélyen beleivódott a helyi legendáriumokba, azonban karácsony és újév kezdete előtt érdemes arra fordítani figyelmünk, hogy milyen házigazda volt. Lebegjen Grassalkovich I. Antal példaként szemeink előtt, hiszen ő volt az, aki ugyanúgy vendégül látta a helybéli jobbágyokat, mint a királynőt, aki ugyanúgy cselekedett hazájáért, mint családjáért. Sosem felejtette el, hogy fiatalon még csak egy egyszerű köznemes volt. Ez azonban nem csak példaként, hanem reményként is szolgálhat mindenki számára az újév előtt tett fogadalmaink előtt, hiszen megmutatja, hogy szilárd Istenbe vetett hittel, becsülettel és intelligenciával, ugyanúgy lehetett sikereket elérni még a feudális Magyar Királyságban is, napjainkról nem is beszélve. Mindezek mellett azonban fontos, hogy bármilyen pozícióban is legyünk, ne feledjünk el az elért sikereinkből valamit visszaadni családunknak, szűkebb közösségünknek és a hazánknak.
Wisznovszky Tamás
