Lassan négy éve már, hogy az egyesületünk megalakulásával szövetséget kötöttünk a gödöllőiekért. Azóta a városban élők értékalapú közösségi életét pártpolitikai érdekek nélkül támogatjuk, társadalmi és jótékonysági rendezvényeket szervezünk, önzetlenül segítjük a rászorulókat, valamint kirándulásokra, előadásokra és programokra hívunk mindenkit. Az eseményekkel elsősorban a gödöllői lakosság felé nyitunk proaktívan, megmutatjuk milyen értékek mentén gondolkodunk, hogyan segíthetünk embertársainkon, és együtt éljük meg a másokért tenni jó érzést, ami a közösségi létből fakadóan mindannyiunkat megtart. Média küldetésünket 2020. októberében sikerült elindítani, azóta közel negyedszáz GDL.hu Pelikán magazin jelent meg. Az újság Gödöllő egykori értékeit reflektálja vissza számunkra, amelyet erős helyi identitás, közösségi szellem és a másokért történő lemondás jellemez. Fontos még az egyesület életének bemutatása, de a magazin első felével már tükröt is tart annak a városvezetésnek, akit egykor oly sokan támogattunk. A tükör nyilván akkor lehet eredményes, ha a másik fél is komolyan veszi, átérzi jelentőségét, elveszíti hiúságát és megérti a körülötte folyó cselekményeket, meghallja az aggódó segélykiáltásokat, amelyek érte és a város közösségéért történnek.
Mára elmondhatjuk, hogy a missziós feladatunk nem ért célt és a tükör homályos maradt. Ettől még hisszük, hogy az objektív és történelmi távlatokon átívelő, a megalkuvást nem ismerő információk fontosabbak a gödöllői embereknek, mint a saját magukat előtérbe helyező propagandák. Kifejezett célunk továbbra is, hogy egy, két vagy akár három évtizedes keresztmetszetét is megmutassuk mindannak, ami Gödöllőn történt, legyen szó a városháza lassan 10 éves „szappanoperájáról”, a hotel közel 20 éve elkezdett és perek tucatjával tarkított, mégis „sikertörténetként” aposztrofált projektjéről, vagy épp a 30 esztendő után is elfelejtett gödöllői reptér hasznosításáról. A leírt számok, adatok mind hitelesek és sok esetben szóról-szóra idéztük Gödöllő polgármesterének szavait, többek közt a fent említett átfogó írásokban is. Válaszul leginkább politikai provokációkat, folyamatos cenzúrát, portálokról való törléseket és tiltásokat kapunk, illetve újabban a magazinunk szórás utáni postaládákból történő kivétele jelenti azt, hogy a tettekre kimondott szavak fájdalmasak a várost vezető hatalomnak. Hitünk mondatja velünk, hogy csak a gonosz tud rombolni és pusztítani, azonban új építésére nem képes. Amíg ezeket tapasztaljuk, addig tudjuk, hogy jó úton vagyunk.
Azonban közeleg a választás és ha a tükör homályos marad, akkor úgy tűnik, hogy nem marad más a várost vezető grémiumnak, mint a folyamatos és „mesterien” megszerkesztett provokációk sorozata, amihez a kabinet segítségükre siet. A város legutóbbi képviselőtestületi ülésén már nyíltan azt mondta a polgármester, hogy az újság nem hozott le megnyert sajtóhelyreigazításokat, sőt, ezt megerősítve a Szolgálat újság is kiemelt hírként közölte, hogy magazinunkban a hamis írásokra nem adunk helyreigazítást, hiába „kötelez erre minket a bíróság”. Ez minden valóságot nélkülöz, pusztán politikai nyomásgyakorlás egy civil csapatra, különben pert indítana az elmaradt helyreigazítások miatt, erről ne legyen kétsége senkinek, hiszen a város közpénze és az ügyvédekre fizetett több tízmillió forintos költségvetési sora ezt is elbírja. A magazin miatt láthatóan frusztrált a tényekkel alátámasztott közéleti témájú, egyben a problémákra rávilágító szerkesztőségi cikkek miatt, mert nem tud azok igazságtartalma ellen támadni, miközben a „saját” újságjában két betűs monogramok olvashatók mindenhol. A sor folytatható, hiszen alig van képviselőtestületi ülés, amikor ne hangozna el, hogy a GDL hazudik, bár konkrétumot, pontos helyet és az általuk vélt, tényekkel alátámasztott igazságot nem mond. Megdöbbenésünkre mára odáig jutott a csúsztatásokkal teli kommunikáció, hogy a sok milliárd forintot felemésztő, de jelenleg még torzó épületként álló városháza egyik lehetséges hátráltatója is egy ellenzéki képviselő, miközben a jogszerűtlen szerződésekről és több milliós bírságokról közel egy éve mélyen hallgatnak.
A kommunikációs tárban minden bizonnyal vannak még töltények, amelyekkel vakon lövöldöznek majd a következő fél évben, mivel az igazsággal való szembenézés nehéz és a politika útvesztőjében a hiba beismerése nem célravezető.
A Szerkesztőség
