Sina György származását tekintve görög volt, és édesapja még az Oszmán Birodalomból menekült el jelentős vagyonnal. Az édesapja által alapított családi cég rendelkezett kapcsolatokkal a Habsburg Birodalmon kívül keleten, Franciaországban és Olaszországban is, és jelentősen hozzájárult a magyar kereskedelem és ipar fejlődéséhez is. Mindezért Sina 1818-ban nemesi címet is kapott I. Ferenctől, majd később a bárói címet is sikerült megszereznie. Sina hatalmas területen gazdálkodott Magyarországon, és vagyona vetekedett a legtöbb magyar főnemesével is. A napóleoni háborúk még inkább megemelték a család vagyonát, így az 1815-re már a Rothschildokéhoz közelített.
Sina György aktív szerepet vállalt Magyarország modernizációjában a reformkor során, így Széchenyi István mellett nagyon sokat fektetett a Dunai Gőzhajózási Társaságba. Ennél is jelentősebb volt az a pénzösszeg, amelyet a Lánchíd építésére és üzemeltetésére létrehozott részvénytársaságba tett, és a közhiedelemmel ellentétben ebben az esetben nem Széchenyi vállalta a legnagyobb anyagi terhet, hiszen ő csak a részvények három százalékát vásárolta meg, míg Sina többségi részvényes lett. A költségek még jobban szemléltethetjük azzal, hogy az ebben az időben épült Nemzeti Múzeumnál 13-szor annyiba került a Lánchíd megépítése. A gazdag nagypolgár a 19. század egy olyan személye volt, aki amellett, hogy szem előtt tartotta saját családjának gyarapodását, folyamatosan segítette a Magyar Királyság fejlődését, és a korszak egyik legjelentősebb mecénásaként jelent meg.
A Grassalkovich Borház és Pince jó pár éve eladósorba jutott. A szebb napokat is látott műemlék ugyanakkor nagy népszerűségnek örvend. Miközben várja következő tulajdonosát, a város prominens személyei előszeretettel mutogatják a Kulturális Örökség Napjai alkalmából az érdeklődőknek. A jobb sorsra ítélt épületben hatalmas kulturális és egyéb potenciál rejlik. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Szövetségben a gödöllőiekért Egyesület által szervezett nyár eleji dupla „szuperhétvége”, amely programokra – az eseményen résztvevők száma alapján – szükség és ezek szerint igény is van. A város sajnos itt sem segít, szavakban elhangzik, hogy milyen erőfeszítéseket tesz az érték- és örökségvédelem mentén, de széttárt karokkal nézi a fejleményeket, és egy üzemen kívüli műemléképületre milliós értékben sarcot vet ki építményadó formájában.
A családnak a kor normájához híven volt palotája Bécsben is a vidéki kastélyok mellett, mindezek ellenére a család mégis Gödöllőn telepedett le. A Grassalkovich család éppen ebben az időben halt ki férfiágon, így Sina György a leányági örököstől a gödöllői birtokokat 1850 év végén vásárolta meg a Grassalkovich-kastéllyal egyetemben, aki hamarosan nyereségessé tette az uradalom gazdaságát. György halála után fia, Sina Simon 1856-ban megörökölte a birtokot, aki folytatta apja gazdálkodását. Az utód mindent a helyi munkásokkal készíttetett és támogatta a helyi iparosokat, sőt a báró alkalmazottai kapták a legjobb fizetést az országban, de még a nyereségben is érdekeltté tette őket. Ezen kívül számos adománnyal is támogatta a városban élőket.
A kastély kiemelt részeként funkcionált a Grassalkovich Borház és Pince is, hiszen először az itt feldolgozott szőlőből készült bor eladásából fedezték a kastély kiadásait, majd később Sina Simon a présházban konyakgyárat létesített. A báró 1857 nyarán egész családjával Gödöllőn tartózkodott, aki kastélyában, főúrként akarta fogadni a Magyarországra látogató Ferenc József uralkodót. A tiszteletére a kastély bútorzatát és a királydombi pavilont (Filagória) is felújíttatta, de a találkozás végül elmaradt, mert az uralkodó csak szeptember elején érkezett Gödöllőre.
Gödöllő minden lakója tisztelte és szerette a báró családját, Sina György és fia pedig méltó utóda lett az egykori Grassalkovich I. Antalnak, aki ugyancsak nagyon szívén viselte az ország sorsát.
Wisznovszky Tamás
