Melyik volt előbb: a tyúk vagy a tojás? Azaz Noémi vagy Tímea kezdte előbb a vállalkozást?
Gaál Noémi (N): Két évvel előbb kezdtem, mint a testvérem. Egy gödöllői székhelyű filmkölcsönző aszódi boltját kaptam meg, amit mellékállásként üzemeltettem. Egy klasszikus videotéka volt VHS kazettákkal.
Inspirálták egymást a vállalkozói lét felé vagy teljesen más utakat jártak be?
N: Teljesen külön csináltuk a vállalkozásokat. Más területen tanultunk. Timi idegenforgalom és turizmus vonalon szerzett ismereteket. Én máshogy kerültem a vállalkozói világba. 1990 óta televízióztam, amely mellett dolgozhattam volna máshol is, de vonzott az önállóság, s épp annyira motivált.
Gaál Tímea (T): Az unokatestvérem inspirált, aki utazásszervezőként dolgozott. Nagyon vonzott a dolog, ezért már céltudatosan választottam pályát. A gyakorlatomat is ilyen helyen, illetve részben külföldön töltöttem egy szállodában. Ott viszont nem tudtam minden elképzelésemet megvalósítani, ezért született meg a saját utazási iroda ötlete.
Gondolkodtak valaha is közös vállalkozásban?
N: Volt egy rövid, kereskedelmi jellegű próbálkozásunk, ami nem fejlődött tovább, de nem azért, mert ketten csináltuk. Akkor már mindkettőnknek megvolt a saját vállalkozása, s mellette szerettünk volna magánéletet is élni. A közösre jutott a legkevesebb idő, de nem szerettük volna, ha bármelyikünk nyakán marad.
Terveznek még ilyet?
T: Egyelőre az is bőven elég, amit csinálunk. Sokszor jól esne egy kicsivel több pihenés, hiszen csak tapossuk a mindennapokat. Másra most nem is lenne kapacitásunk.
N: Egy vállalkozás mögött nagyon sok munka van, ami nem mindig látszik kívülről. Több olyan embert ismerek, aki az itthon megteremtett háttérrel összecsomagol, itt hagy mindent, és élete másik felét egy egzotikus helyen a pihenésnek éli. Néha én is erről álmodozom.
Miért pont azzal foglalkoznak, amit csinálnak?
N: A különböző profilú vállalkozások nagyobb része mindig szembe jött velem. Amikor megláttam egy-egy üzleti lehetőséget, belevágtam. Jelenleg a trafik mellett műkörmös kellékeket forgalmazok, három magyarországi vezető termék viszonteladója vagyok Gödöllőn és környékén. Ez is véletlenül került a látókörömbe, persze nőként érdekelnek a szépészeti dolgok. Egy fiatal pár bérelt tőlem egy üzlethelyiséget és láttam, hogy géllakkok és reszelők eladásából biztonságosan fenn tudnak tartani egy irodát. Amikor visszaköltöztek a fővárosba, akkor jeleztem nekik, hogy engem érdekelne. Ekkor a többi vállalkozásom kicsit már kezdett kifulladni, így váltottam.
Szoktak egymástól tanácsot kérni?
T: Nem feltétlenül üzleti ügyekben, de igen.
N: Annyi belátást hagyunk egymás üzleti részébe, hogy ha valamelyikünknek nehezebb mérföldkőhöz érkezik a vállalkozása, akkor a másik véleményére is kíváncsiak vagyunk.
Mi jelenti a legnagyobb örömöt a munkájukban?
T: Szeretek utazni, tehát nekem ez hobbi is. Természetesen a legnagyobb öröm, amikor az ügyfelek pozitív élményekkel jönnek vissza hozzánk. A munkám közben azt is élvezem, hogy sokat utazhatok mind a való világban, mind virtuálisan. Sok esetben az utazások megtervezése során újra és újra átélem az emlékeimet, ráadásul segítek és tippeket is tudok adni az utazni vágyóknak.
N: Irigylem Timit, mert ami a hobbija, az lefedi a munkáját, közben élményeket és tapasztalatokat gyűjt. Számomra nem annyira egyértelmű, hogy mi jelent örömet a munkámban, hiszen az elmúlt harminc év a televíziózásról is szólt. A sikereket és kudarcokat mindkét helyen megosztva kaptam. A kereskedelemnek az a része inspirál, ahol a keresleti-kínálati igényeket ki tudom elégíteni. Számomra siker, ha egy vevőnek bármilyen apró kis kérésének eleget tudok tenni és ő azért a termékért visszajön. Az ajándékbolt ilyen szempontból kifejezetten örömforrás volt. A mostani, körmös résznek is van egy kreatív része, amelyben szintén szeretek létezni. A trafik viszont nem egy klasszikus, dekoratív női munka. Éppen ezért nagyobb kihívás is a vegyes vásárlói közönség miatt. Sokat tanulok az emberek kezeléséből, mert ott a profil miatt nincs semmilyen szűrő. Konfliktuskerülő emberként nem állok bele egy vásárló rossz napjába. Ebben segít nekem a kommunikációm, amellyel sokat tudok lendíteni a nehézségeken.
Mennyire könnyű boldogulni a jelenlegi, gödöllői adózási és szabályozási környezetben?
N: Az évek során sok szabályozási rendszeren és változáson mentünk át. Mindig leterhelt volt a magyar vállalkozói réteg, mert erősen ki vagyunk téve a külső tényezőknek. Nehéz az állandóan új szabályozásoknak megfelelni, de ez nem feltétlenül városfüggő. Sok vállalkozás olyan szeletet tesz hozzá a város egészéhez, amit egy multi nem tud és nem is fog sem minőségében, sem hangulatában megvalósítani. Ettől tud emberközeli lenni. Az első számú nehézség, hogy olyan kollégával tudjunk dolgozni, aki csak egy kicsit is át tudja venni azt a tulajdonosi szemléletet, amivel mi rendelkezünk és a vállalkozásokat működtetni tudjuk. Viszont vannak munkatársaim, akik már több, mint 10 éve együtt dolgoznak velem.
T: Nem könnyű családi vállalkozást működtetve kisvállalkozóként létezni, de addig jó, amíg van miért adót fizetni. Nekem a bürokrácia jelenti a rémálmot, ami az adófizetés mellett legalább annyira megterhelő. Persze jól jönne a vállalkozónak, hogy ha egy jelentősebb mértékű adót fizet, akkor cserébe kapna valamit, például egy ingyenes parkolóhelyet. Ezek a vállalkozások munkahelyet is teremtenek, ezért jól esne néha némi viszonzás.
Készült tudatosan a képernyő utáni időszakra?
N: Senki nem mondta a tévézésem kezdetén, hogy ebben harminc évem lesz. Viszont mindig tudtam, hogy ami másoktól független, azt sokkal jobban magaménak érzem és számomra nagyobb biztonságot ad. A televíziózás is erős fejlődésen ment keresztül, de a média egy része erősen „arcra megy”, éppen ezért egy kicsivel nagyobb bizonytalansági tényezője van, mint bármi másnak. A tévézés és a kereskedelem párhuzamosan futott az életemben. Mindkettő működött, így kezdetben felvetődött bennem, hogy melyiket adjam fel. Végül megmaradtak a külön lábak, sőt, közben elvégeztem egy főiskolát is. Amikor az egyik kicsit gyengélkedett, akkor a másikra jobban fókuszáltam és ott megtaláltam a sikerélményt.
Hogyan tudta összeegyeztetni a vállalkozások vezetését a televíziózással?
N: A család mindig a segítségemre volt, de a vállalkozásoknál meg kell tanulni az egyemberes irányítást. Nem volt sok szabadidőm, én ezt áldoztam be, a mai napig sokat dolgozom. De még mindig megvan a motivációm, hogy miképpen tudom a dolgaimat jobbá tenni vagy olyanná, amire igény van.
Szeret utazni és ezért döntött úgy, hogy ez legyen a munkája vagy azóta jobban szeret utazni, amióta ezzel foglalkozik?
T: Inkább az első. A szüleim igyekeztek erőn felül minden lehetőséget megadni, hogy utazhassak, annak ellenére, hogy gyerekkoromban még zártabbak voltak a határok. Sokfelé eljutottunk és már akkor beleszerettem a világba. Harmadikos gimnazista korom óta tudom, hogy ezt szeretném csinálni. Nem bántam meg.
Mit jelentett a covid a vállalkozásban, amikor gyakorlatilag nem lehetett utazni?
T: Az elmúlt huszonhét év legnehezebb éve volt. 2020-ban ugyan rengeteg munkánk volt, de utazásból nem volt bevétel. Hála Istennek nem az iroda indulásakor ért minket a válság, így alapjaiban nem rengette meg a vállalkozást és a valutaváltás akkor is működött. Olyan személyiség vagyok, aki mindig a pozitív dolgot igyekszik meglátni a rossz helyzetekben is.
Ebben a gazdaságilag visszafogott évben több idő maradt a pihenésre, a családdal együtt töltött programokra.
Tervezik bővíteni a jelenlegi szolgáltatási palettájukat?
T: Időnként felmerül az ügyfelek részéről, például a koncertjegyek árusítása iránti igény. De mindig feszegetjük a határainkat és örülünk, hogy amit csinálunk, azt rendesen tesszük. Ha bevállalnánk valami pluszt, az ennek a rovására menne, ezt viszont nem szeretnénk.
N: Minden nap van egy-egy újabb termék vagy lehetőség. Nagyon változó a környezet, ezért, ha az ember nem figyel, akkor lemarad. Van egy tervező énem, hogy mit és hogy szeretnék látni. A napi feladatokban sokszor le vagyok maradva, de ugyanakkor szeretnék tökéletesíteni a teljességre való vágyam miatt. Mindig van újra és újra.
GDL
