Bizonyos vélemények szerint büntették Gödöllőt a lakótelepek építésével, hiszen kikiáltották Horthysta városnak, valamint mindenféle hasonló jelzővel illették egykor a települést. Ugyanakkor a szocializmus nagy „vívmányai” közé tartoztak a lakótelepek létrehozása, ahol kis helyen sok családnak tudtak fedelet biztosítani a fejük fölé.
Nyilvánvaló, hogy a 20. század második felében az elvtársak nem ismertek olyan kifejezéseket, mint településkép, vagy települési arculat, és feltehetően integrált városfejlesztési stratégiával sem rendelkeztek. Voltak viszont ötéves tervek, amelyekbe sok minden belefért, többek között a lakótelepek kialakítása. Így történt ez Gödöllőn is, ahol az ipar jelenléte miatt növekvő lakosságot el kellett helyezni valahol. Az egységes és tömeges lakótelepi házak létrehozása pedig nem ismert határokat. Gyakorlatilag minden talpalatnyi helyet kihasználtak a „nemes cél” érdekében. Gödöllőn az sem volt visszatartó erő, hogy ehhez műemléki listán szereplő épületeket is el kellett bontani vagy éppen az építendő toronyházak alapozásánál alagutat találtak. De mit számított a történelem, hiszen azt maguk a pártfunkcionáriusok írták… Gödöllőn a lakótelepekkel nem csak a látvánnyal adtak mélyütést a városnak, de különös érzékkel sikerült az egykori Hősök terét (ma Szabadság tér) is szétrombolni az áruház és a pártház (ma 2-es számú rendelőintézet) megépítésével, amelyhez nem messze épült fel a művelődési központ és a buszpályaudvar is.
Az 1970-es évek közepe igazán aktívnak tűnt az építések terén a korabeli híradások szerint. 1976-ban például hét vállalat szocialista szerződéséről zengtek ódát az újságok, amelyek összefogásával újabb 816 lakás épülhetett meg a Szabadság téren 1979 végéig. Több helyen is folytak az építkezések, ezért ’76 végén már a lakásátadási terv nehézségeivel is szembe kellett nézni – elsősorban a mai Palotakerten (korábban Stromfeld Aurél sétányon), amelyet – ugyan viccesen hangzik – alsóparki lakónegyednek is neveztek. Mindezt persze korhű marketinggel, a megye patinás településén, változatos panorámával, a formálódó városközpontban kínálták.
És akkor visszatérve a Dózsa György útra. Az első tízemeletes toronyépület átadását az államalapítás ünnepére időzítették, nem véletlen tehát ez a dátum. Augusztus 17-én Nagy Iván építésvezető, a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat képviselője, Márton József, a városi tanács műszaki osztály vezető főmérnöke és Stolmayer Mihály, az Egyesült Lakásfenntartó Szövetkezet elnöke bejárták az épületet, majd Márton József átvette a kulcsokat az építőktől és átadta az üzemeltető lakásszövetkezet elnökének. Ezzel a 80 lakással 479-re emelkedett a szövetkezeti lakások száma Gödöllőn, de épültek emeletes házak a Munkácsy Mihály és János utca részen is.
Már a kezdetek idején kialakították a földszinti üzletek (könyvesbolt, üveg-porcelán, iparcikk kereskedés) helyét, noha azok átadása késett három hónapot. Akkor a Stromfeld ABC-t hozták fel a rosszul megszervezett munka rossz példájának, amely építése hónapokig állt, de nagy véghajrával a tervezett idő előtt elkészült. Ettől kezdve az építkezések meggyorsítása érdekében a városi tanácson minden hónapban koordinációs értekezleteket tartottak, amelyen a tervezők, a beruházók és az építők egyeztettek a város képviselőivel, amelynek eredményeképpen a párt végrehajtó-bizottságának kellett a beszámolókat elfogadni és a vállalások betartására ösztönözni a szereplőket.
A jelenlegi helyi építési szabályozásokat, valamint a gödöllői lakhatási lehetőségeket látva viszont tény, hogy a közel fél évszázada épült szocialista panelházak sok család és nyugdíjas számára nyújtanak komoly segítséget.
GDL