A Magyar Cserkészszövetség 1990 nyarán újra a Cserkészmozgalom Világszervezetéhez (WOSM) csatlakozott és a több mint 40 éves kommunista elnyomás miatt emigrációba vonult hazai szövetség újból a cserkészvilág teljes jogú tagja lett. A gödöllői lányok ezek után esküt tettek a cserkészetre id. Dr. Surján László, a Magyar Cserkésszövetség rendszerváltás utáni időszakának első országos elnöke előtt 33 éve, 1990. szeptember 23-án, a Kastélytemplomban.
A lányokat az első időszakban Schalkház Miklósné vezette, aki így emlékszik vissza a kezdetekre: „A lány cserkészek vezetésére néhai Mozsgai József Tádé atya kért fel, miután – szintén az Ő kezdeményezésére – elvégeztem a kisközösség vezetőképzőt (Hajszoló), amely egy országos egyházi képzés volt. Az oklevelet Gyulay Endre és Balás Béla „Beton” atya, későbbi püspökök írták alá. Utóbbi a képzésben is aktívan részt vett. Az indulást követően három őrsvezetője volt a lányoknak, akik heti szinten egyszer tartottak őrsi foglalkozásokat. Állandó helyiség hiányában az őrsi órák általában családoknál voltak, sokszor a Kör utcában, ahol mi is laktunk abban az időben.
Dömösön, 1991-ben
emléktáborban, 1993-ban
Később Ferenczi Anna néni (Gödöllő város díszpolgára – a szerk.) biztosított egy tulajdonában lévő, de általa nem használt lakást, amelyet a gyermekek tartottak rendben. Ezt követően a kastélytemplom mögötti hittantermekben és az egykori harangozó lakban voltak az összejövetelek, de havonta legalább egyszer túráztunk is a Gödöllői-dombságban. Valószínűleg a legemlékezetesebb emlék mindenki számára az első táborunk, amely a Bükk-fennsík keleti részén elhelyezkedő Létrás-tetőn került megtartásra. A nagy élményeket nyújtó túrázások, kirándulások és kisvonatozás mellett különleges tapasztalat volt a nappali nagy nyári kánikula utáni hirtelen éjszakai lehűlés miatti didergés a fennsíkon.
A fiúkkal együtt először 1991-ben Dömösön táboroztunk, amely szintén emlékezetes volt a nagy dunai árvíz és az esti rókales miatt, de az 1994-es Csatka-Szentkút völgyében eltöltött nyári nagytábor is feledhetetlen, amikor a híres búcsújáró hely még a felújítás és megnagyobbítás előtt állt, és találkoztunk az utolsó csatkai remetével, a korábban karmelita szerzetes József testvérrel, aki akkor már közel 20 éve teljesített remeteszolgálatot Szentkúton. A két koedukált tábor között 1993-ban természetesen mi is aktívan részt vettünk az 1933-ban rendezett IV. Jamboree világtalálkozó 60 éves jubileumára megtartott emléktáborban Gödöllőn.
A mára szülőkké váló egykori fiatal cserkészekkel több meghatározó ünnepségen is jelen voltunk, amelyek közül van, ami a mai napig hagyománnyá vált. Egyik legfontosabb, az egykori főcserkész és miniszterelnök, gróf Teleki Pál tiszteletére 1990 óta évente megrendezett ünnepség a Besnyői temetőben. De számtalan egyéb emlékezetes esemény, mint a cserkész fiú szobor avatás a Művelődési Ház mellett vagy a Kastélykápolna hittan termében szervezett bálok és bulik mellett társadalmi jelentősége is volt a cserkészetnek. Nem csupán az egyházközségben segítettek sokat a cserkészek különböző rendezvényeken, hanem karácsony előtt szociális otthonokban pásztorjátékot adtunk elő és ajándékokat is készítettünk az időseknek.”
Az első időszak utáni kisebb-nagyobb szünet után mára az országos cserkészmozgalom legnagyobb helyi ifjúsági nevelő közössége lett, amely az évek és évtizedek során apáról fiúra szállt, valamint barátok és barátnők meghívásával a 802. számú Szent Korona Cserkészcsapat közel félezer fős létszámával a gödöllői élő cserkésztörténelem részévé vált.
GDL
