Mikor és hogyan indult el a gödöllői judo oktatás?
SZZ: Kilenc évvel ezelőtt költöztem Gödöllőre. Röviddel ezután kerestek meg a helyi futball csapattól, hogy tartsak kiegészítő edzésformát a focistáknak, amelyet a kontaktsportokban jó eredménnyel hasznosítanak például ütközéseknél, eséseknél a technika és az erőnlét fejlesztésére. A gyerekeknek azonban túl nagy falatnak bizonyult, így jött a gondolat, hogy indítsuk el a judot, amely egyáltalán nem volt jelen Gödöllőn.
Mennyi idő kellett, hogy rátaláljanak a szülők a lehetőségre és összeálljon egy csapat?
SZZ: Eleinte sokat jártam az iskolákat, próbaórákat, bemutatókat tartani, ez kezdte csalogatni a gyerekeket. Vettem vidékről lecserélt tatamikat, azt tehettük le az egyik óvoda termébe, ott kezdtünk. Nem volt a legideálisabb, de valahol el tudtunk indulni. Lassan kialakult egy keménymag és időnként jöttek új gyerekek. Meg kellett osztanunk a feladatokat.
FG: Zoli nem a nulláról, hanem mínuszból kezdte. Megfelelő teremből, tatamiból és gyerekből sem volt sok. Gödöllőn azelőtt nem volt judo, így nem alakultak ki a generációs igények erre a sportágra. Nem voltak apukák, akik azért, mert annak idején ők is lejártak az edzőterembe, nosztalgiából akár, de lehozták volna a gyerekeiket. Zoli egy hirdetés adott fel, hogy edzőt keres. Jól ismertük egymást a Spartacusból, ahol évtizedekig edzettünk együtt, hamar megtaláltuk a közös hangot és a közös célt. Zoli a versenyző korba kerülő gyerekekkel foglalkozott többet, én vittem a tanfolyamosokat. A covid viszont mindet felborított. Először az internet segítségével próbáltuk összetartani a csapatot, aztán kimerészkedtünk edzeni a szabadba és közben újra kellett gondolnunk a jövőt.
Miben hozott változást a pandémia?
SZZ: Mire végre valamit felépítettünk, újra kezdhettünk sok mindent. Az óvodából ki kellett költöznünk, de átmenetileg Varjú László edzőtermében tudtunk helyet bérelni. Sok kérdezősködés után a Váci SzC Madách Imre Technikum és Szakiskola igazgatója, Kocsi Tamás volt vevő a helykeresésünkre, azóta is ott tartjuk a beltéri edzéseinket.
Növekszik az érdeklődéssel a létszám is?
FG: Lassan, de igen. A mi korunkban kapaszkodnunk kellett, hogy ne rostálódjunk ki, most viszont sokkal kevesebb gyerek választja ezt a sportot. Sajnos kisebb az igény a rendszeres testmozgás iránt, de ez nem csak a judot érinti és hosszú távon biztosan nagy problémákat okoz majd. A korszellem változását tudomásul véve, szépen alakulunk és a mára kialakult törzsgárda igazán jó társaság. Összetartó, tanulni, küzdeni vágyó csapat, jó érzés velük dolgozni.
Milyen eredményeket értek el? Hova sorolható ma a Gödöllői Judo Klub magyarországi viszonylatban?
SZZ: Magán klub vagyunk, saját erőforrásból dolgozunk. A régi, nagy csapatok helyzete, támogatottsága, emberanyaga össze sem hasonlítható egy ilyen kis klub lehetőségeivel. Bár kapunk némi „műhelytámogatást” a szövetségtől, egy jelképes összeget a várostól, de mivel a pontrendszer nagyon bonyolult és számunkra még kedvezőtlen, így saját magunkra számíthatunk. Ennek ellenére az eredményeinket tekintve a hozzánk hasonló adottságú csapatok között egészen biztosan az élen járunk. Ha minden magyar egyesületet figyelembe veszünk, akkor is az első 15 között vagyunk. Bizonyos korosztályokban mindenki ismeri a Gödöllői Judo Klub nevét.
Mik a közeli és távolabbi tervek?
FG: Havi 2-3 versenyen indulunk a tanítványainkkal. A gyerekek nagyon ügyesek és sokszor csillogó érmekkel térnek haza, minden esélyünk megvan, hogy magyar bajnokaink legyenek, mind diák, serdülő és ifi kategóriában is. Az idő nekünk dolgozik, nem vagyunk lemaradva semmiről. Ilyen rövid idő alatt is szép helyezéseket értünk el az éremtabellán, kerültünk már a tetejére is. Ez egy hosszútávú befektetés, de minden pillanata fontos. Szívből tudunk örülni minden sikernek, ha valami pedig nem a tervek szerint alakul, akkor azt közösen megbeszéljük, tanulunk belőle.
SZZ: Meg kell tanítani a gyerekeknek, hogy a célig sok gyakorlás és kitartás kell. Ebből a szempontból is tökéletes választás a judo. Ez egy nagyon komplex fejlesztés, amelynek jótékony hatásait a hétköznapi életben is élvezzük. Mindig a következő lépésre figyelünk, a következő lehetőséget lessük, nem ragadunk bele egy problémás helyzetbe, a megoldást keressük. Ezt a szemléletet már egészen kiskortól át kellene adni a gyerekeknek, erre nagyon jó közvetítő csatorna a judo. A hosszútávú tervekben szerepel, hogy esetleg iskolai oktatás keretein belül, de akár óvodás kortól megismertessük a gyerekekkel az alapokat. A másik terv egy olyan sportcsarnok vagy edzőterem, ahol nem kell edzés elején és végén felszedni a „szőnyeget”, hanem stabilan, állandó otthonra lelne Gödöllőn is a judo.
GDL
