Amerigo Tot művész – eredetileg Tóth Imre – a Gödöllői Agrártudományi Egyetem megrendelésére készítette el a nagyméretű bronz domborművet. Művéért a szobrász megkapta az Agrártudományi Egyetem emlékérmet és a Magyar Népköztársaság babérkoszorúkkal ékesített Zászlórendje kitüntetést is. A mű megvalósulása alatt a művész többször járt Magyarországon és visszatelepedési szándékát sejtette, hogy a várban házat vett magának. Hosszas betegség után, alig 15 hónappal az alkotás felavatása után, 1984. december 13-án hunyt el Rómában, de végakaratának megfelelően hazai földön helyezték örök nyugovóra.
Az aula díszítésének gondolata már a tervezéskor felvetődött, mégis sok éves huzavona után született csak meg a dombormű. Zöldy Emil építész a tervezés idején tett római látogatásakor nagy hatást gyakorolt rá az Olaszországban élő, magyar származású Amerigo Tot szobrászművész két alkotása: az Armini pályaudvar és az olasz Mezőgazdasági Minisztérium képzőművészeti díszítése. Ez ihlette meg benne az aula főbejárattal szembeni falát, amelyet úgy tervezett meg, hogy oda egy nagyméretű, az egyetem egészét reprezentáló képzőművészeti alkotás kerüljön. Megvalósító művészként természetesen Amerigo Tot mestert javasolta.







Az elképzelésekkel az egyetem és a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium (MÉM) illetékesei is egyetértettek, így 1969 februárjában kijelölési kérelmet terjesztettek elő a Képzőművészeti Lektorátus felé. Szeptember 17-én azonban a Lektorátus igazgatója pályázat kiírását javasolta hazai művészek részére, mert kijelentette: külföldi művész részére nem adható ki ilyen nagy volumenű megbízás. A pályázat végül 1970. december 8-án került kiírásra, amelyre meghívást kapott Amerigo Tot is, aki betegsége miatt távol maradt. A bíráló bizottság egyik művet sem tartotta elfogadhatónak, így a pályázat eredménytelen maradt.
„A Mag-nak az apoteózisát akartam megcsinálni bronzból… A mag egy általános gondolat, nemcsak a mag, mint növény, hanem a mag, mint kezdet, a biológia. Mint gondolat összetartozik mag és föld és nő…”
(Amerigo Tot)
1971 őszén Amerigo Tot Budapestre utazott gyógykezeltetésre, de kapcsolatba lépett Zöldy Emillel és dr. Pethő György rektorral is, majd a helyszínt részletesen áttanulmányozva úgy nyilatkozott, hogy szívesen vállalná a munkát. Elképzelését a helyszín fényképébe montírozta, amely az egyetem vezetőinek elnyerte a tetszését. A várható költség miatt a saját fejlesztési alap nem volt elegendő, így továbbra is váratott magára a megvalósítás.
Hosszú szünet után, 1977. július 8-án a Lektorátus ötletpályázatot írt ki, melyre felhívást kapott sok festő- és iparművész, valamint keramikus. A pályázati anyag bemutatására 1978. január 11-én került sor. A Lektorátus a bemutatott anyagokat értékelhetőnek ítélte, de a művek közül egyet sem fogadtak el. A sikertelen pályázat után Romány Pál és Pozsgai Imre miniszter közvetlenül is tárgyalt a kérdésről, amelynek során nem emeltek kifogást Amerigo Tot megbízatása ellen, de az anyagiakat teljes egészében a MÉM-nek kellett vállalnia.








Az események ettől kezdve felgyorsultak. A MÉM vállalta a fedezetet és 1978. decemberében megszületett a megállapodás. Az elkészült 1:2 arányú gipszmodellt 1979. július közepén szállíttatták haza Rómából, az 1:1 modell elkészítésére Antal Károly és Grantner Jenő szobrászművészek kaptak megbízást. A modell 1980 első felében készült el, amit Amerigo Tot elfogadott. A MÉM 1980 augusztusában adott engedélyt a bronzba öntés megrendelésére, amely 1983 tavaszára készült el, májusban pedig megkezdődött a helyszíni szerelés. A műalkotás 22 tonnás súlya és 152 négyzetméter nagyságú felülete miatt megerősítő szerkezet építésére is szükség lett. Az augusztus 26-i műszaki átvétel után a hivatalos felavatásra az 1983. szeptember 5-i tanévnyitó során, Amerigo Tot jelenlétében került sor.
Hudetz József, az egyetem fotólaborjának vezetője volt, aki számos fontos eseményt örökített meg, így többek között a mű elkészültét is. Az ő visszaemlékezéseiből lehet tudni, hogy a dombormű felállításához a bejáratot ki kellett bontani, mert nem fértek be a hatalmas bronzelemek. Amerigo Tot tréfásan meg is jegyezte: ehhez a műhöz kellett volna építeni az épületet, nem egy meglevőbe betuszkolni!
GDL