Városunk egyik ékessége a Királyi Váró, amelyet joggal és büszkén mutatunk meg az idelátogató rokonainknak, ismerőseinknek, s teljes bizonyossággal a helyi szűkös turisztikai látnivalók egyik alappillére. Története régre nyúlik vissza. A Pest-Hatvan vasútvonal 68 km-es szakaszán 1867 áprilisában indult meg a forgalom. A kiegyezést követően 1867. június 8-án, Ferenc József császárt és Erzsébet császárnét Magyarország királyává és királynőjévé koronázták. Koronázási ajándékként kapták a Grassalkovich kastélyt, amelyet Erzsébet királyné rendszeresen látogatott, s ahova férje, Ferenc József is gyakran elkísérte. Kezdettől fogva gondot okozott a királyi házaspárnak a vasútállomáson várakozás, mivel az állomáson a váróteremnek használt szobácska kicsi, fülledt levegőjű és piszkos volt. Így 1868-ban egy ideiglenes, tiroli stílusú fa pavilont, majd 1882-ben egy új, neoreneszánsz stílusú, az uralkodócsalád rangjához méltó királyi várótermet építettek a királyi párnak.
Az impozáns Királyi Váró egyszintes volt, magassága a kupolája miatt mégis megegyezett a kétszintes vasútállomáséval. A Királyi Váró város felőli oldalán portikusz található, négy jón oszlopon nyugvó előtető, ahol csak a király fogata várakozhatott. A két világháború között Horthy Miklós kormányzó használta a Királyi Várót, ekkor Kormányzói Várónak hívták. A második világháború vége felé a visszavonuló német csapatok felrobbantották a vasútállomás épületét és felgyújtották a szénkészletet a Királyi Váró pincéjében, a síneket pedig használhatatlanná tették. Az épület leégett, csak a falak maradtak épen. 1945-ben lapos tetőt építettek a falakra, az épület jegypénztárként és váróteremként szolgált a nyilvánosság számára a legigénytelenebb módon. 1958-ban ugyan műemlékké nyilvánították, de a főbejárat és felhajtó legszükségesebb állagmegóvási munkáin kívül nem történt semmi.
2011-ben a Királyi Várót a Norvég Alap támogatásával rekonstruálták az 1882-es eredeti tervek alapján. Gödöllő 1.701.238 euró támogatást nyert el, ebből a Királyi Váró felújításának össz-
költsége 1.337.000 euró (342.560.000 Ft), amiből a támogatás 1.136.000 euró (291.176.000 Ft) volt. Az épületben kialakítottak egy közlekedéstörténeti- és egy helytörténeti kiállítást az egykori hercegi, királyi és királynéi várókból, a fennmaradó területeken pedig idegenforgalmi létesítmény kapott helyet. A kiállítási részben a Közlekedési Múzeum az udvari vonatokkal és a királyi várók legszebb emlékeivel ismerteti meg a látogatókat, ötven dokumentum és húsz műtárgy bemutatásával. Ennek részeként idekerült a Városi Múzeumból Erzsébet királyné és Ferenc József bronz mellszobra, de olyan különlegességek is láthatók, mint a MÁV 1052. pályaszámú udvari vonati gőzmozdonyának 1:5 arányú modellje és a Tiszavidéki vasút udvari kocsijának 1857-ből megmaradt bútorzata.
Gémesi György polgármester a 2011. évi átadási ünnepségen úgy fogalmazott, hogy ez egy olyan kulturális örökség, amelynek megőrzése a jövő generáció számára is nagyon fontos. Mindezt Norvégia akkori nagykövet asszonya is megerősítette, mert mint mondta: országa fontosnak tartja az Európán belüli kulturális örökségek védelmét. Ezt talán a jelenlévők és a városban élők is így gondolták, de közülük egynéhányan tovább gondolták. Az épület – az eredeti szándéknak megfelelő – turisztikai célokat szolgáló funkciót kapott, a fennmaradó területeken pedig idegenforgalmi létesítményt és kávézót alakítottak ki. A Királyi Várót tulajdonló MÁV Zrt. és Gödöllő Város Önkormányzat között üzemeltetési szerződés köttetett, amelynek értelmében a hivatal 12 évig térítésmentesen használhatta a szerződésben rögzített funkciókra az impozáns épületet.
Sokáig úgy tűnt, mintha nem igazán lenne gazdája az ügynek, ezért a Városi Múzeum, majd a Művészetek Háza is megkapta a feladatot a múzeumként funkcionáló intézmény üzemeltetésére. Talán pont kapóra jött a városvezetésnek a jelen és előző önkormányzati ciklust átölelő „legnagyobb”, de leginkább a gödöllői embereknek legtöbb pénzébe kerülő beruházása, az eredetileg (legalábbis kommunikáció szintjén) még városháza felújításának induló, de azóta tudvalévő, több milliárdot felemésztő „új” hivatal építése. Persze ez utóbbi is csak a kommunikáció része, hiszen egy ugyanolyan idős épület felújítása és bővítése zajlik, de ez jelen esetben mellékes.
Az igazán izgalmas dolgok a városháza lebontása miatti, hivatali szétköltözéssel indult, amikor az apparátust a szélrózsa minden irányába helyezték a városban, így az emberek ügyeik intézése közben még erősebben élhették meg a hivatali útvesztő érzését. A kezdeti híradásokban persze szó sem esett arról, hogy a hivatal igénybe veszi a Királyi Várót, míg nem valakinek kipattant az isteni szikra a fejében. Rendre, és egyre gyakrabban jelentek meg városunk vezetői az Állomás téri épületben, így sokszor látták ott Gémesi Györgyöt és kabinetfőnökét, L. Péterfi Csabát is. Ez utóbbi személy nem meglepő, hiszen tőle köztudottan nem áll messze a fényűző életmódra való törekvés és kérkedés.
Talán nem csoda, hogy hirtelen saját személyükben találták meg az üzemeltetés legjobb alanyát, magát a szerződést aláíró önkormányzatot, így önmagukra nézve „legalizálták” a nem mindennapi pompával bíró irodai környezet kialakítását. Mindezt persze nem verte nagydobra az érintettek közül senki. Mindenesetre tény, hogy az elmúlt években a megengedett esküvők mellett nem egy olyan, a Királyi Váróban tartott eseményről lehetett olvasni, amelyek elgondolkodtatóak.
Kérjük, ne zavarjanak?
Ez év májusában tárgyalta a képviselő-testület a MÁV Zrt. és az önkormányzat közötti bérleti szerződést a Királyi Váró ügyében, ugyanis az előző szerződés lejárt, ezzel együtt pedig a fenntartási kötelezettség is megszűnt. Az előterjesztés értelmében az önkormányzat havi nettó 39.909 forint bérleti díj ellenében a továbbiakban is közfeladat ellátása céljából használhatja az ingatlant. Ez az összeg a közfunkció kedvezmény miatt az eredeti bérleti díj mindössze 10 százaléka.
Kíváncsiak voltunk, hogy a szerződés értelmében mi számít közfeladatnak és milyen közfeladatok vannak nevesítve a szerződésben, ezért megkerestük az illetékes Magyar Államvasutak Zrt-t. Mint megtudtuk, az új szerződést határozatlan időre kötik a felek, továbbra is megfelelve a felújításkor megfogalmazott projektcéloknak. A bérleti szerződés szerint a Királyi Váró épületében a házasságkötések lebonyolítása mellett Gödöllő Város Önkormányzata és intézményei, valamint 100 %-os önkormányzati tulajdonban lévő gazdasági társaságai végezhetnek kulturális, turisztikai és közhasznú tevékenységet a már említett közfeladat ellátás mellett.
Talán a nagyérdemű is elnézi, ha valódi kulturális szereplők színesítik a gödöllői szórakozási lehetőségek palettáját egy-egy előadással. Hogy mennyire számít kulturális tevékenységnek vagy közfeladatnak például a polgármester országos médiumnak adott politikai interjúja, talány. Mint ahogy a városi televízió által készített főzős, beszélgetős és egyéb műsorok készítése, illetve a Királyi Váróban történő felvétele is súrolja a közfeladat ellátásának határát, hiszen stúdióra való berendezkedés messze eshet a közfunkció kategóriájától.
Ennek egy része új díszlettel átkerült a Várkapitányi Lakba, hogy egy másik felújított impozáns épület is egy szűk elit érdekeit szolgálhassa. És ha már a kultúránál tartunk! Talán sokan emlékeznek Gödöllő megmondóembere, L. Péterfi Csaba széles körben nagy botrányt kavart és a közösségi médiában közzétett videójára. (LINK) Az ominózus rövidfilmben Gémesi kabinetfőnöke papírbankókkal a kezében lejt egy laza táncot „money, money, money” felirattal a főbejárat felhajtója előtti területen, mégpedig az egyik kereskedelmi csatorna által sugárzott vetélkedő-reality show műsorából megismert gödöllői sportolóval az oldalán. Más videón az említett személyek szemmel láthatóan a váró belső tereit is szívesen használták táncparkettnek, így kijelenthető, hogy a kabinetfőnök kívül-belül élvezi a királyi pompa adta mindennapokat.
Nem csoda, mivel lassan már úgy érezhetik a prominensek, hogy hazajárnak a váróba. S hogy mennyire belakták Gödöllő egyik legszebb ékszerdobozát a mindennapokban, mi sem bizonyítja jobban, hogy egyesek nem egyszer az épület főbejáratának felhajtóján állnak meg az autójukkal. Ott, ahova Erzsébet királyné idejében csak az udvari hintó hajthatott fel. Úgy tűnik, ez a kiváltság a modern korban felépített kiskirályságokban sem tilos, hiszen a magukat uralkodónak képzelők maguk is alkotják a szabályokat és húzzák meg az erkölcsi nívó szintjeit, Gödöllőn inkább a mélységeit. Amit szabad Jupiternek, azt szabad a kisökörnek – írhatnánk így át a mondást, de nem sajnálhatja senki a királynak járó kiváltságokat, hiszen addig fiatal az ember, amíg szeret játszani, pláne szerepeket.
Ha azt gondolja bárki is, hogy a fent sorolt konkrét példákkal kimerítette képzelőerejét, akkor csalódnia kell. Nem először, de szeptemberben ismét fellép a Királyi Váróban a magát színészi bőrbe bújtató Gémesi György. Nem, nem névazonosságról van szó, hanem a gödöllői polgármesterről. Aki Mészáros Beátával az oldalán, a reklám tanúsága szerint a Garabonciás Színtársulat két részes színdarabot ad elő. Sok kérdést felvet a jelenség. Sokak számára már azt is, hogy Gémesi elmúlt öt éves teljesítménye alapján mikor és hol színészkedik valójában: a színpadi vagy a városvezetői pulpituson?
De sokkal izgalmasabb kérdés az, hogy a Garabonciás Színtársulat nem városi intézmény, de még csak nem is a város tulajdonában álló gazdasági társaság. Hogy kerül akkor a Királyi Váróba a színtársulat egyik előadása? Esetleg kibérelték az épületet, amelyre a szerződés lehetőséget ad. Teljesen logikus lenne, viszont a jegyértékesítésből származó bevételt a Gödöllő Városért Alapítvány szedi be, amelynek hivatalos képviselője Gémesi egyik jobb keze, Pelyhe József önkormányzati képviselő (Lokálpatrióta Klub). Vajon akkor mire fordíthatják a jegybevételből származó összeget?
Mondhatjuk, ügyes! Gémesi saját színészi hajlamainak kiélése és kielégítése végett a közhasznú kategóriába cseppet sem sorolható kulturális darabot ad elő egy olyan civil szervezet köntösében, amely a 2.500 forintos belépőjegy ellenére nem szed bevételt, hiszen azt egy alapítvány teszi meg. Kérdés, hogy ki fizette, ha fizette egyáltalán a Királyi Váró bérleti díját az üzemeltető önkormányzat irányába?
A számok nyelvére lefordítva, egy ilyen előadással a MÁV-nak fizetendő bérleti díj sokszorosára tesz szert a belépőjegyek bevételének haszonélvezője, azaz busásan megéri ilyen eseményeket szervezni, nem beszélve a tortán habként ezzel együtt megjelenő polgármester önmarketing és PR tevékenységéről. Talán nem csoda, hogy már üres információs tábla árválkodik a váró bejáratánál, nehogy egy arra tévedő turista lássa, hogy az ott valójában egy múzeum, amit nyitva tartási idő alatt belépőjegy ellenében megtekinthet. Így nem zavarja meg minden idetévedt látogató a polgármesteri kabinet szorgos munkáját.
Ha pedig azt gondolnánk, hogy nincsenek egyenlőbbek az egyenlők között, akkor tévedünk. Míg a MÁV tájékoztatása szerint az elsődleges funkció a múzeum, addig van olyan kiváltságos, akiről akár házi kedvencével is készülhet közös fotó az impozáns környezetben. Egy fiatalemberrel ez a szerencse is megesett, aki közösségi médiában, a fotó melletti bejegyzésben a következőt írja: „Nagy örömmel mutatom meg a hétvégén készült fotókat. Csodálatos képek készültek… …Sosem hittem, hogy valaha azt mondom egy rólam készült fotóról, hogy tetszik, de most többszörösen is megtörtént. Köszönöm a fotózást, a meglepetés születésnapot és mindent Csaba L. Péterfi!”
Ezek alapján elképzelni sem tudjuk, hogy milyen csomagajánlatai lehetnek a Királyi Várónak és mi mindenért lehetnek hálásak a kiválasztottak és a kabinetfőnök szívéhez közel állók, de egy biztos, bizonyos négylábúaknak még a bútorokon is több, mint megtűrt helyük van ott, ahova egykoron a királyi pár szűk elitjén kívül ember sem tehette be a lábát. Ha nem tudnánk biztosan, hogy a fák nem nőnek az égig, akár eszünkbe juthatna L. Péterfi Csaba kabinetfőnök által is kedvelt francia drámaíró, rendező és színész, Moliére idézete, miszerint: „Amikor egy bohóc beköltözik a palotába, nem válik királlyá, hanem a palotából lesz cirkusz.”
GDL
