Itt megszavazták, hogy csatlakoznak a szegedi egyetemisták által október 16-án, illetve 20-án megalakított új diákszervezethez és megfogalmazták követeléseiket. A gyűlés kb. 5-600 résztvevője között ott volt az egyetem rektora, Máthé Imre is, aki támogatta a diákok követeléseit. Másnap, október 23-án sok száz gödöllői egyetemista, több tanár, a rektor, sőt még a párttitkár is részt vettek a budapesti tüntetéseken. A diákok egy része még este az utolsó HÉV-vel hazajött, de többen Budapesten maradtak és csatlakoztak a felkelő csoportokhoz, ahol rövidesen részesei lettek a harcoknak. 24-én Gödöllőn is híre ment a pesti eseményeknek és felbolydult a község. A település vezetése megtette a szükséges óvintézkedéseket. Gödöllőn komolyabb magyar katonai egységek nem tartózkodtak (a kastélyban szovjet csapatok állomásoztak), csak a Katonai Kiegészítő Parancsnokság, amelynek vezetője Pleizer Ferenc őrnagy volt, ezért segítséget kértek a legközelebbi katonai egységtől, amely Aszódon állomásozott. Innen küldtek kb. 20-25 katonát és 4 harckocsit. Ezek a katonák a helyi rendőrökkel együtt járőröztek és elfogták a Budapestről visszatért egyetemistákat, akik egy részét a rendőrkapitányság épületébe szállították. Ez az épület a korábbi Bezsilla-villa volt, amely ma a 802. számú Szent Korona Cserkészcsapat otthona. Október 25-re jelentős változások történtek a fővárosban.
Újra kinevezték Nagy Imrét miniszterelnöknek és leváltották Gerő Ernőt, a Magyar Dolgozók Pártja éléről, utóda Kádár János lett. Gödöllőn több százan gyűltek össze a főtéren ünnepelni. Megkoszorúzták Petőfi szobrát, elénekelték a Himnuszt és elhatározták, hogy kiszabadítják a foglyokat a rendőrség épületéből. A fegyvertelen tömegből többen átmásztak a kerítésen, azonban az épületből sortűz dördült el, mire az emberek elkezdtek menekülni. Ekkor érte hátulról a halálos lövés a 17 éves Balázsovich Andrást. Még élt, amikor édesapja rátalált, de mire megérkezett az orvosi segítség, addigra elvérzett. Így ő lett az ’56-os gödöllői események első és egyetlen hősi halottja. Temetésén, október 28-án hatalmas tömeg vett részt. Családján kívül három vallás képviselője és egy cigányzenekar búcsúztatta, de ott voltak az aszódi gimnáziumból osztálytársai, katonák, nemzetőrök és a helyi polgárok is. Szintén 25-én, de Budapesten vesztette életét egy másik gödöllői fiú, a 19 esztendős géplakatos tanuló, Kiss Antal. Őt szülei hozták haza és szintén a gödöllői temetőben helyezték örök nyugalomra. A rendszerváltás óta az október 23-ai megemlékezés mindig a két fiú sírjánál fejeződik be.
Október 26-án ismét több száz fős tömeg gyűlt össze a rendőrség épületénél, mivel híre ment a községben, hogy előző este meggyilkolták a patikus fiát. A gyilkos kiadatását követelték, azonban a hatalom képviselői ezt megtagadták és kivezényelték a harckocsikat. Szerencsére a megérkező páncélos parancsnoka átállt a nép oldalára és bement tárgyalni a tüntetők képviselőivel együtt a rendőrkapitányság épületében tartózkodó katonai és rendőri vezetőkkel. A hatalom meghátrált és megadták magukat. Kiengedték az elfogott egyetemistákat és helyükre a rendőrök kerültek, de még aznap este hazaengedték őket is. Egy csoport a Járási Tanács épületéhez ment átvenni a hatalmat, majd megalakult az Ideiglenes Nemzeti Bizottság, Földi Kálmán vezetésével. Ő rövidesen kinevezte Pleizer Ferenc őrnagyot a község katonai parancsnokává. Megalakult a Nemzetőrség a rend és nyugalom fenntartására, melynek vezetője Hantos József tartalékos őrnagy lett. Józsi bácsira jól emlékszem gyerekkoromból, aki a ’80-as években anyai nagyszüleimmel egy lépcsőházban lakott a János utcában. A Nemzetőrség/Polgárőrség nyomozó csoportját Benkő Tibor tartalékos honvéd őrnagy vezette, aki testnevelő tanár volt Isaszegen, de a Ganz Árammérőgyárban is alkalmazásban állt. Ő részt vett az 1932-es Los Angeles-i olimpián, ahol öttusában a 18. helyen végzett, párbajtőrben pedig a középdöntőig jutott és 19. lett. Később vívómester lett és neki is köszönhető a gödöllői vívósport felvirágoztatása. Ma az ő nevét is viseli városunkban a tavaly átadott Batizi-Benkő Vívócsarnok.
A következő napokban országszerte megalakultak a munkástanácsok, így a Ganzban – Pesti
Rudolf vezetésével – és a Gépgyárban is. A munkát beszüntették a gyárakban és az iskolák sem nyitottak ki. Az egyetemen 27-én alakult meg az Ideiglenes Nemzeti Tanács, Pecznik János dékán vezetésével, majd megszervezték az Egyetemi Nemzetőrséget is, akik közül 15-en részt vettek a községi Nemzetőrség munkájában is. Október 31-én megalakult a Járási Nemzeti Bizottság, dr. Fazekas József elnökletével. Gödöllőn semmilyen atrocitás, túlkapás nem volt a forradalom napjaiban, az itt állomásozó szovjet csapatokkal sem történt összecsapás, bár a lakosság tervezte megtámadásukat. Szerencsére ők sem avatkoztak be a helyi eseményekbe. Ez egyértelműen az új forradalmi vezetők józanságának és higgadtságának volt köszönhető.
November 4-én a szovjet csapatok támadást indítottak Budapesten és vidéken is, akik két hét alatt felszámolták az ellenállást. Gödöllőn nem voltak fegyveres harcok, így áldozatok sem. A szovjet csapatok helyben csak egyszer használták a fegyverüket, de tévedésből, amikor a már kiürített egyetemet vették birtokba, szervezetlenül vizsgálták át az épületet. Az egyik körfolyosón két szovjet egység véletlenül tüzet nyitott egymásra és egy kiskatona könnyebben megsérült.
… folytatása következik!
Lencsés Barna
