1990-ben Bodnár Gábor, az Amerikában élő Külföldi Magyar Cserkészszövetség (KMCSSZ) elnöke személyesen járt Gödöllőn és felkereste Máthé Lászlót, az újjáalakult 802. sz. Szent Korona Cserkészcsapat parancsnokát, hogy segítséget kérjen a kárpát-medencei magyar cserkész fiataloknak tervezett tisztképző táborok szervezésében, amelyek egyikében, az osztrák Eibisbergben végül Máthé Lászlót is cserkész tisztté avatta. Bodnár Gábor 50 éven át volt a KMCSSZ elnöke. Miután a szövetség eldöntötte, hogy a Jamboree 60. évfordulójára Gödöllőn emléktábort szervez, a szervezőbizottságba bevont helyi parancsnok és Csermely László, a magyar szövetség országos fiú vezetőtisztje közösen felkeresték a gödöllői erdészetet, hogy elkérjék a Jakabi erdészház körüli nagy területet, majd elkezdődött egy nagy stáb részletekbe menő munkája Budapesten, hogy ’93 nyarára minden a helyén legyen és sok cserkész találkozzon újra a gödöllői-dombság területén.
Elérkezett 1993. július 31-e, az altáborok megnyitása és az első nyitótábortűz. Közel 1300 cserkész érkezett határon innen és túl, hogy 14 altáborban a legendás ’33-as cserkész Jamboree emlékére szervezett eseménysorozaton részt vegyen. Az altáborok között a gödöllői csapat is megtalálható volt 92 cserkésszel. Az öregcserkészek is jelen voltak a Teleki Pál altáborban 150 fővel, sőt a programokhoz még több öregcserkész utazott ki Gödöllőre naponta, hogy részese lehessen az eseményeknek. Üde színfoltja volt az egész hetes programnak a repülős és ejtőernyős cserkészek. A magyar cserkészek kezdtek el először repülni a világon 1926-ban, amit a kommunizmus elején Rajk László belügyminiszter tiltott be és kobozta el az összes repülőgépet a cserkész szövetségtől. Több mint 40 év kényszerszünet után újra talpraálló magyar cserkészet ebben az évben kezdte újra a cserkészejtőernyőzést is. A Nemere névre hallgató altábor nem csupán az erdélyi szélfajtáról kapta a nevét, mert az 1936-os berlini olimpián ilyen nevű gépével állított fel új távolsági világrekordot egy magyar versenyző. Az elsősorban gödöllői reptéren „szárnyaló” altáborban 4-5 fővel a gödöllői fiatalok is részt vettek. A hivatalos ünnepi megnyitó 1993. augusztus 1-jén, pontosan 60 évvel az 1933-as nyitónapján történt. Vasárnap reggel ünnepélyes közös zászlófelvonással és tábori imával indult a nap, majd Görbe László piarista táborparancsnok atya, Csoóri Sándor a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) elnöke és Gémesi György gödöllői polgármester mondott köszöntő beszédet. Az MVSZ a tábornak egy székely fafaragók által készített kaput is ajándékozott.
A cserkészekkel együtt sok ezres tömeg vett részt a megnyitón, ahova többek között eljött a tábor fővédnöke, Antall József néhai miniszterelnök is, aki délután a nagyközönség számára is megnyitotta és ünnepi gondolataival gazdagította az emléktábor programjaira érkező vendégeket a Világfánál. A gödöllői alsóparkba az ejtőernyős cserkészek égből alászállva hozták a nemzeti és cserkész zászlókat, valamint Gödöllő város zászlaját, melyet aztán az öregcserkészek ünnepélyesen adtak át a fiatal cserkészeknek szimbolizálva a közben eltelt 60 évet. A ’33-as Jamboree alatt 10 éves kiscserkész volt Nagy Ferenc József egykori miniszter, aki a cserkészkiállítást nyitotta meg a Művelődési Központban. Itt bemutatták a 80 éves magyar cserkészetet a világ bélyeg- és cserkészképeslap gyűjteményének tematikus kiállításával, de a látogató megtekinthette a Jamboree emléktárgyait és dokumentumait is. A Török Ignác Gimnáziumban Mária-szimbólumokból nyitott meg kiállítást Erdélyi Zsuzsanna néprajzkutató. Kátai Géza nyugalmazott gödöllői plébános gyűjteménye gyönyörűen mutatta be a Mária-kultuszt és az abban rejlő egyetemes szeretetigényt. Érdekesség, hogy a világtalálkozó 75. évfordulóján, 2008 Nagyboldogasszony napján nyitotta meg kapuit a látogatók előtt a máriabesnyői Mária Múzeum. Az este nyitótábortűzzel ért véget, ahol Sinkovits Imre színművész és cserkésztiszt is jelen volt.
Az egy hetes tábor alatt számos program várta az ifjabb és idősebb cserkészeket. A Művelődési Központban kétnapos konferencia vette kezdetét, amelyet dr. Surján László, a Magyar Cserkészszövetség elnöke nyitott meg, aki visszaemlékezett a személyesen átélt Jamboree élményekre. A gödöllői tábort meglátogatta a cserkészmozgalom megalapítójának, Baden-Powellnek a lánya és unokája is. A legendás „BiPi” lányát, Mrs. Betty Clay-t az egész emléktábor lelkesen, tapssal üdvözölte. Mrs. Clay itt tartózkodása idején meglátogatta a cserkészkiállítást, Teleki Pál sírját és a repülő-ejtőernyős, valamint a többi altábort is. BiPi lánya kiemelte a tábor vidámságát és kedvességét, amit mindenhol tapasztaltak, valamint örömmel látta minden altáborban azt a rendet, amit édesapja is olyan fontosnak tartott, mert ha valaki megtanul rendet tartani a táborban, akkor az bárhol meg tudja tenni és valószínűleg rend lesz egész életében is.
A fiatalabb cserkészeket rengeteg közösségi élmény érte, akik játékos vetélkedőkön és kézműves foglalkozásokon, valamint versenyek garmadán vettek részt. A természetismereti akadályversenytől kezdve szavaló-, sátorverési- és éjszakai tájékozódási versenyeken is elindulhattak a fiatalok, de az altáborok között volt egészségügyi- és énekverseny is. Utóbbi két próbatétel szép gödöllői eredményeket hozott, mivel az EÜ vetélkedést toronymagasan Gödöllő altábora nyerte meg, míg az énekverseny első helyét a helyiek Hóbagoly őrse kapta, akinek egykori őrsvezetője, Dugántsyné Bedő Boglárka két és fél évtizede már a Szent Imre Katolikus Iskola gyermekeit tanítja, aki éppen ezekben a napokban Szent Imre kitüntető díjban is részesült.
A táborban részt vett Kolozs Csaba, a 802. sz. Szent Korona Cserkészcsapat egykori őrsvezetője is, aki a kezdeti időszakra így emlékszik vissza: „Az első beszélgetések Máthé Lacival és a megalakulás is nagyon sokat jelentett nekem. Pár ifi hittanos baráttal kezdtünk el őrsöket vezetni, bár utóbbi jelző talán túlzás, mert emlékszem, hogy a Delfin őrs srácaival gyakorlatilag együtt tanultam mindent a könyvből, hiszen hamarabb kezdtünk el találkozni a Kastélykápolnánál, mint Mogyoródon felavattak volna cserkésznek. Abban viszont már nem túlzok, ha kijelentem, hogy a cserkészetnek köszönhetem az ifjúságom, a közösségi szemléletet, a természetszeretetet és a barátokat, akik ráadásul az ifjúsági- és házas hittanokon átívelő kapcsolatokká értek, sőt feleségemet is a cserkészeten keresztül ismertem meg.” A jelenleg Szövetség Gödöllőért önkormányzati képviselőjét az 1993-as emléktáborban az országos média kíséretére kérték fel, amely szintén szép gondolatokat hoztak elő benne: „Ez már a győri egyetemi éveim alatt volt, de nem volt kérdés, hogy itt leszek. Az egykori színész zseni Bilicsi Tivadar lánya, Erzsébet rendezett az emléktáborról egy fél órás dokumentumfilmet „Egymásba tett kezek” címmel, aki megkért, hogy legyek a kísérője, mutassam be a stábnak az emléktábort annak kapuján belül és kívül egyaránt. Ott voltam velük szinte végig az operatőr mögött a munkájuk során és meghatározó emléket adott egy olyan felnőtt korba lépett fiatalnak, mint én. A legfőbb élmény talán Sinkovits Imre volt két esetben is. Az elsőnél még nem a stábbal, hanem a csapat tagjaként vett részt a nyitótábortűznél, ami eleve fantasztikus és szép látvány, ha a hatalmas tüzet több mint 1000 fiatal veszi körül a Nyakastörő két meredek oldalában ülve. De ami ennél is emlékezetesebb és erről beszélve libabőrös lesz a karom, ha a színész, cserkésztiszt egyedi mély, öblös orgánumán megszólaltatott Sík Sándor versre gondolok, ez talán az első azonnal beugró emlékem 30 év távlatából is. De persze a média is volt ott, hogy megszólaltassa „Siki” bácsit, így hallhattam, hogy mosolyogva jellemzi a cserkészet alap lényegét pár évvel a rendszerváltás után. A mai napig a fülembe hallom, ha nem is szó szerint: „Az országnak különösen fontos a cserkészet, mert egészséges, természetet szerető és egyben féltő, keresztény történelmét ismerő és tovább is vivő ifjúságra van szüksége, aki talpraesett és nem kell irányítani, csak megtanítani számára az alapokat. Az éves munka gyümölcse a nyári nagytábor: természetszeretet, napfény, móka-kacagás és tábortűz.” De Antall József miniszterelnök úr gondolatai is emlékezetesek, aki a cserkészetre nemzet- és társadalomépítő, valamint a fiatalok jellemnevelő alapjaként is tekintett.” Ahogy Máthé László, a csapat parancsnoka az első évek tábori mozzanatairól, úgy ő is mondott pár példát, mik történtek 30 évvel ezelőtt az emléktáborban: „Természetesen itt sem maradtak el a napi történések, fricskák vagy balesetek, amik egy nagy közösségben elengedhetetlenek. Több társunk például kint volt a repülős táborban, akik mesélték, hogy a sétarepülésre érkező cserkészeknek megmutatták, milyen jó egy AN2 repülőgép légcsavar szele. Szépen ráfeküdtek az emberek, de közben a fűszálakkal együtt birka ürülék is repült a szélben. A lányoknál történt, hogy egyik éjszaka feltették a besnyői cserkészlányok muskátliját egy magas fenyőre. Mivel kiborult, ezért jó zsíros erdei földdel visszaültették, de a vizet nem itta be. Közben feltekerték a sátruk oldalát is, amiből többen kigurultak és még a nagy melegben is megfáztak. Vagy épp a Bagoly őrsünk vezetőjét mentővel kellett a baleseti sebészetre vinni, hogy összevarr-ják a lábujját. Ezek mind sava-borsa volt a tábori életnek. Idén nem szervezett 90 éves emléktábort a szövetség, de bízom benne, hogy gróf Teleki Pál szavai szerint is lesznek „Emberebb emberek és Magyarabb magyarok”, akik a 100 éves centenáriumot fontosnak tartják és akár én is ott lehetek annak szervező csapatában, mint öregcserkész.”
GDL
