Az ország legnépesebb, és a 29 versenysport szakágban mintegy nyolcszázezer tagot számláló egyesületének számos híresség is a tagja, akik közül három, a gödöllői gálán is tiszteletét tevő kiválóságot szólaltattunk meg.











FÖLDÖN – Erdei Zsolttal
Világ életemben szerettem a természetet. A mai felgyorsult, elgépiesedett világgal azonban hadilábon állok, éppen ezért számomra a horgászat jelenti a fő menekülést. A ‘90-es évek elején, 18-19 éves koromban, az akkori barátnőm sógora hívott el egy alkalommal pecázni a Szentendrei-szigeten a Dunához. Csak néztem, hogy egy egyszerű bottal és két horoggal egymás után fogja ki a halakat. Magával ragadott az élmény, amely után nekem is hatalmas adrenalint jelentett a halak kifogása. Ezek után minden születés- és névnapra valamilyen felszerelést kértem és kaptam. Amikor világbajnok lettem, a horgász termékeket forgalmazó cégektől kaptam az ajándékokat. Szeretem a horgászást, csak sajnos kevés időm van rá, viszont akkor hihetetlen szenvedéllyel űzöm ezt a sportot. Megtiszteltetés azokkal a barátaimmal együtt horgászni, akik világbajnoki címig jutottak ebben. Nagy dolognak tartom, hogy horgász nagykövet lehetek, amellyel népszerűsítjük is a hobbinkat. Nagyon jó dolgunk van, szeretjük azt a közeget és hangulatot, amely körbeveszi. Sok pozitívummal jár, hogy ilyen illusztris és jó társaságban vagyok.

VÍZBEN – Cseh Lászlóval
Gyerekkorom óta horgászom. Dömsödön volt a nyaralónk, ahol a szomszédunk mutatta meg nekem az alapokat. Utána sokat pecáztam, de a versenysport miatt szünetet tartottam, majd 2006 után ismét visszataláltam kedvenc hobbimhoz. Amikor az időm engedi, akkor megyek is a vízpartra. Vonz a víz közelsége, fontos számomra, hogy kiüljek a partra és még sosem ölt meg az unalom. Egyébként nem eszek halat, mert nem szeretem. Viszont élvezem, ha minél nagyobb halat fogok, bennem van a versenyszellem, amely nagyfokú koncentrációt is igényel. Érdekes játék eltalálni, hogy milyen technikával horgásszak, mit használjak. Annak is örülök, ha már kapásom van, amely onnantól kezdve szintén érdekes verseny a hal és közöttem.

LEVEGŐBEN – Besenyei Péterrel
Az ikrek jegyében születtem, így a rájuk jellemző módon sok hobbim van. Négy éves koromban találkoztam először a horgászattal a szüleim révén, hiszen hatéves koromig Szentgotthárdon, a Rába partján éltünk. Azóta a vízpart mellett ragadtam. Mára azonban nem a horgászat iránti vágy hajt leginkább, hanem csak szeretek kint üldögélni a vízparton és figyelni a természetet. Ha van kapás, az jó, de nem fontos bármi áron a halfogás. Sokszor volt alkalmam tengeren is horgászni, ahol 2-3 kilós halak sokszor a sütőben végezték, de nem esszük meg mindig a halakat, így nagy részük megy vissza a vízbe. A 10 kilogramm feletti halaknak pedig eleve jár az a tisztelet, így visszaengedem őket – bárhol is legyen az. Ez a kikapcsolódás valószínűleg a másik pólusomat jelenti, egyfajta lelki kompenzációt, az akkumulátorok feltöltését az adrenalinban gazdag életemben. 52 éve repülök, de autóversenyezni, ejtőernyőzni és bumpee jumping-olni is szeretek, s mindezeket elég hevesen. A parton számot lehet vetni mindennel ebben a hektikus világban, egy kicsit le lehet nyugodni. Egyedül is szeretek pecázni, de a párommal és barátokkal egyaránt jó móka. A zene a másik dolog, ami napi szinten része az életemnek. Gyerekkoromban zongoráztam, óriási élmény beleönteni a hangszerbe az érzéseket, gondolatokat. Pár éve ezért újra kezdtem, de hamar be kellett látnom, hogy nem fér bele az életembe, így maradt a zenehallgatás.
