Ön is dolgoztatja a szárnyas sportolóit? – kérdeztük Maszlag Attilát, a gödöllői A-40 Postagalamb Sportegyesület elnökét otthonában, pontosabban a kertjében álló galambdúc mellett.
Az én galambjaim is dolgoznak, de nem úgy, ahogy régen használták őket az elődök. Már a bibliai időkben felfedezték bizonyos galambfajok hírvivői képességét, és a történelem során sok feljegyzés árulkodik arról, hogy az ember találékonyan ki is használta ezt a természeti csodát. A második világháború idején a kontinensen rekedt angol katonák is galambokkal tudtak fontos adatokat, koordinátákat az anyaországba eljuttatni, ami akár az életüket is megmentette. Persze a németek keresték az ellenszert, hogyan tudnák a szigetország felé repkedő galambokat levadászni, így ők a solymászaikat vetették be ebbe a különös légicsatába. Sőt, Magyarországon nem is annyira régen – mondjuk a ’70-es években még biztosan – rendőrségi engedély kellett, ha valaki postagalambokat akart tartani. De ma már ez sport.
Hogyan kell ezt elképzelni? Edzések, versenyek, speciális táplálás?
Tulajdonképpen a metódus ugyanolyan, mint az embereknél. Ugyanúgy bánunk velük, mint az élsportolókkal, mert ők azok. Idejekorán megkezdjük az utánpótlás-nevelést, ami azt jelenti, hogy az aktuális évi kelésű – többnyire kora tavaszi – fiókákat már augusztusra rövidebb reptetésre, 5- 10 kilométeres versenyekre felkészítjük. Kikelésük pillanatától szokják, hogy a galambdúc a biztonságot, az élelem biztos forrását jelenti. Amint akkorák, hogy kiengedhetők, a többi madárral együtt reggel 6 óra körül kieresztjük őket egy reggeli repülésre. Ismerkednek a környezettel, tanulnak a többiektől, erősödnek. Nagyon figyelünk a táplálásukra, ahogy közeledik a versenyszezon, egyre speciálisabb táplálékkiegészítőket, vitaminokat kapnak a madarak. Természetesen a kötelező és a szükséges védőoltásokat is rendszeresen megkapják, hiszen elsődleges szempont, hogy egészségesen, jó formában legyenek.
Mikor és hogyan jön el az idő, amikor már messzebbre is eltávolodnak a biztonságot jelentő madárháztól? Egyáltalán miért repülnek vissza?
Ahogy említettem, már fél éves koruk körül kisebb távrepülésre indítjuk őket, aztán 1 éves korukban „ifibajnokságokon” vesznek részt, és 2-5 éves koruk között jöhetnek a csúcsrepülések, amelyek 200-800 kilométeres kiruccanásokat jelentenek. Ezeket hétvégéken rendezzük vagy rendezik a szervezők. Ebben a korban már nemcsak az élelem, hanem a párválasztás, a társhoz visszarepülés a motiváló erő. Sok elképzelés, teória van arról, hogyan képesek ismeretlen helyről hazatalálni a galambok, hogy a Föld mágneses mezejéből, szagtérképből. szélirányból vagy ezek együtteséből tájékozódnak. Szerintem pontosan még senki sem tudja, de hogy jó eséllyel hazatalálnak, az biztos.
A versenyek során mekkora a csapat vesztesége?
Előfordul, hogy egy-két versenyző nem ér haza, jó esetben csak eltévednek, de nem ez a jellemző. Ha valamiért nem érnek vissza, az vagy egy ragadozó madárnak vagy esetleg az időjárás okozta nehézségnek, kifáradásnak a következménye. Az teljesen normális, hogy egy hosszabb repülés után 30-40 százalékos testsúlycsökkenéssel landolnak a galambdúcban, sokszor a legutolsó erejüket összeszedve, már a futóműveiket sem tudják kiereszteni, hanem szó szerint kényszerleszállást hajtanak végre. Mivel a felkészítéskor nagyon figyelünk rájuk, ezért ennek köszönhetően néhány óra vagy nap alatt teljesen regenerálódnak, és újra tettre készek. Ezek profi sportolók.
Az egyik kisfia láthatóan odafigyeléssel, szeretettel gondozza őket. Van kedvenc galambjuk?
Ágoston fiam szinte már mindent tud a galambászatról. Kiskora óta foglalkozik velük. Számuk, nevük alapján meg tudja különböztetni őket. Minden galambnak más arca, más szeme van, egy galambásznak nem okoz gondot beazonosítani őket, még akkor sem, ha valakinek 72 galambja van, mint nekünk. Zéti, a kisebbik fiunk inkább a háttér munkákban segít, barkácsol, épít, felújít. A család eleve úgy rendezkedett be, hogy a galambok az életünk részei. És igen, vannak kedvenceink. Itt van például a „608”-as. 2009- es születésű madár, ő már nyugdíjas, és a vérvonalát igyekszünk tovább szaporítani. Ő csodagalambnak számít, nagyon jó eredményeket repült, most pedig békés idősödő éveit éli.
Miért választotta ezt a hobbit? Hoz valamilyen hasznot vagy dicsőséget?
Ezt valaki vagy szereti csinálni és időt, pénzt, energiát nem sajnálva foglalkozik a galambászattal, vagy inkább bele se kezdjen! Természetesen költséges elfoglaltság, a jó minőségű táp, a vitaminok, a galambház, az oltások, na és a versenyeztetés. Persze van egy-két nagyon híres galamb alom, ami talán hasznot is hozhat a gazdáinak. De sajnos nálunk még mindig úgy van, hogy ha egy galambon holland vagy belga gyűrű van, akkor alapból többet ér, hiába sikeresebb egy-egy magyar galamb.
Milyen sikereket ért el a csapata? Mire a legbüszkébb?
Sok versenyen indulunk április-szeptember között, szinte minden második hétvégén utazik a csapat. Sok versenyen nagyon jól repülnek a fiúk. De amire a legbüszkébb vagyok, az a 2015-ben Döbelnben megrendezett bajnokság volt, ahol a Nemzeti Csapatbajnoki címet hoztuk el. Ezt a versenyt úgy kell elképzelni, hogy 14 406 galamb indult összesen, átlagosan egy csapat 10 versenyzőből állt. Tehát az én csapatomat is tíz galamb alkotta. A versenyen azt nézik, hogy mikor ér haza Döbelnből ugyanabból a csapatból a három leg-
gyorsabb madár. Az a csapat nyer, akinek az első három madara a legjobb három helyezést hozza el. Azaz, ha egy csapat egyik galambja bejön az első helyen, de a csapat 2. és 3. galambja mondjuk, csak a 2000. és a 11 400., akkor a csapat átlaga nem a legjobb, hiába jött be az első versenyzőjük az első helyen. Itt a három madár együttes teljesítményét mérik. A mi madaraink pedig csodás, világra szólóan sikeres eredményt repültek, ugyanis a 17., a 29. és a 39. helyre repültek be a 14 406 galamb közül. Olyan még egy csapatnak sem sikerült, hogy mindhárom madara az első ötvenen belül érkezett volna be. Pedig sok csapat kilométerben is kevesebbet repült, hiszen Győr sokkal közelebb van Döbelnhez, mint Gödöllő.
Ez elképesztő eredmény, méltán lehet büszke önökre Gödöllő. Kapnak elég figyelmet vagy valamilyen támogatást?
Nem mondanám, hogy sokat beszélnek rólunk, de azért már egyre több eseményre, intézménybe hívnak minket, hogy beszéljünk magunkról, mutassuk meg a galambokat főleg óvodásoknak, gyerekeknek. Ez nagyon jó, mert kiskorban kell megszerettetni az állatokat. Van egy helyiségünk, amit a város bocsátott a rendelkezésünkre, az úgynevezett vásártér, ahol verseny előtt begyűjtjük a csapatokat és onnan indulunk útnak. Sajnos abban a helyiségben nincs se víz, sem illemhely, ezért nem igazán alkalmas erre, de jobb, mint a semmi. Nagyon szeretnénk egy vízzel, villannyal ellátott kis épületet, az sokat emelne az egyesületi élet színvonalán.
Milyen perspektíva van ebben a sportágban, hobbiban Magyarország vagy akár Gödöllő számára?
Ez jó kérdés. A jövőt nem tudom, de azt igen, hogy mint sok mindenben, a postagalambászatban is Kína tört az élre, de ők mégis nagy figyelmet fordítanak a magyar galambászokra. 2011-ben komolyabban tanulmányozták és kiadványaikban elismerően méltatták hazánk eredményeit. Az is beszédes, hogy a Nemzetközi Postagalambászok Szövetségének elnöke magyar, Bárdos István, aki történtessen szintén gödöllői.
GDL
