Sümegen született, ám pár éves korától 1989-ig Erdélyben élt, ahonnan szülei származtak. Élete felét ott, másik felét az anyaországban töltötte. Erdélyi vagy inkább anyaországi magyarnak vallja magát?
10-15 éve egy-egy erdélyi utam során még azt mondtam: megyek haza. Ma már a szüleim sem élnek és itt is otthon érzem magam. A kertemben persze megtalálhatók Erdély kövei és II. Rákóczi Ferenc kastélyából egy zöld mohás tégla is. Talán csak a fenyvesekkel teli erdélyi táj hiányzik.
1989-ben jöttek át Erdélyből Magyarországra. Menekülniük kellett a bizonytalan kimenetelű vérzivataros időkben?
Feleségem, Emőke 1984-ben végzett orvosként. A 120 diplomázott magyar hallgatót Moldvába helyezték. Közben megszűnt a bukaresti televízió magyar adása, így a rádió magyar műsorának erdélyi tudósítója lettem. A gyerekek jobbára a nagyszülőknél voltak, a feltételek pedig egyre szigorodtak. Folyamatosan mellettem voltak a szekusok, így 1986-ben beadtuk a kitelepülési engedélyt. Ebben nem volt semmi kirívó, hiszen én Sümegen születtem. Igaz, csak a véletlen folytán, hiszen édesapámat 1943-ban besorozták és a zászlóaljukat oda vezényelték, édesanyám pedig jött utána. Végül a háború után kalandos úton visszatértünk Erdélybe. 1989-ben kaptuk meg az engedélyt, így két gyerekkel és két bőrönddel megérkeztünk a Keleti pályaudvarra.
Magyarországra érkezve rövid idő alatt az alkalmi munkától a Duna Televízió alapításáig gyors utat járt be.
Magyarországra áttelepülve egy restauráló brigádhoz csapódtam Hatvanban. Sosem felejtem el, amikor 1989-ben egy állványon állva, munka közben hallottam egy karakteres hangot a rádióban, aki Nagy Imre temetésén beszélt és kimondta: ruszkik haza! Akkor még nem gondoltam volna, hogy 10 év múlva ezzel az emberrel, aki az ország legfiatalabb miniszterelnöke (Orbán Viktor – a szerk.) lett, egyórás karácsonyi interjút készítek. Alkalmi munkáim mellett cikkeket is írtam, végül Bodor Pál beajánlott Szepesi Györgyhöz a rádióba.
Tavaly volt 30 éve, hogy megalapították a Duna Televíziót. Ez kevés ember életében adatik meg. Mondhatjuk, hogy sokrétű munkássága mellett ez élete fő műve?
Mindenképpen. Csoóri Sándor és felesége, Balogh Júlia hívott engem, akiknek sokat köszönhetek. A fél világot bejártam, maradandó emlékeket őrzök a szívemben. Ilyen volt a svédországi Ljungby, ahol egy egész utca székelykapukból áll és kemencében sütött kenyeret ettünk, vagy az egyesült államokbeli Ohio állam, ahol évente kétszer összejönnek a kint élő magyarok. Gosztonyi Péter hadtörténésznél való berni látogatásomat sem felejtem el soha. Főleg dokumentumfilmeket készítettem, leghíresebb ezek közül is a „Hagymakupolás honfoglalás”, amely az ortodoxia székelyföldi expanziójáról szól. Nagyon nagy hatású alkotás, nem csoda, hogy a szekusok mindenhol a nyakunkban voltak. A televíziótól való elválás viszont nem volt szép, 22 év szolgálat után élő műsorban kaptam a hírt, hogy nem vezethetem tovább a műsorom.
Lassan 20 éve gödöllői lakos, de élt Hatvanban, dolgozott Budapesten. Hogyan került Gödöllőre, miért éppen ezt a várost választotta lakhelyéül?
Hatvanban éltünk és feleségemmel mindketten Budapesten dolgoztunk, ez napi 120 kilométer, ami sok volt, ezért szerettük volna lefelezni a távolságot. Azt hallottuk, hogy Gödöllő egy élhető város. Többször megnéztük, tiszta és csendes volt, a település nagy része pedig zöld terület. Ráadásul korábbi lakhelyünk, Marosvásárhely szecessziós kultúrpalotájának üveg- és fal-festményeit a Gödöllői Művésztelep alkotói készítették. Gondolhatja, hogy érkezésünkkor az első utam a GIM házba vezetett.
A 2000-es években városi rendezvényeken is konferált. Úgy tűnt, talán még közéleti szerepet is vállal. Egy idő után viszont „eltűnt”. Mi az oka?
Közösségi ember vagyok, amelyhez jó alapokat kaptam erkölcsi és emberi tartásból a Bolyai Líceumban. 1963-ban például nekem kellett az iskolai búcsúztató beszédet tartanom. Az iskolában öt magyar és egy román osztály végzett. Az ünnepség előtt kijöttek a román elvtársak, s kérték, hogy románul hangozzon el a beszéd, de az igazgatóval nem hajlottunk meg. Pedig kemény idők voltak. Magyar tanárom minden óra elején felírta a táblára József Attila idézetét: „Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes.” Ilyen neveltetést kaptunk. A 2000-es évek közepén valóban konferáltam néhány műsort Gödöllőn és írtam is pár cikket. Újságíró vagyok, akinek a dolga kérdezni és nem politikát csinálni, azt hagyja a politikusoknak. De kérdezni őket is kell, csak ezt nem mindig szeretik. Itt, Gödöllőn sem…
Miben változott a város az elmúlt két évtizedben?
Készítettem Gödöllőről egy filmet „Vannak vidékek” címmel. Ebben a polgármester panaszkodik, hogy az M3 autópálya forgalma rázúdul a városra, de már kész a terv az elkerülő útra. Szintén ekkor mondta, hogy Gödöllő termálfürdő központ lesz, megtalálták hozzá a melegvizet. Másfél évtized telt el, de sem az elkerülő út, sem pedig a termálfejlesztés nem valósult meg. Egy 50 méteres uszoda jött létre az állam jóvoltából. Sajnos szemetes a település, mintha nem lenne gazdája.
Erdélyi emberként hogyan élte meg 2004-ben a kettős állampolgárságról szóló népszavazás sikertelenségét?
Megdöbbentem. A Duna Televízió élőben közvetítette. Én Rómából tudósítottam, s azt néztük meg: vajon hány olyan képviselő van, aki Olaszországon kívül él, s úgy látja el a munkáját.
Gémesi György ekkor a kettős állampolgárságért küzdött, létrehozta a Nemzeti Együvé Tartozás Napját, és emlékparkot is kialakított Gödöllőn. Mi a véleménye arról, hogy a Demokratikus Koalíció támogatását élvezheti majd a jövő évi önkormányzati választáson, amelynek elnöke (Gyurcsány Ferenc – a szerk.) épp a népszavazás ellen buzdított, elősegítve annak bukását, és akinek elveivel nagyon messze álltak egymástól?
Nem hinném, hogy Gémesi György osztaná maGyurcsány Ferenc véleményét. A mai magyar közélet tele van politikusi szélkakasokkal. Az ilyen elfogadja a hátszelet is, hogy hatalomban maradjon. Tényleg olyan nehéz elképzelni 33 év polgármesterség után, hogy megváljon a vezetői tisztségtől? Nem tudja elfogadni, hogy az utcán ne polgármester úrként szólítsák meg?
A polgármester számtalan alkalommal vallotta: ő semmit nem változott a kezdetek óta. Tényleg ekkorát változott volna a világ körülötte és az egykori jobboldalhoz képest?
A változás viszi előre a világot. Változunk mi is, ennek érdekében az embernek néha engedni kell az elveiből, ha a közösség jólétéről van szó. Ha csak azért, mert polgármester szeretne lenni, akkor nem.
Mi hiányzik Önnek leginkább 20 év után Gödöllőből a többi, hasonló nagyságú településhez képest?
Gödöllőnek tizenhat testvérvárosa van, amelyeket – főleg a távolabbiakat – szorgalmasan látogatnak is a vezetők. De nem csak a finn és holland településeket kellene meglátogatni, hanem Csíkszeredát, Zentát, Beregszászt vagy Dunaszerdahelyt is. Mind sokkal tisztább, jobban vigyáznak a környezetükre. Meg kell nézni, hogyan csinálják, mennyivel tudatosabbak! Gödöllő lehetne ökováros is, amit a 2007-es filmben Krassay László egykori alpolgármester úr is mondott.
Ön elnyerte a Pethő Sándor-díjat, a Julianus-díjat, az MTV Nívódíját és a sajtótisztesség-díjat is. Ha valaki, akkor Ön cseppet sem autentikus a média megítélésében, íróként pedig olyan tapasztalattal bír, amely szakmailag megkérdőjelezhetetlenné teszi a személyét. Hogy látja a gödöllői közéletet, különös tekintettel a város fő kommunikációs forrásként szolgáló médiumok szerepét, egyben felelősségét?
Van egy Szolgálat nevű újság, amely a polgármester szócsöve. Most már van az önök egyesületének is magazinja. Ami hiányzik, az egy helyi, informatív, kulturális, tájékoztató jellegű rádió. Amikor Gödöllőre költöztünk, Radnóti Lacival és még egy kollégánkkal szerettük volna megcsinálni Gödöllő Hangja néven. Ehhez csupán egy helyiség, két műsorvezető és egy zenei szerkesztő kellett volna. Pár cégnél kopogtattam, de nem jött össze, ezt azóta is hiányolom. De ott van a központban a volt városháza helyén felépült színpad. Üres. Hol vannak a helyi táncegyüttesek, a zeneiskolások, akiknek lehetőséget adhatnánk a szereplésre? Sokszor mondják Gödöllőre, hogy alvóváros, de valójában mi tesszük azzá.
GDL
