Valérie Perrin: Másodvirágzás – „Vannak történetek, amik nem tudnak békében nyugodni. De segítenek élni.”

Európa, a kultúra bölcsője. Hogy miért is kezdek így egy könyvajánlót? Mert imádom ezt a sokszínűséget. Ha az ember az európai nemzetek különféle irodalmát megtapasztalta, akkor szinte vakon felismeri, az adott írás, melyik nemzet írójának tollából származik. Gondoljunk csak bele: skandináv, orosz, francia, olasz, magyar és sorolhatnám, mind-mind sajátságos nyelvezettel és hangulattal bír.

Az én egyik kedvencem ebben a sokszínűségben a francia irodalom. Valérie Perrin „Másodvirágzás” című könyve egy olyan különleges regény, amihez foghatót még nem olvastam. Az olvasói tapasztalatok alapján megállapíthatom, ahány ember, annyi olvasat és megannyi érzelm.

A történet főszereplője Violette, egy francia kisváros temetőjének a gondnoka. Életének kezdete már maga egy életre szóló tragédia, ami a továbbiakban sem alakul úgy, ahogy azt a mesékben megszokhattuk. A nevelőotthonban nevelkedő fiatal lány megszökik a nagy Ő-vel, majd gyermekük születése után csak az egymás mellett élés maradt számukra. Aztán egy nap a férfi örökre otthagyja őt. Violette-nek maradt a temető és a kislánya, Leonine iránti végtelen szeretet 

Természetesen mindeközben megtudjuk, hogy lehet az élet legnagyobb tragédiáit békében, alázattal és elfogadással kezelni. 

Ezen tragikus események elmondója nem én leszek, hanem maga Valérrie Perrin, aki az utóbbi évek legnagyobb példányszámában elkelt francia regényét írta meg. 26 nyelvre fordították le, számos irodalmi díjat kapott érte. Olaszországban 2020-ban az év legolvasottabb könyve volt.

„Az elhallgatott szavak alámerülnek, és a lélek mélyén rikoltoznak”

Mravik Henriett
Fáma Könyvesbolt