Kezdjük mindjárt a település nevével. Több elképzelés is van arról, hogy honnan származik, mit jelent a Gödöllő név. Egy közkeletű magyarázat szerint a kecskegida, gödölye szóval van összefüggésben: gödölye ellő, vagyis egy olyan hely, ahol sok kecske születik. Ez azonban minden bizonnyal csak népi kitaláció, hiszen semmilyen utalás, feljegyzés nincs arra vonatkozóan, hogy Gödöllő környékén bármikor is olyan jelentős kecsketenyésztés zajlott volna, hogy az hatással lett volna a település nevére. Ennél jóval valószínűbb, hogy városunk neve egy személynévből (Gud, Guden, esetleg Gilet) származik még valamikor az Árpádok idejéből. Az évszázadok során több változatban is előfordult a neve (a korai oklevelekben például Gudullur, Gödöle), s hivatalosan csak 1868 óta hívják Gödöllőnek, így ennek most 155. évfordulóját ünnepeljük.
A térség minden bizonnyal lakott volt már az Árpád-korban is. Előbb Visegrád vármegyéhez, majd az abból kiváló Pest vármegyéhez tartozott. Első írásos említésére azonban egészen 1349-ig várni kell, amikor is Nagy Lajos királyunk egyik hű emberének Pohárus Péternek adományozta a pusztaként megjelölt „Gudulleu”-t és a hozzá tartozó erdőket. A család kihalása után a középkor végén előbb a Rozgonyi, majd részben a Hatvani család birtokába került. A török hódítás Gödöllőt és környékét is hamar elérte, Buda elfoglalásával egy időben (1541) ez a terület is török uralom alá került. Egy ideig még lakott volt, de a század végére elsősorban a tizenötéves háború dúlásainak következtében elnéptelenedett. Pusztaként utalnak rá, ami nem jelenti azt, hogy gazdátlan, kietlen terület lett volna. Volt birtokosa, aki a földeket bérbe adta és a szomszédos települések lakói művelték.
A 17. század közepén egy rövid időre újra lakottá vált, de a török kiűzését övező harcok következtében ismét elmenekültek az itt élők. A helység újjáéledése a 17-18. század fordulóján kezdődött, s a Vámossy és Hatvany család nevéhez köthető, akik ebben a korszakban település földesurai voltak. A Rákóczi-szabadságharc idejéből tudjuk, hogy legalább 16 gödöllői csatlakozott a kuruc seregekhez. Maga a szabadságharc egyébként hátráltatta egy kicsit a helységbe való visszatelepülést, hiszen a lakosságot két alkalommal is elköltöztették, hogy helyet adjanak a kuruc katonaság elszállásolására.
1710. március 22-én maga II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem is megfordult Gödöllőn, erről tanúskodik egy innen keltezett levele. Gödöllő életében az igazi fordulatot azonban az jelentette, mikor a Grassalkovichok birtokába került. A család három generáción keresztül volt a térség földesura. Grassalkovich I. Antal kezdte meg a gyönyörű, barokk stílusú kastély építését, amely több szakaszban zajlott, s végül II. Antal idején nyerte el ma ismert kiterjedését. Az idők során sok híres látogatója volt.
A legnagyobb név kétségtelenül a Grassalkovich grófot látogatásával megtisztelő Mária Terézia, de a reformkorban felkereste a kastélyt Széchenyi István és Petőfi Sándor is. I. Antalhoz köthető továbbá a máriabesnyői kegytemplom építése is, de a település református közösségét is új templomhoz segítette. Ebben az időben Gödöllő lakosainak száma a betelepítések következtében megduplázódott. A település jelentőségét 1763-ban kapott mezővárosi rangja is bizonyítja, melynek most van a 260. évfordulója. Ez többek között évi négy vásár megtartására adott jogot Gödöllőnek Úrnapja, Szent Péter és Pál apostolok, Szent Remigius, valamint Szent Luca ünnepéhez kapcsolódóan.
Az 1870-72. évi törvények aztán megszüntették a mezővárosi jogviszonyt. Gödöllő szerepet kapott az 1848-49-es szabadságharcban is. A szomszédságában zajlott az isaszegi csata, s rövid időre előbb Windischgrätz, majd Kossuth főhadiszállása is a kastélyban volt. A tizenhárom aradi vértanú egyikének, Török Ignácnak gödöllői származása pedig alighanem mindenki előtt ismert.
Közben a Grassalkovich család férfiágon való kihalása miatt a településnek új földesura lett. Báró Sina György vásárolta meg a birtokot 1850-ben, fia, Simon azonban hamarosan ismét eladta, a vevő ezúttal egy belga bank volt. S ezzel el is érkeztünk a kiegyezés évéhez, az 1867-es esztendőhöz.
Erdélyi Zsuzsanna
