A fenti mondatok, de azok inverzei is eszünkbe juthatnak, amikor a Köztársaság úton, egészen pontosan a szárítópusztai Sólyom utca bekötésénél, mindössze 1300 méterre a település lakott részétől (a Kikerics utca és a Bojtár Csárdától), Gödöllő irányába vezető oldalon megpillantjuk a képen látható „építményt”, amit nevezhetünk egy torz-képződménynek is.
Nem csalás, nem ámítás: ez a „valami” a szárítópusztai buszmegálló. Bizarr humorként is felfoghatjuk, hogy vele szemben, az út másik oldalán tábla utal arra, hogy európai kerékpárút hálózat részén tekerhetünk. A magasságát tekintve alacsony, buszváró funkcióját tekintve már használhatatlan építmény gondolata kinek, mikor és miért jutott eszébe, talán sosem tudjuk meg. Mindenesetre ott áll, és ránézve még abban sem lehetünk biztosak, hogy mi és mennyire tartja össze és egyben.
Egy biztos, hogy alulról nem egyszer kellő vastagságban szigetelt az építmény, mivel néha térdmagasságot is meghaladó szemét gyűlik össze benne, amit időnként kiürítenek, ezért a közegészségügyi veszély jelző is illene rá. Sajnos minél kijjebb kerülünk a városközponttól, annál inkább tapasztalható a főtértől megtett méterekkel egyenes arányban az elhagyatottság, gondozatlanság.
Így a nemrégiben hajléktalanok által „átmeneti szállásként”, illetve illegális hulladéklerakóként díszelgő jelenségre jelen cikk idézete helyett Mariana Leky 2018-ban megjelent könyvének címe sokkal jobban illene, amely így szól: „Amit csak a szívével lát az ember”.
GDL
