100 éve hunyt el Festetics Mária

Csillagkeresztes hölgy. Grófnő. Írónő. Gazdálkodó birtokos. Udvarhölgy. Halálának 100. évfordulóján emlékezünk meg róla.

Festetics Mária grófnő 1839-ben született a tolnai Festetics grófi család ötödik gyermekeként. Gyermekkorában megfelelő neveltetésben részesült, a Zala megyei Söjtörön cseperedett fel. A művelt, talpraesett Mari grófnő előtt kétféle jövő állt: férjhez megy vagy udvarhölgynek szegődik. A család közeli barátja és szomszédja volt Deák Ferenc, aki – látva édesapja gazdaságának bizonytalanságát is – javasolta, hogy szegődjön el Alcsútra József főherceg házához, Klotild főhercegnő mellé. 1871-ben Erzsébet királyné tett látogatást ott és a talpraesettsége, intellektusa okán megkedvelte a fiatal lányt, akit nem sokkal később felkértek, hogy legyen Erzsébet királyné udvarhölgye. Tudta jól, hogy ilyen ajánlatot egyszer kap az ember életében, mégis szkeptikusan fogadta, hiszen tartott a bécsi udvartól, ahol nem kedvelték a magyarokat. Deák Ferenc és gróf Andrássy Gyula határozottan támogatták, biztatták Mari grófnőt. „Úgy érzem magamat, mintha áru volnék, amit megvásároltak! Mennyivel jobb ez, mint a rabszolga kereskedés? De hát bizonyára így akarja Isten és talán még jó leszek valamire…” – vallotta meg naplójának, ami az idők során legalább 10 kötetesre dagadt.

Festetics Mária grófnő

Kis kapcsos könyvekben őrizte életének titkait, megfigyeléseit, ami nagyon izgatta a környezetének fantáziáját. Jó emberismerő volt, véleményét sosem rejtette véka alá, ami nem mindenkinek tetszett. A bécsi udvar pletykái bosszantották, különösen azok, amelyek, Erzsébet királynét becsmérelték. Harciasan védte őt a bécsi rossznyelvektől, ám Sisi hibáit is jól látta, bírálta is sokszor naplójában. Az udvarhölgy státusz jó keresettel, koszttal és kvártéllyal, meghatározott fizetett szabadsággal és társadalmi presztízzsel járt. Feladata az volt, hogy egész életében a királyné szolgálatára álljon. Mindenhová kísérte, titkári feladatokat látott el, társasága volt a hétköznapokban vagy utazások során is.

Az uralkodó feleségét mindig el kellett kísérni sétáira, a vadászatokra lóháton, és a hajóutakra utazásai során. Festetics Mária nemcsak intellektusával és éleslátásával emelkedett ki a többi udvarhölgy közül, hanem strapabíró képességével is: ő volt az, aki bírta tartani a tempót Erzsébet többórás gyaloglásai során. A tengeri utazást nem kedvelte, mégsem utasította vissza a szolgálatot. Élénk levelezésben volt a magyar kíséret tagjaival, köztük különösen jó viszonyt ápolt Ferenczy Idával, a híres felolvasónővel, ha éppen nem teljesítettek közös szolgálatot.

Az elmúlt időszakban a Gödöllői Királyi Kastély gondozásában jelent meg újra az „Útközben Erzsébet királynéval” című kötetben olvashatjuk azt az élénk levéláradatot, amelyet a magyar kíséret tagjai váltottak Ferenczy Idával az európai utazások során. A gödöllői kastélyban mindkét hölgynek saját lakosztálya volt. A szalonjában élénk társasági élet folyt esténként, Mari grófnő volt a társasági élet központja énekével, zongorajátékával, aktuálpolitikai meglátásaival.

Az Andrássy családdal jó viszonyt ápolt később is, gyakran vendégeskedett náluk a pesti házban és politizáltak a miniszterelnökkel. Egyik alkalommal megkérdezte, hogy vannak-e már miniszterjelöltjei, mire barátja így válaszolt: „Igen, maga. Mondta nevetve. Hét Festetics Marira volna szükség, mert a férfiak borzasztó vénasszonyosak. Rémítő dolog, hogy maga nem férfi. Több esze van, mint ezeknek mind együtt, könnyű volna velem dolgozni.”

Festetics Mária 29 éves szolgálati ideje Erzsébet királyné tragikus halálával ért véget 1898. szeptember 10-én, ezt követően a söjtöri kastélyába vonult vissza a családi birtok ügyeivel foglalkozni. Köztiszteletnek örvendett a környéken, sokat adományozott a szegény gyermekek taníttatására, söjtöri szegényház felépíttetésére. A grófnő 1923. április 16-án tért örök nyugodalomra 83 éves korában.

Villangó-Török Ivett

múzeumpedagógus