Az 1848 szeptembere óta zajló szabadságharc során decemberben indította meg a bécsi udvar a második nagy támadását Magyarország ellen Alf-réd zu Windisch-Grätz tábornagy vezetésével. Érdekesség, hogy az osztrák fővezér dédunokája, Windisch-Grätz Vince (1913-2005) 1931-ben érettségizett a Gödöllői Premontrei Gimnáziumban, az első végzős osztályban. Ő viszont már magyar érzelmű volt (Sárospatakon született és családja is akkor már Magyarországon élt), természetesen nem feledve osztrák (stájer) gyökereit. A sors fintora, hogy osztályfőnöke őt kérte fel 1926. október 6-án, az isaszegi csata emlékművénél tartott iskolai megemlékezésen az ünnepi beszéd megtartására. Vince elég diplomatikusan megoldotta a problémát, ugyanis a beszédében nem beszélt győztesekről és vesztesekről, hanem csak hősi halottakról. Később is mindig büszke volt a gödöllői diákéveire és rendszeresen eljárt 1989 után az öregdiák találkozókra. Ő ajándékozta a Premontrei Gimnáziumnak a magyar nemzeti színű iskolazászlót.
Az újabb osztrák támadás következtében a magyar Honvédsereg egészen a Tiszáig hátrált, feladva az ország nyugati felét. Görgei (1848-ig Görgey) Artúr tábornok felvidéki és Bem József (Józef Bem) tábornok erdélyi sikerei következtében megteremtődtek a feltételek, hogy a magyar csapatok jelentős részét összevonják a Tiszánál és egy nagy ellentámadást indítsanak. A haditervet Egerben dolgozták ki 1849. március 30-31-én Klapka György tábornok irányításával, az „ideiglenes” fővezér pedig Görgei lett. A terv lényege az volt, hogy az itt állomásozó magyar fősereg négy hadtestét kettéosztják. A legerősebb VII. hadtest (a volt Feldunai) Gáspár András vezetésével Hatvan felől támad a pesti úton Gödöllő irányába. A feladata az volt, hogy elhitesse az osztrákokkal, ez a valódi magyar fősereg. A másik három hadtest pedig, az I. (Klapka György), a II. (Aulich Lajos) és a III. (Damjanich János) pedig a Jászságon keresztül délnyugati irányba megkerüli az osztrák főerőket, akik Gödöllő térségében állomásoztak. A terv szerint a döntő csatára április 7-én került volna sor Gödöllőnél.
Április 1-jén megkezdődtek a hadműveletek. A tervek szerint megindult Gáspár hadteste, 2-án Hatvan-Boldog között megütközött Schlick hadtestével és győzelmet arattak. Így az osztrákok tényleg azt hitték, hogy a magyar fősereggel van dolguk. A másik három hadtest pedig (valódi fősereg) elindult Jászberény irányába.
Április 4-én azonban Tápióbicskénél beleütköztek Jellacic (Jellasics) hadtestébe, akit korábban, 1848. szeptember 29-én, Pákozdnál már egyszer megvertek a magyar honvédek. Most is sikerült legyőzni őket és kiűzni a faluból, azonban így lelepleződött a magyar haditerv. Windisch-Grätz összevonta a császári haderőket Isaszeg előtt és 6-án lezajlott a nagy összecsapás, amelyet Jókai Mór: Kőszívű ember fiai című regényéből is ismerünk, királyerdei csataként. Ez volt a szabadságharc egyik legnagyobb győzelme. Ebben óriási szerepe volt a magyar katonák hősies helytállásának és Görgei személyes fellépésének, bátorításának is. Azt mondta: „Ma kell győzni, vagy mehetünk vissza a Tisza mögé!” Gáspár hadteste Bagnál állomásozott és várta a tervezett másnapi csatát Gödöllőnél. Ő nem tudott róla, hogy az már 6-án lezajlott Isaszegnél. Igaz, hogy nélkülük is győztek a magyarok, de mivel nem indult meg a csapataival, így nem sikerült csapdába ejteni az osztrákokat.
Másnap, 7-én a magyar csapatok bevonultak Gödöllőre. A sikerek hatására megérkezett Kossuth Lajos is Debrecenből (az ideiglenes fővárosból), aki ekkor az Országos Honvédelmi Bizottmány (az ideiglenes kormány) elnöke volt, gyakorlatilag az ország vezetője. A gödöllői kastélyban találkozott a tábornokokkal és lezajlott a haditanács. Többek között itt békült ki Kossuth és Görgei, össze is tegeződtek. A kapcsolatuk még a téli hadjárat idején romlott meg. Kossuth a legnagyobb elismeréssel szólt a hős katonákról és a kiváló hadvezérekről. Itt ismertette az elnök a Habsburg-ház trónfosztásának tervét, amelyre egy hét múlva sor is került a debreceni református Nagytemplomban. Módosították a haditervet. Több célt tűztek ki: felszabadítani Budát, Komáromot és csapdába csalni az osztrákokat, majd döntő vereséget mérni rájuk. A tervezet szerint, most Aulich II. hadteste kapta a csali szerepét. Nekik kellett támadniuk Kerepes irányában Pest felé és elhitetni az osztrákokkal, hogy ők a fősereg.
Ezalatt a másik három hadtest feladata Görgei vezetésével északnyugat felé, a Dunát megkerülve, a Felvidéken keresztül eljutni Komáromig. A legenda szerint az éjszakát Kossuth abban a szobában és ágyban töltötte a kastélyban, ahonnan aznap reggel még Windisch-Grätz kelt fel és menekült el. Őt Ferenc József uralkodó 6 nap múlva le is váltotta a sorozatos kudarcok miatt. A magyar katonák pedig azokat a bográcsokban rotyogó őzpörkölteket ették meg, amelyet az osztrákok még maguknak készítettek, de már a honvédek fogyasztottak el. Így lett Gödöllő nagyon fontos helyszíne a szabadságharcnak.
Az új haditervnek megfelelően Aulich hadteste megindult Kerepes felé és április 24-én bevonult Pestre, ahol megkezdte Buda ostromának előkészítését. A másik három hadtest pedig megindult Veresegyház irányába. Április 10-én Vácnál, 19-én pedig Nagysallónál verték meg a császári csapatokat, majd 22-én szétzúzták az osztrák ostromgyűrűt Komáromnál. Azonban a Dunán való átkelés elhúzódott, de 26-án egy újabb csatában megverték az osztrákokat. A maradék osztrák erők azonban kicsúsztak a készülő bekerítésből és visszavonultak Győr felé, majd egész Bécsig menekültek!
A magyar Honvédség így három hét leforgása alatt hatszor verte meg az osztrákokat, akik ugyan hasonló erőt képviseltek, de azért jobban felszereltek, képzettebbek voltak. A lelkes magyar katonák és a hadvezetés azonban ki tudta egyenlíteni, majd pedig a maga javára tudta fordítani az esetleges különbségeket. Az osztrákok üldözésére már nem volt lehetőség, többek között a lőszer utánpótlás akadozása miatt (messze, Nagyváradon működött a fegyvergyár, a későbbi aradi vértanú Lahner György vezetésével). Ezek után Görgei a fősereggel Buda alá vonult és május 4-én megkezdődött a vár ostroma. 17 napos küzdelem után május 21-én sikerült visszafoglalni a budai várat. Ezzel a fényes diadallal ért véget a dicsőséges tavaszi hadjárat. A rendszerváltás után ez a dátum lett a Magyar Honvédség Napja, az addigi pákozdi diadal (szeptember 29.), a Fegyveres Erők Napja helyett.
1989-óta minden évben lovas hagyományőrző egyesületek végig lovagolják a tavaszi hadjárat útvonalát és „újrajátszák” a győztes csatákat, köztük az isaszegit is, amely alkalmakkor ünnepség keretében fogadják őket a kastély udvarán.
Lencsés Barna
