Kérdezni azért még szabad?

Régóta tapasztalható Gödöllő város testületi üléseit látva és hallgatva, hogy a párbeszéd legtöbbször korántsem objektív és tényszerű, mivel szinte minden kérdésre és hozzászólásra kitérő és érzelmi választ ad a városvezetés. Furcsa helyzet állt elő a március 16-i képviselő-testületi ülés egyebek napirendi pontja során is, amikor a Szövetség Gödöllőért képviselői több, egyszerű és helyi ügyekben tettek fel kérdéseket.

Ha megnézzük az elmúlt három és fél év testületi üléseit, akkor a napirendi pontok több mint 95% arányában a városatyák egyhangúan hagytak jóvá határozati javaslatokat és rendeleteket. A két héttel ezelőtti ülés még különlegesebb volt, hiszen az előterjesztett 16 napirend 25 határozati javaslatának mindegyikét közösen fogadta el a 15 tagú városi grémium kevesebb, mint egy óra alatt. Mindezek után az egyebek napirendi pontban a Szövetség Gödöllőért képviselői számos kérdést fogalmaztak meg, amelyekre nem várt válaszok érkeztek elsősorban Gémesi György polgármester részéről, de felsorakozott mögé több lokálpatrióta képviselő is.

Török Sándor afelől érdeklődött, hogy megtörtént-e már a városháza-beruházás munkálatainak befejezése nélkül levonult generálkivitelező és az önkormányzat közötti elszámolás, valamint a város tervez-e kötbérigény érvényesítést? A jegyző válaszában jelezte, hogy az elszámolás folyamatban van, de a helyzetből adódóan mások a kivitelező és a város táblázatának számai. Az ülés másnapján ültek le a vállalkozóval megtárgyalni a számbéli eltéréseket és kérdéseket. Remélhetőleg mára tisztázták a felek a fennálló vélemény különbségeket. A kötbér igényt csak az elszámolás végén indítanák, mivel ha addig bármilyen kérdéses tétel még felmerül, akkor azt egyben tudja érvényesíteni a város.

Péterfi Gábor úgyis, mint önkormányzati képviselő és mint a Történelemoktatók Szakmai Egyesületének vezetőségi tagja beszámolt a testület előtt, hogy milyen segítséget tudott nyújtani egy 2021-ben elakadt projektben. A Teleki Pál egyesület egy harangláb felállítását tervezi a máriabesnyői temetőben az egykori miniszterelnök sírjához közel. Az egyesület elnöke, Jeney László kereste meg a képviselőt, hogy segítsen ebben a témában. Mondhatjuk: kár volt a közös együttműködés igyekezete, mivel a polgármester kérte, hogy a javaslatokat adja oda az egyesület elnökének és köszöni, hogy ilyen aktív a képviselő, de gyakorlatilag kerek-perec kijelentette, hogy ez a város és az egyesület projektje, a részletekről is az egyesülettel kíván tárgyalni és megkötni a megállapodást. Péterfi Gábor az egyebekben nem kapott viszontválaszra szót, de gondolatait a 6. oldal hasábjain közöljük.

Máthé László megkérdezte, hogy elkészült-e már a blahai Perczel Mór utca közvilágítást helyettesítő fejlesztés pénzügyi elszámolása és mennyibe került a műszaki megoldás kivitelezése? A telepítést – máig érthetetlen okokból – a Blaháért Társaság Egyesület végezte el a várostól 2021-ben kapott 2.000.000 forintos támogatásból. A képviselő továbbá nehezményezte, hogy az egykori okirat alapján a mindenkor megválasztott képviselő is a társaság tagja, aki a civil mozgalmon keresztül is segíti a körzetben élőket. Kiderült, hogy nincs még elszámolás, hiába kaptak erre támogatást másfél éve és el is készült idén februárban. Molnár Gergely lokálpatrióta képviselő válaszából kiderült, hogy itt valami nincs rendben. Először a tisztelet csekély jelét sem mutatva kérte Máthé László képviselőtársát, hogy a város kasszájából kapott támogatásról ne a testületi ülésen érdeklődjön, hanem vegye fel a telefont, hívja fel és kérdezze meg őt. Ezek alapján a közpénz elköltése magánügy lenne a városban? Ez minősítésre sem alkalmas üzenet. A kioktatás után elmondta, hogy az elszámolásnak két számlája „lesz”, amiből az egyik a napelemes lámpákról szól majd, a másik pedig a fémtartó eszközök vásárlását igazolja, míg az elvégzett munka önkéntesek által valósult meg. A februári teljesítést jövő időben tolmácsolta, majd hozzátette, hogy a támogatás 95%-át fedi le az összeg. A megválasztott képviselő tiszteletbeli egyesületi tagságára pedig Molnár Gergely, Gémesi György és Györfi Beáta is reagált, akik jogi és operatív értelemben is felkészültek voltak, hogyan ne kelljen a civil mozgalom motorja, néhai Bucsy László elnök kérését tovább éltetni az egyesület munkájában, akár csak hagyomány tiszteletből is. Mivel Blahán a megválasztott képviselő nem a lokálpatrióta csapat tagja, ezen nem is csodálkozunk.

Kolozs Csaba örömét fejezte ki, hogy Petőfi Sándor születésének bicentenáriumi ünnepére, valamint az 1848-as szabadságharc és forradalom 175. évfordulójára megújult a Petőfi szobor. Ugyanakkor megkérdezte, hogy a felújításra szánt négy millió forintos előirányzatból mennyibe kerültek végül a különböző munkafázisok. Jegyző úr válaszából kiderült, hogy egyedi felkérés volt és nem pályáztatás, a vállalkozó pedig belefért a keretbe. Bárdy Péter nem értette az elszámolás firtatását, miért kérdezi ezt meg bárki. A februári költségvetési vita során még korrekten ezt mondta: „fontosnak tartottuk, hogy erre az évfordulóra megújuljon a szobor, mégha nem is volt annyira rossz állapotban”. Majd rá egy hónapra a polgármester szerint „izgalmas” kérdés után nem a jegyzőhöz fordult, hogy küldje el az elszámolást, hanem hosszasan próbálta igazolni, hogy számukra fontos a szellemi és az épített kulturális örökség védelme.

Kocsi Tamás a sor végén megkérdezte, hogy a hotel-per első körös lezárulta után mennyi pénzt sikerült behajtani Komlós Jánostól, illetve cégétől, az Öresund Kft-től? A polgármester válaszában kitért rá, hogy folyamatban van az ügy, ami nem öt perces történet lesz, mint ahogy a most lezárult perek sorozata is 8-10 évig tartott. Ezzel egyben arra is utalt, hogy nem lesz ebből gyors bevétele a városnak, így a Gémesi György vezette csapat által sokszor „sikertörténetnek” titulált ügy végére még valószínűleg sokat kell várni.

A polgármester utolsó, szokásos monológjában kifejtette: nem boldog és megdöbbenti, hogy mindenbe belekötnek egyes képviselők ahelyett, hogy örülnének, mivel egy nappal korábban még közösen ünnepeltek. Majd hosszú és emocionális értekezésbe kezdett: miért nem azt mondják képviselőtársai, hogy „milyen jó, hogy együtt voltunk az ünnepen”, hanem e helyett a városháza beruházással és a Komlós ügyből származó bevételről kérdezik. De ezzel nem fejezte be, hanem megvádolta és minősítette is a képviselőket, „kínlódásnak” nevezte a munkájukat, akik utasításra cselekednek ahelyett, hogy együttműködnének vele, a város vezetőjével. Igen, régóta erről szól Gödöllő közéletének kommunikációja, együttműködni a polgármesterrel, nem a városért, az itt élő emberekért.

Ezt lassan mindenki érti és látja, de a demokrácia alapszabályait ismerve: azért kérdezni ugye még szabad?

                  SZG