Húsvét ünnepén a hívők Krisztus feltámadására emlékeznek, ekkor ér véget a 40 napos böjt, a hústól való tartózkodás. Innen ered a nálunk is használatos hús-vét elnevezés: az a nap, amikor ismét húst vettek magukhoz az emberek. Az ortodox többségű területeken még tartják a szigorúbb szokások: böjt alatt nemcsak a hústól, de minden állati eredetű élelmiszertől (tej, sajt, tojás) is tartózkodnak a hívők.
Húsvéthoz számos népszokás kötődik, ilyen például az ételszentelés, kántálás, locsolkodás. Húsvét vasárnap a reggeli szentmisén került sor a húsvéti ételek (sonka, kalács, tojás) megszentelésére. Ezek étkezés utáni maradékát is gondosan kezelték: sok helyen például a húsvéti sonka csontját kiakasztották egy gyümölcsfára, így biztosítva a jó termést, illetve a kalács morzsájával nyáron kereszt alakjában meghintették a gabonaföldeket a verebek kártevése ellen. Régen ugyancsak húsvétkor zajlott a valószínűleg nem keresztény korból származó gyökerekkel rendelkező ún. határkerülés, amikor a pap a feltámadási kereszttel végigjárta a falu határát, hogy megvédjék a tavaszi vetést a fagytól, a jégveréstől és a gonosztól.
Húsvét legismertebb szimbóluma a pirosra festett tojás. A festett, díszített tojás már a kereszténység előtti időkben is ismert volt, a tavasszal megújuló természetet jelképezte. A piros tojás mellett idővel megjelentek a más színű tojások, valamint elterjedt a tojások viasszal való díszítése (írókázás) is. A motívumok geometrikusak, a reneszánsz és barokk virágornamentika elemeit tartalmazzák, de beépült a díszítésekbe a török hímzések motívumkincse is. Jellegzetes és gyakori motívum a gereblyés, tyúklábas, barkaágas, búzavirágos díszítés, valamint megjelenik a tulipán, barka, gránátalma sokféle változata. Az írókázott tojások motívumai valamikor különböző üzeneteket közvetítettek: egészséget, szerelmi vallomást, védő, oltalmazó kívánságokat.
A kereszténységben a tojás az élet, az újjászületés szimbóluma. Ahogy a tojásból új élet kel, úgy támadt fel Krisztus is a sírjából az emberek megváltására. Egyes magyarázatok szerint a tojáshéj az Ószövetséget, a belseje az Újszövetséget jelképezi, piros színe pedig Krisztusnak az értünk hullott vérére emlékeztet. A tojás liturgikus-szimbolikus jelentése az idők folyamán elhalványult, ajándékozási tárgy lett belőle, és idővel megjelentek a színes csomagolópapírba csomagolt csokitojások. Magyarországon egyedülálló a Míves Tojás Múzeum Zengővárkonyban, amely gyűjteménye több ezer tojásból áll és 22 ország 55 tájegységéből származik.
A 19-20. század fordulóján Gödöllő, mint nyaraló település lett ismert az országban. Sokan érkeztek ide Budapestről, hogy tavasztól őszig itt lakjanak, és a családfő innen járt be a fővárosba dolgozni. A város állandó lakossága is megnövekedett: Gödöllő vonzotta a betelepülőket a környékről. A mezővárosba beköltözők igyekeztek mielőbb „belesimulni” a városias életbe: elhagyták a falusi népszokásokat, amelyeket ódivatúnak tartottak. Sajnos így már a két világháború közötti időszakból sem ismerünk jellegzetes néphagyományokat, népszokásokat, amelyek a húsvét időszakához köthetők városunkban.
GDL
