Te miben hiszel?

Valaki egyszer azt mondta beszélgető társának egy buszmegállóban várakozva, hogy ő bizony nem hisz semmiben. Erre az illető megkérdezte, hogy mikor jön a busz, mire az illető így válaszolt:
„Pontosan tíz perc múlva.”
„Na látod – mondta erre a barátja -, mégis hiszel valamiben. Te a menetrendben hiszel!”
Olykor azon kapja az ember magát, hogy gyorsan változó bizonytalanságokban hisz, míg a biztosan bekövetkezőkben kételkedik. Hogy inkább bízik valamiben, ami emberi találmány, mint abban, ami Istentől való… Hogy homokra építkezik, s nem a kősziklára. Mert vajon van-e biztosabb, erősebb, megtartóbb, mint az, amin a pokol kapui sem vesznek erőt, mint az, ami, bár ég és föld elmúlik, de maga semmit sem veszít érvényéből – Mint Ő, aki halált poklot letiporva él és uralkodik mindörökkön örökké. Történettel kezdtem, történettel fejezem is be.
Két szamár sétált Jeruzsálemben, amikor az egyik megszólalt:
„Tegnap Jézust vittem a hátamon és az emberek énekeltek és kiáltoztak, elém dobálták ruháikat, hogy azokon járjak, ma meg rám se hederítenek.” Mire megszólal a másik: „Ez már csak így van barátom, Jézus nélkül mi semmik vagyunk.”
Virth József OFMCap
Gödöllő-Máriabesnyő Nagyboldog-asszony Bazilika plébánosa
Krisztus új dimenziót nyit

A feltámadás misztériumát nem tudjuk megérteni, de részesülni tudunk belőle: Krisztus, miután „alászállt a poklokra”, legyőzte a sátánt, és megnyitotta mindannyiunk számára az Üdvösség lehetőségét. Krisztus feltámadása egyszer és mindenkorra megváltoztatta az emberek életét – de talán ma is sokan vannak, akik erről mit sem tudnak. Azt, hogy a halál nem az ember létezésének a végpontja, talán egyre többen értik, érzik, elfogadják. Ha ezt megértjük, akkor tudjuk, hogy a halál egy nagy átmenet, úgy, mint a születés. A kérdés csak az, hogy hová megyünk át? A feltámadás óta a lehetőség adott, hogy Istennel együtt éljük az örökkévaló életünket – az oda való eljutáshoz azonban az aktív közreműködésünk szükséges. Isten végtelen szeretete megnyilvánult, a halál sötét vermébe is az ember után jött, hogy megszabadítsa. Krisztus most is nyújtja felénk a kezét, és várja, hogy mi is nyújtózkodjunk Felé. Ez az igazi új dimenzió, ami a testünkkel nem érzékelhető, de az ember lelke mégis elmondhatatlan boldogságba kerül Isten jelenlétében. Ezt az örömöt tapasztaljuk meg húsvétkor, ha felkészültünk a Feltámadottal való találkozásra, és ebbe az örömbe tudunk egyre jobban elmélyülni, ha a mindennapi életünkben is törekszünk Isten felé, és viszonozni próbáljuk az Ő szeretetét.
Gulybán Gergely
Gödöllő görögkatolikus parókusa
Erő az újrakezdéshez

Minden húsvétkor valami végtelenül egyszerű dolog történik. Ott állunk egy üres sírnál és a szívünkben valami elindul. Érezzük a reményt, az erőt, ami az üres sír látványából áramlik felénk. Isten ereje ez, az erő, amely arra is képes volt, hogy egy halottat életre támasszon. Olyan erő ez, ami megmozgatja a világmindenséget és ami a szívünket is meg akarja mozgatni. A feltámadással Isten fel akarja forgatni az életünk. Kifordítani a mi kis világunkat a sarkából, megmutatni, hogy innentől nincs lehetetlen. Legnagyobb ellenségünket, félelmeink netovábbját, a halált, az Isten legyőzte. Megmutatta mindannyiunknak, hogy az élet sokkal több, mint amit eddig ismertünk, van tovább, van cél az ember életében. „Mit tegyünk férfiak, testvérek?” – hangzott a kérdés az első pünkösdön az apostolok felé. Péter apostol megtérésre és a keresztség szentségének felvételére biztatja őket, mert ezzel válhatnak Krisztusivá. Idei húsvétunk legyen az újrakezdés ünnepe, merjünk az üres sírtól úgy elindulni, hogy most jobb leszek, mostantól másképpen fogok élni.
Kovács András
Gödöllő Szentháromság Templom plébánosa
Feltámadás Gödöllőn

A ravatalozó be volt zárva. Húsvétvasárnap reggel hét óra volt. Hideg kora tavaszi idő volt, fújt a szél, a nap halvány és erőtlen sugarai épp elérték a ravatalozó ajtaját. Körben férfiak és nők énekeskönyvvel a kezükben követték a feltámadási szertartást. Áhítatos csend volt, a város főútján se zúgtak még az autók. A református lelkipásztor a feltámadási igéket olvasta a Bibliából. Egyszer csak valami neszezés hallatszott a lelkipásztor háta mögül. Hátranézett de ott csak a bezárt ravatalozó dupla nagyajtaja volt. Élő lélek nem volt a temetőben rajtuk kívül. Aztán a kaparászás még jobban hallatszott. Egyszer csak csikordul a zár, minden szem döbbenten meredt a bezárt ravatalozóra: Mi történik itt? 2000 éve ugyanilyen döbbent értetlenséggel álltak Jézus sírja előtt. Aztán egy pár másodperccel később kinyílt a ravatalozó ajtaja. Beáradt szemből a reggeli fény, és a temetőszolga kilépett a fényre. Azt hittük itt a feltámadás. Feltámadás Gödöllőn. Benne lettünk volna a TV-ben, és mindenki nyilatkozott volna: „Én tudtam, hogy van feltámadás, csak most épp a wellness szállóba indultunk, ezért nem voltam ott” – mondaná egy lelkes interjúalany a riporternek. Mások talán bizonyítékot követelnének, csalást sejtenének: „Ezek a tévések mindenre képesek, hogy növeljék a nézettségüket”. Akik pedig gyászolnak valakit, talán éppen haldokló önmagukat, azok rohannának a temetőbe, látni a csodát. De nem volt feltámadás Gödöllőn. Csak lesz. Ezért mindenki hazament, mintha nem történt volna semmi. Ez is egy húsvét a sok közül, amikor nem történik semmi. De az első húsvétba belerendült a város, az ország, a világ is. Mert feltámadott a megfeszített üdvözítő. Őrá emlékszik minden húsvét, őt várjuk, imádjuk keresztyének most is.
Balogh Tamás
Gödöllő református lelkipásztora
Az elválaszthatatlanul egy

Hajlunk arra, hogy az ünnepeket aszerint értékeljük, hogy lelki alkatunkhoz melyik áll közelebb. Talán nagypéntek és húsvét esetében érhető legjobban tetten ez a gondolkodás „Melankolikus alkat vagyok, hozzám a nagypéntek közelebb áll.” – mondhatja valaki. „Szangvinikus alkat vagyok, engem inkább húsvét érint meg.” – így a másik. Azonban az evangéliumok egészen egyértelművé teszik, hogy nincs választási lehetőségünk. Igaz, hogy nagypéntekről egy szó jut eszünkbe: kereszt. Húsvétról pedig egy másik: üres sír. Igaz, hogy mintha két világrend lenne egyik és a másik. Az egyik jelszava a halál; a másiké az élet. Mégis meg kell látnunk és hallanunk, hogy Jézus Krisztus halála és feltámadása elválaszthatatlanul egy. Mégpedig azért, mert mindkettő Isten szeretetének hatalmáról és erejéről beszél. Nagypéntek arról, hogy mi volt az ára ennek a szeretetnek Isten részéről, és hogy éppen a vele való szembenállásunk miatt volt szükség ilyen drága ajándékra. Húsvét pedig arról, hogy a halál, az elmúlás világában Jézus feltámadása megtörte a halál erejét, és világosságra hozta az elmúlhatatlan életet. Ragadjon hát magával minket az ünnep és az Ünnepelt élet változtató ereje!
Lőrik Levente
Gödöllő baptista lelkipásztora
A határok megszűnése

Kedves Gödöllőiek! Az evangélikus gyülekezet lelkészeként köszöntök mindenkit nagy szeretettel. Húsvét számunkra is az egyik legmélyebb teológiai tartalommal bíró ünnep, ezért fontos, hogy készüljünk rá és meg is éljük. Az ismert eseményekben megjelenő isteni szándék és akarat úgy értelmezhető, hogy Isten képes megszüntetni és eltörölni az emberi élet határait. Jézus feltámadásával megszűnt a halál, mint végső határ, de megszűnt a fájdalom, kilátástalanság, erőtlenség, veszteség okozta határ is. Az ünnep minden évben üzeni mindezt. A ma kérdése, elér-e hozzám, megérint-e engem? Kedves Olvasó! Pál apostollal érezhetjük együtt, hogy Isten a hitet, reményt és szeretetet akarja megteremteni, megerősíteni mindannyiunkban. Ha ez a csodálatos hármas elevenné válik bennünk, életünk is azzá válik. Még egy rövid imádsággal kívánok mindenkinek áldott ünnepet! Uram! Tedd élővé bennünk a hitet, a reményt és a szeretetet, hogy mindaz, amit szólunk, teszünk és megélünk, ne legyen hiábavaló!
Albert Gábor
Gödöllő evangélikus lelkipásztora