A másfél évig tartó szabadságharcunkat végül két nagyhatalom tudta eltaposni, amely végén az egész nemzet együtt jutott el az áprilisi törvények eufóriájától az aradi vértanúk kivégzéséig. De ebből a véres megtorlásból is feltámadtunk, ami által egy össznemzeti ellenállást kifejezve nemzeti zarándoklat szerveződött Mariazellbe 1857-ben, amin a Habsburg uralkodóház is csodálkozott. Petőfi és a márciusi ifjak forradalmi hőstettei után mintegy húsz évvel történt meg 1867-ben a kiegyezés, majd kezdődtek meg a magyar felemelkedés évtizedei.
A szabadság új értelmezést nyer az elmúlt évszázadok hőseinek cselekedetét és a jelen világban zajló fejlemények párhuzamát látva. Egyrészt az idén bicentenáriumát ünneplő Petőfi korához képest az emberi szabadság és jólét nagyon sokat változott, össze sem hasonlítható világban él a társadalom jelentős hányada. Azonban az is tény, hogy éppen a szomszédunkban több mint egy éve zajlik egy háború és a világ számos országában jólétről sem lehet beszélni. Az egykori forradalmi hevületben izzó fiatalok nem voltak tudatában különböző médiák hírcsatornáin keresztül a felettük zajló hatalmi viszonyokról, így bátran és hősiesen lázadtak az akkori rendszer ellen. Manapság sajnos saját szemünkkel és az infokommunikációs társadalom különféle eszközein át látjuk a manipulált hatalmi világ gazdasági és önkényes cselekedeteit, a világhatalmak hogyan szeretnének még többet, még nagyobbat hasítani mindannyiunk közös „tortájából”. A magyarok számára talán leginkább közös hasonlóság a múlt és a jelen között, hogy a reformkorban komoly törekvés volt belülről építkezve a magyar gazdaság és a társadalom megváltoztatására, manapság pedig éppen fordítva, mások szeretnék irányítani és megmondani a magyar társadalomnak, hogyan éljen.
Gémesi György, városunk polgármestere ünnepi beszédében megkérdezte az ünneplők előtt, hogy vajon mi lenne, ha megjelenne Petőfi Sándor a főtéren és megkérdezné a gödöllői emberektől, hogy számára mi fontos belőle, miért csak a város lakosságának egy kis része ment ki az ünnepi eseményre. Ha ismerjük Petőfi hitvallását, akkor az sokatmondó és valóban szól a ma emberének. Úgy tartotta, hogy az emberiség célja a boldogság, a boldogság elérésének eszköze pedig a szabadság, ami a világ célja kell, hogy legyen. Amikor a világ hatalmai azon ügyködnek, hogy saját maguknak több legyen, akkor Petőfi a magyarok mellett kiállva felemelné szavát a szabadság, egyenlőség és testvériség mellett. Ma látná, hogy mi történik a szomszédunkban, ismerné ennek viszonyrendszerét és a magyar emberek szabadságának elérése érdekében bizonyára jelen helyzetben a békét szeretné az országnak. Ugyanis a reformkor után az 1848-as szabadságharc és forradalom másik legfontosabb üzenete a nemzeti szuverenitás, a polgári átalakulás, valamint a függetlenség és az alkotmányos berendezkedés kivívása volt.
Városunk vezetője idén először mondta ki, hogy nemzeti liberálisnak tartja magát, aki szívében és lelkében is azonosulni tud Petőfivel. Ez a 21. században már nem olyan egyértelmű, mint két évszázada. A liberalizmus a szabadelvűségen és a szabad gondolatok eszmerendszerén kívül az egyén szabadságát, az „énközpontúságot” jelöli meg, mint legfontosabb emberi és politikai célt. A nemzeti értékrend egy ország kultúráját és történelmi azonosságtudatát fejezi ki, aki ragaszkodik az ország közösségéhez és annak tradíciójához. A reformkor idején ennek komoly létjogosultsága volt, amikor II. József osztrák főherceg, cseh és magyar „kalapos király” halála után eljött a nemzeti ébredés Magyarországon. Petőfi az egykori nemzeti liberális szellemi és politikai irányzat értékrendjét klasszikusan képviselő Kossuth Lajossal éppen a nemzetépítési folyamatot kívánta előmozdítani, a magyar nemzet polgári összetartozását és a szabadságjogok biztosítását hangoztatva. Kossuth ekkor vált az ország kormányzójává alig egy évvel a szabadságharc kitörése után a világosi fegyverletételig. Ehhez képest a mai Magyarország szuverén ország, viszont éppen idegenek akarják megmondani a magyar nemzet számára, hogy mit kellene tennie ahhoz, hogy a világ politikai berendezkedésének országunk is megfeleljen. A nemzeti liberális értékek így ma már tágabb értelemben, az európai és harmadik országbeli hatalmak szabadelvűségéhez köthető eszméket és hagyományokat jelentenek, ami a „nemzeti” unió vagy egyesült államok kiteljesedésében gondolkodik. Emiatt ez mára nem egy-egy ország nemzeti identitástudatának erősödését jelenti, mint például a Magyarországon történő aggasztó népességfogyás elleni rendkívüli küzdelem, hanem a határainkon kívül élő, sőt akár az európaitól eltérő kultúrájú népesség korlátlan beengedését érti. A jelenkor eseményeit látva a liberális alapértékek miatt érezhetünk aggodalmat az ország szuverenitását féltve, amikor különféle ideológiai eszmékkel és jogállamisági mechanizmusok által nyomást gyakorolnak az ország nemzeti önrendelkezésével szemben. A közelben folyó háború is ennek előretörését erősíti fel, mivel látjuk, hogy a globális és szabadelvű hatalom mit művel a világgal.
Petőfi verséből a jelenkort látva borítékolni lehet, hogy nemzetének szabadság megmaradásáért harcolna, maradjon meg szuverénnek Magyarország, így a forradalmi hevület helyett a békéért tenne erőfeszítéseket. Allegorikus versében is kettős érzelem fut végig, amivel elsősorban a tenger háborgását mutatja be, ami a nép erejét jelenti, a tengeri vihar pedig magát a forradalmat. Forradalmi látomásverseiben egyébként is felismerhetjük, hogy azok nem a társadalmi változás költeményei, hanem az apokalipszis nyelvét beszélik, amikor Isten lezárja az emberi történelmet és majd kiderül a végső ítélet. Ha nem változik meg a világ körülötte, akkor előrevetíti a világ végét, de nem jeleníti meg sehol az Isteni megváltás mozzanatát, ami egy sajátos istenkép részéről.
Hamarosan a keresztény világ Krisztus kereszthalálát és feltámadását ünnepli, aki a hatalmat is másképp gondolta és mutatta meg a világ számára. Jézus nem harcra hívta az embereket és nem is okolta őket, ha egy-egy beszéde során kevesen voltak körülötte. Több mint 2000 éve szeretetével mintát mutatott a közvetlen munkatársainak és az ott élő népnek. Úgy vitt végbe forradalmat, hogy vállára vette a keresztet az emberiség bűnéért cserébe és vállalta a kereszthalált értünk, majd feltámadásával megmutatta, hogy a halál után is van élet. Húsvét üzenete egyben azt is jelenti, hogy érdemes önző létünk helyett az embertársainkért és a közösségért cselekedni, nem hatalmaskodni a másikon és szimplán túlélni a magunk életét. A saját akaratunkról történő lemondás az egyéni hatalom megtartása helyett egy szebb és jobb világ felé viszi a társadalmunkat. Ez igaz világszinten, az országban és azon belül Gödöllőn is.
Krisztus után két évezreddel és Petőfi után két évszázaddal Magyarországon és Gödöllőn vajon a békét vagy a harcot jelenti-e számunkra a magyar nemzetért és népünkért cselekvő FÖLTÁMADÁS?
SZG