Akit fiatalon magába szippantott a „számítógépes kreativitás” – Sutta Balázzsal beszélgettünk

Talán nem túlzás kijelenteni, hogy kevés olyan mikrovállalkozás van a városban, amely amellett, hogy 30 éve működik, profilját megtartva ugyanúgy ragaszkodnak hozzá az ügyfelei, mint a legtöbb ember az orvosához vagy épp a fodrászához. Sutta Balázzsal beszélgettünk a gödöllői tapasztalatairól, vállalkozásának történetéről.

Közel három évtizede működik a vállalkozása az Orlando Graphix Stúdió. Tudatos volt az elhatározás, vagy egy jó ötlet indította el az üzletet?

Sutta Balázs

Igazából se ötlet, se feltétlen tudatosság nem állt a háttérben, hogy erre indult a pályám. Inkább a szüleimtől és környezettemtől kapott inspiráció és lehetőségek voltak azok, melyek a kreatív üzletág felé terelték az életemet. Édesapám fotózással és videózással foglalkozott, míg édesanyám jó darabig a nyomdaiparban dolgozott. Engem pedig fiatalon magába szippantott az akkoriban kibontakozó „számítógépes kreativitás”. Erre, az akkor még Kecskés József nevével fémjelzett, valóban népművelésre használt Művelődési Központ, hazai szinten is egyedülálló oktatási és ifjúsági klub élete biztosított lehetőséget. Ez sok fiatalnak adott esélyt abban az időben, ahogy nekem is. Nagy kincs volt ez akkoriban!

Mi mindenben voltak mások a kezdetek? Gondolom, akkor még nem sokan foglalkoztak hasonló szolgáltatással.

Igen, ez egy úttörő korszak volt, sok régi és profi szakemberrel, akiket viszont a rendkívül gyorsan fejlődő számítógépes technológiák már nem fogtak meg. A mi generációnk teljesen más megközelítéssel és kiindulási alappal lényegében egy új szakmát alakított ki. Ez lett a DTP, azaz desktop publishing. Ebben találtam meg az utamat végül és innen indult a reklámgrafikai stúdióm élete.

Mi volt a fontosabb az évek során: fejlődni a digitalizációval vagy a portfóliót szélesíteni?

Mindkettő. A fejlődés rohamos volt, ezzel tartani kellett a lépést. A portfólió szélesítést pedig apró vállalkozásként az élet „kényszerítette” ki belőlünk. A legtöbb esetben, ha egy-egy cégnek elkezdtünk dolgozni, ők azt szerették volna, ha minél több feladatot mi végeznénk el. Így évről-évre bővítettük a gépek és szolgáltatások sorát, hogy minél kevesebbszer kelljen alvállalkozókat is igénybe venni.

Mi az a győztes különbözőség, ami ahhoz kellett Gödöllőn, hogy ennyi idő és nagy cégek jelenléte mellett is családi vállalkozásként funkcionálni tudjon?

Talán pont az, hogy mertünk mikrovállalkozás maradni, így a költségeink is alacsonyak maradtak. Kollégámmal, Bankó Lászlóval lassan 30 éve dolgozunk ketten. Ennyi idő alatt éltünk át nehezebb éveket is, de mindig megmentett minket egy-egy szolgáltatásunk, amire akkor is maradt igény. A profilunk a névjegykártyától, a sokméteres molinóig, a logótervezéstől az összetett kiadványokig, a facebook hirdetéstől a teljes weboldalkészítésig, és egy nyitvatartási táblától, egy komplett üzletportál kialakításáig terjedően elég sokrétű. Talán ez volt a kulcs. Illetve még egy: a megbízhatóság. Ha jól emlékszem, 1994 óta ugyanazon a mobilszámon érnek az ügyfeleink. Többükkel évtizedes a kapcsolatunk. Erre talán büszkék lehetünk.

Hogyan látja Gödöllőn a vállalkozások motiválását és támogatását? Egyáltalán lát-e stratégiát a város részéről a cégek felé?

Ez egy fájó kérdés tősgyökeres gödöllőiként és vállalkozóként is. Szerintem nincs, illetve amit látunk az inkább demotiváló. Talán a lényege csak annyi, hogy miként lehet érdekek mentén a hatalmat és klientúrát fenntartani. Hogy visszakanyarodjak a kezdetekhez, ez éppen szöges ellentéte a még ifjabb koromból megismert, szerintem példaértékű Művelődési Központ szférájával. Ahol azt tanultam és láttam fiatalon, hogy miként lehet értékek mentén fenntartani és építeni egy közösséget. A kettő köszönőviszonyban sincs egymással és átjárás sincs közte. Nem véletlen, hogy ezt az intézményt, annak idején a benne dolgozókkal együtt, érdekek miatt feláldozták. Valahol a város lelke, illetve lelkiismerete veszett akkor oda, mint ahogy a hitem is – hogy a kérdésre válaszoljak – a gödöllői városvezetés stratégiájában.

Ha ma lenne válaszút előtt, ismét belefogna ebbe?

Talán igen, hiszen amit csinálok, azt szeretem is. De hozzá kell tenni, hogy a mostani, világméretű, mesterségesen kreált válsággal szembesülve nem tudom, hogy jelen helyzetben mennyire mernék belekezdeni egy új vállalkozásba. Sajnos azok a fundamentumok, amikben korábban hittem, 2019 óta alapjaiban inogtak meg, pontosabban omlottak össze világszerte.

Mit hozhat a jövő a cég számára, milyen irányba megy a vállalkozás fókusza?

Az biztos, hogy nem könnyű időszak elé nézünk, ahogy most senki sem. De alapjaiban szerintem nem fogunk változtatni. Egész jelentős már most is a digitális, online munkáink aránya, amire kicsit nőtt is az igény az elmúlt időszakban. Talán elképzelhető, hogy ebbe az irányba még az arány kicsit tolódni is fog. De majd meglátjuk.
Hisz, ember tervez, Isten végez.