A Magyar Királyság utolsó kormányzója – Horthy Miklós és Gödöllő története

Vitéz nagybányai Horthy Miklós pont az osztrák-magyar kiegyezést követő évben született 1868-ban, és élete során végig nézte Magyarország teljes átalakulását, hiszen átélte az Osztrák-Magyar Monarchia létrejöttét, majd bukását, a Tanácsköztársaság kikiáltását, a Magyar Királyság feldarabolását, majd miután negyed évszázadon át kormányzóként vezette a Magyar Királyságot, láthatta, ahogy a német bevonulást követően a kommunista hatalom fojtó kezei maga alá gyűrik az országot.

Városunk 20. századi történelme igen kalandosan alakult, hiszen még a század elején az uralkodó használatában volt a gödöllői kastély, de az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után rövid ideig itt rendezte be főhadiszállását Stromfeld Aurél, amely a Tanácsköztársaság bukása után Horthy Miklós rezidenciája lett.

Horthy személye a mai napig állandó viták tárgyát képezi. Horthy Miklóst 1920. március elsejével választották meg kormányzóvá, amely tisztségét 1944-ig töltött be. Ezen időszakban Magyarország államformája királyság maradt, csak éppen királya nem volt az országnak, és miután detronizálták a Habsburgokat ennek változtatására nem is sok esély maradt. Országos és nemzetközi szerepének fontossága mellett Horthy Miklós igen szoros kapcsolatot ápolt Gödöllővel is, és idejének igen jelentős részét töltötte itt. Mindezekről igen sokat tudhatunk meg a Gödöllő és Vidéke és a Gödöllői Hírlap című hetilapok hasábjairól, valamint a kormányzó napirendjéből is. Horthy kormányzóvá választását követően már 1920 júliusában Gödöllőre érkezett nyaralni, ahol beszédet is intézett a gödöllőiekhez, majd néhány nappal később ellátogatott a lakosok körébe is.

Horthy Miklós kormányzó látogatása a 4. Nemzetközi Cserkész Világtalálkozón (Jamboree).
Balra a háttérben vitéz békei Koós Miklós kormányzói első szárnysegéd

Gödöllőn igen erősen építették Horthy kultuszát, így a főméltóságok látogatásairól és a helyi hagyományokban illeszkedő tetteiről mindig tudósítottak. Így például ellátogatott már 1920-ban a kapucinus rendházba, és felkereste a Grassalkovich Antal által adományozott kegyszobrot, sokszor sétált a kastély felső parkjában, és többször lovagolt is. Horthyt a helyi lapok igyekeztek egyfajta eszményképpé  formálni, így egy joviális úrként mutatták be, aki ragaszkodik a népéhez, és személyes interakciókban megjelenő szeretetteljes és családias kapcsolata van azzal. Az 1920-as években a kormányzó június elejétől október elejéig Gödöllőn tartózkodott, de miután újjáépült a kenderesi kúriája, idejének nagyrészét inkább a családi birtokán töltötte. Ha megnézzük Horthy naplóbejegyzéseit, akkor azt láthatjuk, hogy ittléte alatt igen szigorú napirendje volt. Általában reggel 7 órakor sétalovaglásra indult, amely során legtöbbször érintette a besnyői kolostort, Babatpusztát és a Haraszti erdőt. A délelőtt folyamán került sor a kihallgatásokra és hivatalos fogadásokra, de az ebéd alatt is gyakran fogadott minisztereket és diplomatákat. Délutánonként és esténként igen változatos volt a kormányzó programja, így gyakran vadászott, teniszezett, lovasversenyekre járt, és aktív társasági életet élt a vacsorák alkalmával. Horthy igen szoros kapcsolatban volt a gödöllői Premontrei Szent Norbert Reálgimnáziummal is.

A premontreiek Gödöllőn kívántak megtelepedni, így a rend a működéshez szükséges építkezések érdekében hosszúlejáratú kölcsönöket vett fel, melynek köszönhetően 1923. szeptember 25-én megtörtént a magyar államtól használatba kapott területen az alapkőletétel Horthy Miklós kormányzó és Klebelsberg Kunó jelenlétében. A rend egyszerre élvezte Horthy Miklós kormányzó, Kállay Tibor pénzügyminiszter, valamint Klebelsberg Kunó vallás -és közoktatásügyi miniszter támogatását. Később, 1925. március 17-én a magyar nemzetgyűlés számos pártoló felszólalás után úgy döntött, hogy a gödöllői Fácánosból jelentős területet a premontrei rendnek örök tulajdonába ad oly célból, hogy azon internátust, rendházat és templomot építsen, amit a kormányzó is igencsak támogatott. Gödöllő hazai és nemzetközi viszonylatban is 1933-ban vált kiemelkedő jelentőségűvé, amikor itt rendezték meg a IV. Cserkész Világdzsemborit.

Horthy Miklós kormányzó, az általa Valkón 1940.09.17-én lőtt gímbikájával a gödöllői Királyi Kastély előtt.

Gödöllő már igen korán a szervezők látókörébe került, amelyhez nagyban hozzájárult, hogy Horthy Miklós felajánlotta a teljes terület ingyenes használatát. A jamboree idejére Horthy Miklós is Gödöllőre érkezett, így beszélgetett Lord Baden-Powell főcserkésszel, és ellátogatott a premontrei gimnáziumba is, ahol az intézmény alapkőletételének idején tíz évvel azelőtt járt utoljára. Horthy Miklóst és családját Baden-Powell oldalán Stuhlmann Patrik, a premontrei gimnázium igazgatója fogadta a városban. A megnyitó után hamarosan díszvacsorát adtak, ahol a kormány csaknem összes tagja, Baden-Powell, Teleki Pál, a különböző országok főcserkészei és fontosabb cserkésztisztjei, valamint diplomaták és politikusok is részt vettek, akik eljöttek a jamboree-ra.

Horthy a gödöllői Jamboree-n (digitálisan, utólag színezett kép)

Aktív politikai élete a második világháborúval véget ért, és élete hátralévő részét emigrációban töltötte. Horthy a XX. század egyik legjelentősebb vezetője volt, aki alatt a Magyar Királyság az egész nemzetet megrázó trianoni békediktátumot követően újból a gazdasági és társadalmi fejlődés útjára lépett. Kormányzóként eltöltött éveit beárnyékolták a zsidóságot ért atrocitások és a második világháború, így az időbeli közelség miatt a személye még mindig szakmai, társadalmi és politikai viták homlokterében van.

Wisznovszky Tamás