Sok minden történt 2022-ben, túl sok pozitívum nélkül. Hogyan tekint vissza?
Nehéz éven vagyunk túl és nem látom rózsásan a jövő évet sem. De egy közösség ereje és értéke a nehézségek idején mutatkozik meg, ahol az egyén nem csak a saját maga bajával foglalkozik, hanem egymásra támaszkodva, a másikkal együtt szeretne túllépni az adott időszakon. Talán mindenki megtapasztalta már élete során egy közösség megtartó erejét.
Hogyan látja a város helyzetét?
Mindannyian bízunk a globális politikai és gazdasági hatalmak kompromisszumos tárgyalásaiban az egészség-, had- és energiaipar területein, így hamarosan eljöhet a béke. A jelenlegi helyzet sem Európának, sem Magyarországnak, ezáltal Gödöllőnek sem jó. Azonban egy település vezetése ebben a helyzeteben is felelős kell maradjon a saját közösségéért.
Hogyan lehet jól felelősséget vállalni egy kisváros közösségéért a válságban?
Ahogy egy jó családfő vagy cégvezető jövőképpel rendelkezik, úgy itt sem csak a jelent vagy a holnapot kell előre látni. Ha pedig segítségre van szüksége, akkor szakemberekkel kialakítja a stratégiát, amely központi helyén a közösség tagjainak érdekei és motivációi vannak, hisz egy közös cél hihetetlen energiákat képes mozgósítani.
Tudtunkkal Gödöllőn is vannak stratégiai tervek.
Több is. 2008 óta például egy tíz pilléren nyugvó turisztikai koncepciója volt a városnak, ami alapján a Gödöllő gazdálkodásából és idegenforgalmából származó bevételek aránya a 2010-es évek második felére elérhette volna a 10 százalékot is. A több száz oldalas terv a térség helyzetét és
vonzerejét is figyelembe vette, azonban szinte semmi sem valósult meg abból. 2017-ben egy másik elemzés kihozta, hogy a turizmus-fejlesztést nem lehet sikerre vinni Gödöllőn, nincs több százmillió forint a fejlesztésekre és egy új, rövid távú koncepció kidolgozását javasolja, ami idén járt le és
nem is tudnék egyetlen konkrét pontot mondani, ami megvalósult volna. Ez összesen 15 év, amelynek kétharmada egy ideális gazdasági időszakban történt, amikor a turizmus az egyik legjelentősebb szektor volt.
Az első koncepcióból egy megvalósult hotel önmagában még nem stratégia. Ugyan hosszú évek veszteségei után mára valamennyi nyereséget termel a városnak, de nincs összeköttetésben más turisztikai beruházásokkal, amelyek egymást erősítenék. Létezik a városnak Integrált Településfejlesztési Stratégiája is, de az is változott, hiszen az eredetileg felújítandó városháza helyett egy „régi-új” hivatal épül.
Miért probléma, ha változik egy város stratégiája menet közben?
Egy vízióval rendelkező város stratégiájának megvalósítása lépésről-lépésre történik és minden elköltött forint után van terv, hogy abból mi következik bevételi oldalon, hogyan fog hatni a végső célra, amit előre meghatároztunk a város kitörési pontjaként. Nem csak intézmények terveiről, hanem kerek egészben gondolkozik egy szakember. Egy mai döntés hatással van a jövőre.
Egy elherdált fejlesztési év három-négy év lemaradást jelent. Ez fordítva is igaz: az időben meghozott jó döntés, a tehetetlenségéből fakadóan akár a válság bizonyos szakaszán is túllendíthet.
Vajon mennyi kitörési pont maradt, amellyel egy versenyképes jövőt lehet álmodni a gödöllői közösségnek? Az elmúlt évtized a lehetőségek évtizede volt. Senki sem számolhatott azzal, hogy az állam a város adósságállományát átvállalja. Ilyenkor mindig a talentumok elherdálása jut az eszembe a példabeszédből. Van, aki elássa az egy talentumát, hogy megmaradjon, és van, aki megduplázza az öt talentumot is.
Az adósságkonszolidáció egy felívelő gazdasági periódusban érte a településeket, amikor pár százalékos kamatot adott az államkincstár, mégis több száz milliós, sőt milliárdos értékben lekötötte a város a tartalékokat és nem valósította meg a terveit, most pedig magas árak mellett újabb üzemeltetési kiadásokat generáló beruházásra költi.
Mit lehet tenni most, amikor az energiaválság komoly kihívások elé állítja az önkormányzatokat?
Ha gyenge az ember immunrendszere, akkor a szervezet nincs felkészülve a vírusokra sem. Persze vannak vitaminok, amik átmeneti segítséget adnak. Ilyenkor marad kis túlzással a tűzoltás. A városnak évtizedek óta nincs terve az intézmények energetikai korszerűsítésére, miközben több éve tudjuk szakemberektől, hogy az energiaár emelkedése idő kérdése, a háború kitörésekor pedig az is látta, aki nem ért hozzá, hogy gondok lesznek. Márciustól is volt még idő a cselekvésre. Az energetikai munkacsoport őszi életre hívása is csak azért történt, mert kikerültek az önkormányzatok a rezsicsökkentett kategóriából.
A város ezek szerint foglalkozott a kérdéssel, csak nem időben?
Öröm, hogy Gödöllő energetikai korszerűsítési pályázaton nyert, valamint az épülő bölcsőde is figyelembe veszi a kor követelményeit. De ezek szigetként kezelt megoldások, nem látni mögötte egységes koncepciót. Ezt a munkacsoport ülésén az energetikai szakértő is megerősítette. A város a 24 intézményére kért külön-külön egyedi megoldási javaslatokat. Beszélve a szakértővel az energia menedzsmentről, visszaigazolta, hogy vannak, akik már időben elkezdték az energia függetlenségük kialakítását.
Mire gondol?
Az elmúlt évtized a stratégiai beruházások és fejlesztések korszaka volt, míg válság idején az üzemeltetési költségek csökkentésére szolgáló beruházások időszaka jön el. Gödöllőn csak 2-3 intézmény nyereséges, melyek a megemelkedett energiaárakat ki is tudják termelni. Ha az önkormányzati intézményeket energia közösségbe szervezzük, akkor egyik épület többlet termelése kisegítheti egy másikat. Például úgy lehetett volna tervezni a Művészetek Háza napelemrendszerét, hogy a saját igényén felül többlet energiát is termeljen, amit akár az épülő városháza is igénybe tud venni.
Mennyire logikus az épülő városházát bekapcsolni a rendszerbe?
Mondhatnék másik épületet is, ha az energia közösség része lenne. A városháza gépészeti technológiáját látva a szakértő sem érti, hogy milyen energetikai követelményszintre tervezték. Sőt, felhívta a figyelmet, hogy az érvényes rendelet alapján nem tudni, hogyan lesz használatbavételi engedélye, a napelemek telepítését pedig meg sem említi a dokumentációja. Nem részletezném a városháza bontásának és egy másik régi épület átépítésének botrányos körülményeit.
Azonban ez egy tipikus példája a város vízió nélküli életének. Ez a rossz döntés akár évtizedekre meghatározza a lemaradást és elpazarolja a település stratégiai lehetőségeit, miközben sokszor halljuk az új hivatalra a puritán jelzőt.
A városvezetésnek a kommunikáció és a rossz időben hozott hibás döntés megmagyarázása fontosabb, mint Gödöllő jövője.
Miben látja a kiutat?
Ha egy városnak nincs víziója, akkor jövője sincs, így kizárólag jelene és küzdelmei lehetnek.
A konszolidációból származó előny a múlté, a hotel és a városháza elvitte a tartalékok nagy részét.
Az egyik egy statikus beruházás és a szétdarabolt részekre költött összegeket vonja majd újra egybe, de ott marad egy újabb fenntartási sor a költségvetésben. Jeleztük szakmai indokok sorát 2020-ban, hogy ezt ne tegyük, mégis szakmaiatlanoknak tituláltak minket. Most viszont minél gyorsabban be kellene fejezni, mert minden egyes nap elvesztegetett idő, amíg egy torzó áll a főtéren. A helyes irány megtalálásához pedig szemléletváltás kell, amit nem látunk a városvezetésnél.
Mégis, ha lehet, akkor mondjon pár példát!
Gödöllő évtizedek óta nem él azzal az óriási potenciállal, hogy egyszerre van szakképzése, egyeteme és ipari parkja. Egy ilyen adottságú kisvárosnak országos szinten is az egyik leginnovatívabb településnek kellene lenni, amelynek gyümölcseit Gödöllő lakossága „fogyaszthatná” el.
Nem is tudok másik kisvárosról, amelynek egyeteme van, de a protokoll kapcsolatokon kívül a kutatás-fejlesztési lehetőségeit nem használja ki, sőt, még az üzleti park részesedését is eladta. A vállalkozásokkal sincs rendszeres kapcsolat, akiktől a város várja az iparűzési adóbevételt.
De a nagyobb cégeket is jobbára az ipari park vezetése vagy az állam hozza ide, nem a helyi stratégiai tervek. Így is nagy valószínűséggel iparűzési adóbevételi rekordot ér el a város, de a legfőbb kommunikációs hír, hogy minden eddiginél magasabb szolidaritási adót kell fizetni az államnak. Azt elfelejtik hozzátenni, hogy a növekvő adóbevétel miatt az adóerőképesség is jobb lesz. Ha kevesebb, az a baj, hogy nincs elég iparűzési adóbevétele a városnak. Emlékezhetünk a politikai reklámra: „ha nincs IPA, akkor nincs kultúra”. A sapka és nyuszi tipikus esete, de a panaszkodáson kívül csak az adók és más bérleti vagy parkolási díj emelések, új lakossági terhek, valamint a „bezárom” és „lekapcsolom” megoldások tárháza mutatja a stratégia nélküli vezetői szemléletet.
A polgármester elsősorban a kormánnyal foglalkozik, akit erősen bírál. Vajon miért?
Mindenkinek a személyes döntése, hogy miért küzd és milyen céljai vannak.
Láthatóan a polgármesternek ezzel tervei vannak, ezt már három éve is elmondta nekünk. Megvan a véleményem erről, hisz sajnos a város issza meg a levét.
Érthetetlen viszont, hogy amikor meglátogatja szegedi kollégáját, hogy közösen aláírjanak egy nyílt levelet a miniszterelnöknek, akkor miért nem Gödöllő városa az első? Miért nem kér szakmai tanácsot Botka Lászlótól, akinek az egyik legfontosabb cselekvési terve által a távfűtést geotermikus energiával oldották meg? Így vált Szeged az ország egyik legzöldebb városává. Ismerjük a ledugózott fúrt kutakat az Alsóparkban, ahol a talált termálvíz ásványi anyag magas koncentrációja miatt nem volt rentábilis a termálfürdőre. A technológia viszont adott a só leválasztására, az egyik távhőközpont is a szomszédban van, így akár adná magát a lehetőség. Azonban nem láttam erre irányuló új gazdasági számításokat, pedig az energetikai szakember is jelezte, hogy a jelen helyzetben nem ördögtől való a Távhő fejlesztési koncepciója sem.
Akkor a város cselekvési terv nélkül folytatja a küzdelmet és politikai kommunikációját?
Úgy tűnik, igen. Most éppen a kivéreztetésről szól minden. Ma már a polgármestertől nehéz politikai függetlenséget kérni, de ettől még lehetne prioritás a város lakossága. Folyamatosan a „nem lehet”, „nem megoldható”, „nem sikerül” szavakkal találkozunk, az ok pedig a magyar állam.
Aki el akar érni valamit, az módszert keres, aki nem, az kifogást!
„Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van!” – olvasható a Szentírásban. Ez nyilván nem lenne jó, hiszen a város közpénzéről beszélünk, de igazságot találunk benne!
Mindezek után mit tehet egy ellenzéki képviselő?
A várost egyének és közösségek alkotják. A közösség érdekében végzett állandó tükörtartás a közéletben komoly kihívás. Ezért is szeretném megköszönni a Szövetségben a Gödöllőiekért Egyesület egész éves kitartását és munkáját. A GDL Pelikán magazin 30 éves hiányt pótol, hisz korábban nem volt nyomtatott sajtó, mely városunk minden postaládájába eljutva bemutatná az érem másik oldalát is. Például több évtizedes keresztmetszetet adott a gödöllői reptér, hotel vagy a városháza történetéről. De a közösségi események és rendezvények szervezése is fontos része a munkának, ez örömet szerez sokaknak és építi a közösséget. A gyermekek önfeledt nevetése, Marco Rossi esten hallott gondolatok, a jótékonysági sportnap szervezőinek lelkesedése engem is nagyon megérintett. Ezekért a pillanatokért érdemes tenni.
Kívánom, hogy advent végén minden gödöllői ember, beleértve a város vezetését is találja meg azt a lelki békét, amit a saját akaratáról lemondó, és a másik személyt előtérbe helyező szolgáló szeretet tud adni mindannyiunk számára! Ez pedig nem más, mint a karácsonykor megszületett Isten fia.
SZG
